47. rész!

Félve léptem át a konyha küszöbét és néztem a bejárati ajtó felé. A kopogás egyre zaklatottabbnak tűnt, majd abbamaradt és megszólalt a telefon. Halálra rémültem, ez most olyan akár egy horror film. A kétségbeesett lány teljesen egyedül van otthon. Szakad az eső ès valaki dörömböl az ajtón. Miután senki nem nyit ajtót, felhívják a lakásban lévő telefon számát. Ha a lány felveszi kiderül, hogy bent van és vége. Liz halálra rémült. A telefon csengés és a dörömbölés abbamaradt. Azthitte megnyugodhat és minden rendben lesz. Egy másodpercig el is hitte, hogy nincs semmi baj, de a következő percben valaki betörte az ajtót. Liz pedig felsikoltott.
- Kicsim, nyugodj meg. Csak én vagyok - mondta az édesapja.
- Sssshhh, ne sírj. Itt vagyunk, minden rendben van - mondta Rachel.
Szipogtam és kezdtem megnyugodni. A rejtélyes, félelmetes kopogó apa volt és Rachel. Idejöttek miattam az éjszaka közepén és azzal "hálálom" meg, hogy nem engedem be őket és sikítozok. Kicsit szégyelltem magam érte.
- Ké-é-értek valamit - kérdeztem még mindig remegő hanggal.
- Nem, de neked most pihenned kell. Elég kemény éjszakád volt. Csinálok neked rózsafürdőt - mondta Rachel.
- Köszönöm - mondtam.
Apa aggódva nézett rajtam végig, de szó nélkül elengedett Rachellel fürdővízet csinálni. Rachel nem volt az anyukám, csak apa új barátnője, de egyre jobban szerettem. Megnyitotta a meleg és a hideg vízet és teli engedte a kádat, utána átkísért a szobámba a pizsamámért. Egy percre se hagyott egyedül, csak amikor fürdeni mentem. Beszálltam a kádba és probáltam ellazulni, csak becsuktam a szemem és pihentem. Semmire nem akartam gondolni. Picit megnyugtatóbb volt, hogy nem vagyok egyedül, hogy vigyázznak rám.  
Kiszálltam a kádból, felvettem a pizsim és gyorsan fogat mostam. Kinyitottam az ajtót és Rachel az ajtó előtt állt.
- Szeretnél enni valamit vagy kérsz egy pohár tejet? - kérdezte.
- Nem, de azért köszönöm.
Bementünk a szobába és majdnem azonnal elaludtam, de a nyugtató pihenés nem tartott sokáig. Sikitva kelltem fel rémálmomból.
- Kicsim, mi a baj? - rohant be apa.
- Mama - sírtam el magam.
- Nyugodj meg. Mi itt vagyunk neked. Nem lesz baj - probált vígasztalni.
Visszafeküdtem ès apa simogatta a fejem. Nem tudom mikor aludtam el, de mikor felkelltem már reggel volt. Olyan volt mintha csak az egészet, ami történt álmodtam volna, de mikor lementem a konyhába és ott találtam Rachelt rájöttem, hogy nem.
- Sziasztok - köszönt apa és megpuszilta a homlokom.
Rachel elènk tette a tükörtojást és a fűszereket hozzá.
- Kicsim, ha nem szeretnél ma suliba menni, akkor leigazoljuk a mai napodat - mondta apa.
- Nem szeretnék hiányozni a suliból - mondtam bizonytalanul.
- Rendben, akkor elviszlek suliba.
Felmentem a szobába és felöltöztem. Egyik farmerem mellett döntöttem és a piros polóm mellett, farmerkabáttal. A táskámba gyorsan összeszedtem, amit vinnem kell és leszalladtam. Apa kint várt rám, majd beültem a kocsiba és integettem Rachelnek. Az út alatt csendben voltunk, mikor a sulinál megálltunk észrevettem Lexáékat.
- Még hazavihetlek - mondta apa.
- Nem, bemegyek. - mondtam.
Odafordultam hozzá és megöleltem.
- Szia, Szeretlek - mondtam kiszállva a kocsiból.
- Szeretlek - bucsúzott el.
Megvártam míg apa elhajt a kocsival ès megfordultam. Na essünk túl rajta - gondoltam magamba. Egyenesen az épületbe mentem senkivel nem beszéltem és nem figyeltem Lexáékra. Csak egy átlagos tini akartam lenni, egy átlagos élettel.