48. rész

Felmentem a suli lépcsőjén és az osztàlyterem felé vettem az írányt. Ha normális akarok lenni, akkor normális emberekkel kellene barátkoznom. Amikor ideköltöztem volt 2 lány, akit még mama mutatott be, azthiszem Lissa és Mia volt a nevük. Talán velük kellene barátkoznom akkor nem lenne baj és ebben a pillanatban megint eszembe jutott az az este, amikor mama meghalt. Ma csak egyszer jutott eszembe, gondolom ez a normális.
- Elizabeth, várj - szólt utánam valaki.
Megfordultam és Benjaminnal találtam szembe magam.
- Szia - köszöntem közönyösen.
- Tudnánk valamikor beszélni? - kérdezte Beni.
- Most is azt teszük - válaszoltam.
- Liz, ne bunkózz. Tudom, hogy haragszol és igazad van, de szükséged van ránk - mondta Benjamin.
- Nekem van szükségem rátok? - húztam fel a szemöldököm.
- Igen, sok mindent taníthatunk neked. Mi barátaid lennénk, amíg meg nem öleted magad vagy amíg vége nem lesz ennek az egésznek - mondta higgadtan.
- Igaz barátok - vágtam a képébe, majd megfordultam és otthagytam.
Ezek még mindig nem normálisak - gondoltam magamban.
Az osztályteremből kiáramló zajokat már a folyósó elején hallani lehetett. Mikor kinyitottam az ajtót, olyan volt, mintha az atombomba ide csapódott volna be. A fiúk székeket pakoltak egymás tetejére és azon ült egy barna hajú srác, síppal a szájában. A padok mindkét oldalon kaput formáltak. A többivel meg eltorlaszolták a bejáratot.
- Liz, át kell másznod - kiabálta Lissa.
Értetlen arccal néztem.
Soha nem másztam még át ennyire ingatag helyen.
- Liz, gyere segítek - mondta Dávid.
- Öö, köszi - mondtam mosolyogva.
Odanyújtotta a kezét és én megfogtam. Sokat nem kellett másznom, inkább egyszerűen csak àtemelt.
- Dév, gyere már - kiabálták neki a fiúk.
- Megyek - szólt vissza ès visszaindult a focizókhoz, én pedig Lissájék felé vettem az írányt.
- Sziasztok - köszöntem mosolyogva.
- halihó - mondta Mia jókedvűen.
Lissa pedig csak állt csendesen, mint akit valami vagy valaki megbabonázott.
- Gyökerek - kiálltott fel az ajtóból egy hang.
Mindenki felé fordult és az ajtóban Alexa volt meg a két hű követője.
- Jé, itt a királynő. Azthiszem ennyi volt a móka mára - mondta unottan Lis.
- Nem hiszem, hogy bárki is abbahagyná a focit miatta - vágta rá Mia.
- Vegyétek el a székeket - ordította Alexa.
- Hűtsd le magad - mondta Dávid.
Alexa megfordult és dühvel az arcán elment. A fiúk folytatták a játékot, én pedig nem tudtam mi történt. Lis látta az értetlenkedést az arcomon, ezért elmagyarázta, hogy a fiúknak mind vagy van kiszemeltje vagy járnak valakivel és Lexa nem tud parancsolni nekik.
- Ez hihetetlen - csodálkoztam.
- Igen az, főleg, hogy Benit se kapta még meg - mosolyodott el Mia.
- Lexa szerelmes Benibe? - kérdeztem.
- Igen, de Benjamin senkivel nem randizik - mondta Lissa.
- Skacok, padokat a helyére és labdát a szekrénybe. Most - adta ki az utasítást az ajtóból Benjamin, mellette Alexa mosolygott csípőre tett kézzel.
Na már csak ő hiányzott ide - gondoltam magamban.
A fiúk letették a labdát, a bíró lemászott a szék trónjáról és elkezdték a padokat a helyükre rakni.
- Mondtam, hogy ennyi volt - mondta szomorúan Lissa.
- Miért hallgatnak Benire? - kérdeztem.
- Nem tudom. Valahogy mindig hallgattunk rá, talán mert mindenkire tud parancsolni, eléri, amit akar - gondolkodott el Mia.
- Na mindjárt kiderül - mondtam. A táskám odaadta Lissáéknak és a labda felé vettem az írányt.
- Hé, megkapom a labdát? - kérdeztem.
A fiúk szó nélkül odaadták, én pedig folyamatosan a fal felé rúgtam.
- Elizabeth, azt mondtam nincs focizás - mondta Beni.
- Nem hiszem, hogy bárkinek is parancsolhatsz az osztályomba - vágtam rá csípőből.
Beni felém indult, az arcán az idegesség összes jele megtalálható volt.
- Kérem a labdát - probálta nyugodt hangon mondani.
- Bocs nem, most játszok - válaszoltam gúnyosan.
A teremben síri csend volt. A többiek levegőt se mertek venni.
- Na ide figyelj, attól, mert sztárnak képzeled magad, mert mindenki veled foglalkozik a mamád miatt még nem jogosít fel téged, hogy szembeszegülj velem - mondta Benjamin.
- Tüskó - mondtam, majd a gyomorszájához vágtam a labdát és kirohantam a teremből.