53. rész

- Hogy mi? - kérdeztem értetlenül -Nekem nincs iker tesóm. Csak 2 nagyobb tesom. Tudod, akik ikrek, de csak ők a tesóim.
- Elizabeth nyugodj meg - probált apa nyugtatni.
- Nem. Nem és nem. Ő nem a testvérem. Van két tesóm és csak ők a testvéreim - kiabáltam, majd kiszaladtam a lakásból.
A park felé vettem az írányt és nem tudtam kivel beszéljek. Egy ideje senkivel nem tudtam őszintén beszélni, ezért felhívtam Minniet, a nővérem.
- Halo - szólt bele Minnie.
- Én vagyok - szipogtam.
- Húgi, mi a baj? - kérdezte riadtan.
- Apa idehozott valami lányt, akiről azt állítja, hogy a tesóm, de ez nem igaz. Nekem ti vagytok a testvéreim - zokogtam el magam.
- Azta..mi úgy tudtuk Em meghalt, ez most sokként ért. Beszélünk anyával. Megoldjuk Liz. Csak nyugodj meg - mondta Minnie.
- Nem megy - dadogtam.
- Ott tudsz ma aludni valakinél? - kérdezte.
- Nem. Egy barátom sincs. Magamra maradtam - mondtam szomorúan.
- Hazajössz. Beszélek anyuval. A testvérem vagy. Nem lehetsz boldogtalan - mondta Min - Most mennem kell. Szia.
- Szia - mondtam, de már csak a néma telefonnak.
Össze-vissza sétáltam. Mivel nem ismertem a környéket csak úgy mentem a semmibe. Nem gondoltam bele mi lesz, ha nem találom, majd a visszavezető utat vagy, ha valaki megtámad az utcán, hisz nem is ezzel voltam elfoglalva. Betértem egy kisebb utcába, hogy ne a főúton legyek szem előtt. Az egyik házban hirtelen felkapcsolodott a villany és valaki kijött az ajtón, majd felémfordult.
- te őrző vagy? - kérdezte a fiú.
- Igen - dadogtam.
- Gyere be, azonnal - parancsolta.
A lábaim maguktól mentek. Nem éreztem magam veszélybe, amíg ezt nem mondta. Amikor beléptem a lakásba meglepődtem. Nem erre számítottam. Olyan volt, mint egy rendes lakás. Világos, tiszta, rendezett. A fiú barna hajú, barna szemű és kidolgozott volt a teste vagy csak kicsi volt rá a polója. Nem tudtam eldönteni.
- Mit keresel itt? - követelt választ a fiú.
- Neked is szia - mondtam.
- Ne játszadozz. Ti nem lehettek itt, ha erre valaki rájön akkor meghalsz - mondta idegesen.
- Fogalmam sincs hol vagyok és azt se, hogy miért halnék meg - mondtam szaggatottan.
- Te új vagy? - kérdezte.
- Azthiszem erre mondják, hogy telitalálat - válaszoltam.
- Remek. Akkor ki kell menekíteni téged innen - mondta halkan - védőbűbáj kell a házra, hogy ne érezzenek meg téged.
- Kik? - kérdeztem.
- Majd beavatlak, de nem ez az elsődleges - hadarta, majd odament az ajtóhoz és elkezdett egy latin szöveget mondani.:
Protego
- Ennyi? - kérdeztem zavartan.
- Mindenhol el kell mondani. Ablak , ajtó, kémény stb, mindenhol, ahol be lehet jönni a lakásba - mondta gyorsan.
A fiú minden egyes helyen elmondta, feszültnek látszott mégis úgy tűnt tudja mit csinál. Mikor befejezte bementünk a nappalijába, ami tengerkék színben pompázott, fehér bútorokkal és szekrényekkel.
- Hogy hívnak? - kérdezte a fiú.
- Elizabeth. Elizabeth Clar. Téged kedves vagy kedvetlen idegen? - kérdeztem vissza.
- Matt Raynolds - mondta - eltévedtél?
- Azthiszem. Igazából nem ismerem a környéket - válaszoltam.
Matt felállt és a könyvespolchoz ment. Elkezdett keresgélni, majd kihúzott egy nagy barna könyvet.
- Elmesélek neked egy történetet - mondta.
Meglepődtem, nem tudtam mit mondjak és csak egy " Rendben " csúszott ki a számon.
- Valamikor az 1100-as években élt egy varázsló fiú, aki a sötét mágiának szentelte minden egyes percét. Senki nem tudtam és senki nem is aggódott, majd a fiú elkezdett felcseperedni és használni a mágiát. Szülei hiába tiltották, ő még többet tanult tőle. Egy idő után új terve támadt, ami az volt, hogy elfoglalja a világot. Az édesanyja a fia végett megalapította a 12 őrző rend és a 12 boszorkány rendet. Muszáj volt megállítania a fiát, ezért az őrzők erőt kaptak állatok formájába és a boszorkák meg erőt, de egyre többen haltak meg és a boszorkányok megijedtek. Sokan kezdtek átállni a sötétséghez és az őrzők magukra maradtak. Néha még találkozni jó boszorkánnyal, aki megvèdi őket, de ez kihaló ágban van - fejezte be.
- Nem volt túl részletes - húztam a számat.
- De megértetted. Nem? - mosolyodott el.
- Aha. Boszi vagy - mondtam könnyedén.
- Fél boszi. Egy őrző és egy boszi házasságából - ecsetelte.

52.rész

Végig szaladtunk a folyósón, majd balra lefordultunk a lépcsőn. Az utolsó párbeszéd óta egyikünk sem szólt hozzá a másikhoz. A csengő közben megszólalt és elkezdett elnéptelenedni a folyosó. Lassan már csak a lábunk csattanását lehetett hallani. Mikor leértünk a kivezető ajtóhoz a portás megállított minket.
- Sziasztok. Sajnálom gyerekek, de óra alatt tilos kimenni az iskolából - mondta monoton hangom.
- Nézze Mr. Johnson. Ismer engem, nem szoktam lógni, de ez most tényleg nagyon fontos. Kérem - mondta Beni szomorúan.
Ezt az oldalát nem is ismerem. Nem hittem volna, hogy valami vagy valaki egy kicsit is fontos lehet neki, de úgy látszik megint tévedtem. Pedig régen az volt a mottóm, hogy Elizabeth Clar soha nem téved. Lehet, hogy másik mottót kell találnom. Uuu és egy új becenév sem ártana, hamár új Elizabeth akarok lenni - gondoltam magamban.
 Az iskola előtt volt egy buszmegálló. A 97246E nevű buszra szálltunk fel, ami elvileg elvisz minket arra amerre Alexáél laknak. Egy örökké valóság volt míg odaértünk. Beni még csak hozzám sem szólt. Amikor leszáltunk a buszról egyenesen mentünk, majd befordultunk balra. Úgy kb 20 perc volt míg odaértünk Lexáék házához.
- Jó napot - köszöntem Júlia néninek illedelmesen. Lexa anyukája meglepettnek látszott. Egy kék hosszú szoknyát hordott és szőke haját kontyba fogta.
- Mississ Evans, fontos dologról kellene beszélnünk - mondta Beni.
- Rendben, gyertek be - mondta kedvesen Evans néni.
A lakás, ház vagy palota, nem is tudom minek hívjam rendezett és tiszta volt. Sehol egy pókháló vagy por. Minden csillogott. Lexa anyukája vagy nem dolgozik vagy van egy házvezető nőjük. Mivel ekkora házuk van, szerintem a második. Júlia néni a nappaliba vezetett minket. Hozott be kekszet és teát nekünk.
- Miről lenne szó? - fordul Benihez.
- A lények megjelennek. Mármint nem csak nekünk otthon, hanem megállítják az időt és megjelennek előttünk az iskolába és ez nagyon aggasztó. Mississ Evans mi lehet a probléma? - kérdezte Beni.
- Nem tudom drágám. Úgy emlékszem ilyen csak egyszer fordult elő. Mindjárt előkeresem nagyanyáink feljegyzéseit. Ó és Beni lesz még egy őrzőnk. Liz apád beszélni szeretne veled valamiről - mondta.
- Úristen Mimiék is őrzők lesznek ? - kérdeztem hitetlenkedve.
- Nem, de közel jársz hozzá - mondta, majd kiment a nappaliból.
- De nincs is más testvérem - mondtam.
- Talán unokatestvéred lehet - probálkozott Beni.
- Nem, a szüleimnek nincs testvérük.
- Akkor nem tudom Liz, de majd úgyis megtudjuk - mondta kedvtelenül.
Azt hiszem picit megbántottam. Remek Liz, ügyes vagy - gondoltam.
- Meg is találtam - jött vissza Júlia néni.
- Nagyon nagy a baj? - kérdezte Beni.
- Eléggé - olvasta a könyvet Lexa anyukája - Arról szól, hogy az 1700-as években volt az őrzők között egy kém, aki beékelődött közéjük és egymás ellen probálta fordítani őket, de mikor rájöttek az álnok nőszemélyt mágján elégették.
- Úristen - kaptam a szám elé a kezem.
- Mit tehetünk? Ki lehet a kém? - kérdezte Beni.
- Fogalmam sincs. Ki kell derítenetek, de nem mondhatjátok el senkinek - ígértette meg velünk.
- rendben - mondtam.
Későre járt haza kellett mennem. Mississ Evans hazavitt. Beni meg hazaindult egyedül.
Mikor bementem a lakásba apa már várt rám.
- Kicsim beszélnünk kell - mondta.
Leültem egy székre, majd hagytam, hogy a tárgyra térjen.
- Mikor születtél nem egyedül voltál - kezdte.
- Tudom. Voltak ott orvosok, te meg ugye anya - mondtam.
- Nem rájuk gondoltam - mondta.
- Mimiék is ott voltak? - kérdeztem.
- Nem - mondta - Emma lejönnél?
A lány aki odajött hasonlított rám, csak neki barna haja volt és kék szeme.
- Liz, Emme az ikertestvéred - mondta apu.