52.rész

Végig szaladtunk a folyósón, majd balra lefordultunk a lépcsőn. Az utolsó párbeszéd óta egyikünk sem szólt hozzá a másikhoz. A csengő közben megszólalt és elkezdett elnéptelenedni a folyosó. Lassan már csak a lábunk csattanását lehetett hallani. Mikor leértünk a kivezető ajtóhoz a portás megállított minket.
- Sziasztok. Sajnálom gyerekek, de óra alatt tilos kimenni az iskolából - mondta monoton hangom.
- Nézze Mr. Johnson. Ismer engem, nem szoktam lógni, de ez most tényleg nagyon fontos. Kérem - mondta Beni szomorúan.
Ezt az oldalát nem is ismerem. Nem hittem volna, hogy valami vagy valaki egy kicsit is fontos lehet neki, de úgy látszik megint tévedtem. Pedig régen az volt a mottóm, hogy Elizabeth Clar soha nem téved. Lehet, hogy másik mottót kell találnom. Uuu és egy új becenév sem ártana, hamár új Elizabeth akarok lenni - gondoltam magamban.
 Az iskola előtt volt egy buszmegálló. A 97246E nevű buszra szálltunk fel, ami elvileg elvisz minket arra amerre Alexáél laknak. Egy örökké valóság volt míg odaértünk. Beni még csak hozzám sem szólt. Amikor leszáltunk a buszról egyenesen mentünk, majd befordultunk balra. Úgy kb 20 perc volt míg odaértünk Lexáék házához.
- Jó napot - köszöntem Júlia néninek illedelmesen. Lexa anyukája meglepettnek látszott. Egy kék hosszú szoknyát hordott és szőke haját kontyba fogta.
- Mississ Evans, fontos dologról kellene beszélnünk - mondta Beni.
- Rendben, gyertek be - mondta kedvesen Evans néni.
A lakás, ház vagy palota, nem is tudom minek hívjam rendezett és tiszta volt. Sehol egy pókháló vagy por. Minden csillogott. Lexa anyukája vagy nem dolgozik vagy van egy házvezető nőjük. Mivel ekkora házuk van, szerintem a második. Júlia néni a nappaliba vezetett minket. Hozott be kekszet és teát nekünk.
- Miről lenne szó? - fordul Benihez.
- A lények megjelennek. Mármint nem csak nekünk otthon, hanem megállítják az időt és megjelennek előttünk az iskolába és ez nagyon aggasztó. Mississ Evans mi lehet a probléma? - kérdezte Beni.
- Nem tudom drágám. Úgy emlékszem ilyen csak egyszer fordult elő. Mindjárt előkeresem nagyanyáink feljegyzéseit. Ó és Beni lesz még egy őrzőnk. Liz apád beszélni szeretne veled valamiről - mondta.
- Úristen Mimiék is őrzők lesznek ? - kérdeztem hitetlenkedve.
- Nem, de közel jársz hozzá - mondta, majd kiment a nappaliból.
- De nincs is más testvérem - mondtam.
- Talán unokatestvéred lehet - probálkozott Beni.
- Nem, a szüleimnek nincs testvérük.
- Akkor nem tudom Liz, de majd úgyis megtudjuk - mondta kedvtelenül.
Azt hiszem picit megbántottam. Remek Liz, ügyes vagy - gondoltam.
- Meg is találtam - jött vissza Júlia néni.
- Nagyon nagy a baj? - kérdezte Beni.
- Eléggé - olvasta a könyvet Lexa anyukája - Arról szól, hogy az 1700-as években volt az őrzők között egy kém, aki beékelődött közéjük és egymás ellen probálta fordítani őket, de mikor rájöttek az álnok nőszemélyt mágján elégették.
- Úristen - kaptam a szám elé a kezem.
- Mit tehetünk? Ki lehet a kém? - kérdezte Beni.
- Fogalmam sincs. Ki kell derítenetek, de nem mondhatjátok el senkinek - ígértette meg velünk.
- rendben - mondtam.
Későre járt haza kellett mennem. Mississ Evans hazavitt. Beni meg hazaindult egyedül.
Mikor bementem a lakásba apa már várt rám.
- Kicsim beszélnünk kell - mondta.
Leültem egy székre, majd hagytam, hogy a tárgyra térjen.
- Mikor születtél nem egyedül voltál - kezdte.
- Tudom. Voltak ott orvosok, te meg ugye anya - mondtam.
- Nem rájuk gondoltam - mondta.
- Mimiék is ott voltak? - kérdeztem.
- Nem - mondta - Emma lejönnél?
A lány aki odajött hasonlított rám, csak neki barna haja volt és kék szeme.
- Liz, Emme az ikertestvéred - mondta apu.