44. rész

*Elizabeth szemszöge*
Amikor elindultunk már besötétedett. Az utcák hidegek, lélektelenek és ijesztőek voltak. Nem mertem elmondani senkinek, hogy mennyire nagyon félek. Nem tudhattam mi vár rám vagy, hogy mi lesz a mamámmal. Senki nem mondta ránk nézve, mennyire veszélyes lesz ez "feladat". Csak elindítottak 10 gyereket, hogy megmentsen egy idős nőt.
Egyiküket sem ismerem vagyis Alexát egy picit, de csak ennyi...Kirsten, Lake, Simone, Márkó, Lindy, Ramon, Félix és Beni számomra teljesen idegenek. Sokszor úgy érzem jobban aggódnak az miatt, hogy itt vagyok, minthogy szembe kell szállniuk valakivel. Benjamin barna hajú, barna szemű srác. Picit magasabb, mint én. Sokat nem beszélt velem, ezért kicsit félek tőle.Simone szőke hosszú hajú lány és kék szeme van, egy szem pattanása sincsen. Ez miatt kicsit irigylem. Lake fekete haj, barna szem és rossz fiús külső. Nem szól semmit, de ha igen az nem túl kedves. Márkó állítólag a saját neméhez vonzódik, de erről sokat nem tudok mondani. Ramon és Félix ikrek, de teljesen eltérő személyiségek.
*Benjamin Race szemszöge*
Gandar visszatért és mégegy időst vitt el. Azthittem megelégszik avval, hogy az én családomat kiírtotta. Soha nem fogom magam túltenni ezen, erre belerángatnak még egy tudatlant. Aki úgy fog járni, mint én. Gandar nem ejt túszokat. Fogalmam sincs, hogy gondolhatják, hogy mi megmenthetjük őket. Elküldtek minket fáradtan egy kislánnyal a nyakunkban, de ki ez a kislány.
- Hé Lake - kiabáltam - kérdezni akarok valamit
- mondd - jött a válasz Laketól.
- Ki a kiscsaj? - kérdeztem.
- Elizabeth Clar. A mamika unokája. Elvileg rá szállt a családi varázs. - ecsetelte Lake.
- Látja a farkast? - kérdeztem érdeklődve.
- Igen. - mondta egy kis szünet után Lake.
- Akkor a nagyia vagy meghalt vagy megsérült. - mondtam.
- Tudjuk.
- Akkor miért jöttünk el? - kiabáltam.
- Ne olyan hangosan. Liz miatt, hogy bízzon bennünk.
- Örök nyom maradhat benne. - mondtam szomorúan.
- Alexa mellette lesz. - mondta Lake.
- Nem. Én leszek mellette, de még nem tudom, hogy. - mondtam hirtelen.
* Elizabeth szemszöge *
Engem néznek. Vajon miért? Mit tettem?
- Mindjárt ott vagyunk - mondta Kirsten.
- Hála istennek. Már fáradt vagyok - mondta Félix.
- Harcolnod is kell, nem csak odaérni - mondta csípősen Kirsten.
- Ki tett meg téged főnöknek? - forgatta a szemét Félix.
- Nem csak a lányok szokták forgatni a szemüket? - kérdeztem hallkan.
Mindenki rám nézett, majd elkezdtek nevetni, Félixet leszámítva.
- Hé Félix beoltott az újonc - mondta nevetve Márkó.
- Ez nem is volt oltás - mondta mérgesen Félix.
Tovább mentünk. Az erdő tényleg közel volt, mert két utcányi sétálás után odaértünk.
- Hívjátok a társaitokat. Elizabeth a farkasodat hívd. - utasított Benjamin.
Összerezzentem mikor kimondta a nevem.
- Rendben - mondtam.
Megérintettem a medálom és kerestem a farkasom. Nincs melletten, de itt van a közelben. Érzem őt.
- Nem megy, de érzem, hogy a közelben van. - mondtam félve.
- Ez jó hír - mondta Beni.
- Mi abban a jó, hogy védtelen vagyok ? - förmedtem rá.
- Az, hogy a nagyid még él - válaszolta élesen.
Most már tényleg félek. Félek Gandartól, az erdőtől és Benitől.