53. rész

- Hogy mi? - kérdeztem értetlenül -Nekem nincs iker tesóm. Csak 2 nagyobb tesom. Tudod, akik ikrek, de csak ők a tesóim.
- Elizabeth nyugodj meg - probált apa nyugtatni.
- Nem. Nem és nem. Ő nem a testvérem. Van két tesóm és csak ők a testvéreim - kiabáltam, majd kiszaladtam a lakásból.
A park felé vettem az írányt és nem tudtam kivel beszéljek. Egy ideje senkivel nem tudtam őszintén beszélni, ezért felhívtam Minniet, a nővérem.
- Halo - szólt bele Minnie.
- Én vagyok - szipogtam.
- Húgi, mi a baj? - kérdezte riadtan.
- Apa idehozott valami lányt, akiről azt állítja, hogy a tesóm, de ez nem igaz. Nekem ti vagytok a testvéreim - zokogtam el magam.
- Azta..mi úgy tudtuk Em meghalt, ez most sokként ért. Beszélünk anyával. Megoldjuk Liz. Csak nyugodj meg - mondta Minnie.
- Nem megy - dadogtam.
- Ott tudsz ma aludni valakinél? - kérdezte.
- Nem. Egy barátom sincs. Magamra maradtam - mondtam szomorúan.
- Hazajössz. Beszélek anyuval. A testvérem vagy. Nem lehetsz boldogtalan - mondta Min - Most mennem kell. Szia.
- Szia - mondtam, de már csak a néma telefonnak.
Össze-vissza sétáltam. Mivel nem ismertem a környéket csak úgy mentem a semmibe. Nem gondoltam bele mi lesz, ha nem találom, majd a visszavezető utat vagy, ha valaki megtámad az utcán, hisz nem is ezzel voltam elfoglalva. Betértem egy kisebb utcába, hogy ne a főúton legyek szem előtt. Az egyik házban hirtelen felkapcsolodott a villany és valaki kijött az ajtón, majd felémfordult.
- te őrző vagy? - kérdezte a fiú.
- Igen - dadogtam.
- Gyere be, azonnal - parancsolta.
A lábaim maguktól mentek. Nem éreztem magam veszélybe, amíg ezt nem mondta. Amikor beléptem a lakásba meglepődtem. Nem erre számítottam. Olyan volt, mint egy rendes lakás. Világos, tiszta, rendezett. A fiú barna hajú, barna szemű és kidolgozott volt a teste vagy csak kicsi volt rá a polója. Nem tudtam eldönteni.
- Mit keresel itt? - követelt választ a fiú.
- Neked is szia - mondtam.
- Ne játszadozz. Ti nem lehettek itt, ha erre valaki rájön akkor meghalsz - mondta idegesen.
- Fogalmam sincs hol vagyok és azt se, hogy miért halnék meg - mondtam szaggatottan.
- Te új vagy? - kérdezte.
- Azthiszem erre mondják, hogy telitalálat - válaszoltam.
- Remek. Akkor ki kell menekíteni téged innen - mondta halkan - védőbűbáj kell a házra, hogy ne érezzenek meg téged.
- Kik? - kérdeztem.
- Majd beavatlak, de nem ez az elsődleges - hadarta, majd odament az ajtóhoz és elkezdett egy latin szöveget mondani.:
Protego
- Ennyi? - kérdeztem zavartan.
- Mindenhol el kell mondani. Ablak , ajtó, kémény stb, mindenhol, ahol be lehet jönni a lakásba - mondta gyorsan.
A fiú minden egyes helyen elmondta, feszültnek látszott mégis úgy tűnt tudja mit csinál. Mikor befejezte bementünk a nappalijába, ami tengerkék színben pompázott, fehér bútorokkal és szekrényekkel.
- Hogy hívnak? - kérdezte a fiú.
- Elizabeth. Elizabeth Clar. Téged kedves vagy kedvetlen idegen? - kérdeztem vissza.
- Matt Raynolds - mondta - eltévedtél?
- Azthiszem. Igazából nem ismerem a környéket - válaszoltam.
Matt felállt és a könyvespolchoz ment. Elkezdett keresgélni, majd kihúzott egy nagy barna könyvet.
- Elmesélek neked egy történetet - mondta.
Meglepődtem, nem tudtam mit mondjak és csak egy " Rendben " csúszott ki a számon.
- Valamikor az 1100-as években élt egy varázsló fiú, aki a sötét mágiának szentelte minden egyes percét. Senki nem tudtam és senki nem is aggódott, majd a fiú elkezdett felcseperedni és használni a mágiát. Szülei hiába tiltották, ő még többet tanult tőle. Egy idő után új terve támadt, ami az volt, hogy elfoglalja a világot. Az édesanyja a fia végett megalapította a 12 őrző rend és a 12 boszorkány rendet. Muszáj volt megállítania a fiát, ezért az őrzők erőt kaptak állatok formájába és a boszorkák meg erőt, de egyre többen haltak meg és a boszorkányok megijedtek. Sokan kezdtek átállni a sötétséghez és az őrzők magukra maradtak. Néha még találkozni jó boszorkánnyal, aki megvèdi őket, de ez kihaló ágban van - fejezte be.
- Nem volt túl részletes - húztam a számat.
- De megértetted. Nem? - mosolyodott el.
- Aha. Boszi vagy - mondtam könnyedén.
- Fél boszi. Egy őrző és egy boszi házasságából - ecsetelte.

52.rész

Végig szaladtunk a folyósón, majd balra lefordultunk a lépcsőn. Az utolsó párbeszéd óta egyikünk sem szólt hozzá a másikhoz. A csengő közben megszólalt és elkezdett elnéptelenedni a folyosó. Lassan már csak a lábunk csattanását lehetett hallani. Mikor leértünk a kivezető ajtóhoz a portás megállított minket.
- Sziasztok. Sajnálom gyerekek, de óra alatt tilos kimenni az iskolából - mondta monoton hangom.
- Nézze Mr. Johnson. Ismer engem, nem szoktam lógni, de ez most tényleg nagyon fontos. Kérem - mondta Beni szomorúan.
Ezt az oldalát nem is ismerem. Nem hittem volna, hogy valami vagy valaki egy kicsit is fontos lehet neki, de úgy látszik megint tévedtem. Pedig régen az volt a mottóm, hogy Elizabeth Clar soha nem téved. Lehet, hogy másik mottót kell találnom. Uuu és egy új becenév sem ártana, hamár új Elizabeth akarok lenni - gondoltam magamban.
 Az iskola előtt volt egy buszmegálló. A 97246E nevű buszra szálltunk fel, ami elvileg elvisz minket arra amerre Alexáél laknak. Egy örökké valóság volt míg odaértünk. Beni még csak hozzám sem szólt. Amikor leszáltunk a buszról egyenesen mentünk, majd befordultunk balra. Úgy kb 20 perc volt míg odaértünk Lexáék házához.
- Jó napot - köszöntem Júlia néninek illedelmesen. Lexa anyukája meglepettnek látszott. Egy kék hosszú szoknyát hordott és szőke haját kontyba fogta.
- Mississ Evans, fontos dologról kellene beszélnünk - mondta Beni.
- Rendben, gyertek be - mondta kedvesen Evans néni.
A lakás, ház vagy palota, nem is tudom minek hívjam rendezett és tiszta volt. Sehol egy pókháló vagy por. Minden csillogott. Lexa anyukája vagy nem dolgozik vagy van egy házvezető nőjük. Mivel ekkora házuk van, szerintem a második. Júlia néni a nappaliba vezetett minket. Hozott be kekszet és teát nekünk.
- Miről lenne szó? - fordul Benihez.
- A lények megjelennek. Mármint nem csak nekünk otthon, hanem megállítják az időt és megjelennek előttünk az iskolába és ez nagyon aggasztó. Mississ Evans mi lehet a probléma? - kérdezte Beni.
- Nem tudom drágám. Úgy emlékszem ilyen csak egyszer fordult elő. Mindjárt előkeresem nagyanyáink feljegyzéseit. Ó és Beni lesz még egy őrzőnk. Liz apád beszélni szeretne veled valamiről - mondta.
- Úristen Mimiék is őrzők lesznek ? - kérdeztem hitetlenkedve.
- Nem, de közel jársz hozzá - mondta, majd kiment a nappaliból.
- De nincs is más testvérem - mondtam.
- Talán unokatestvéred lehet - probálkozott Beni.
- Nem, a szüleimnek nincs testvérük.
- Akkor nem tudom Liz, de majd úgyis megtudjuk - mondta kedvtelenül.
Azt hiszem picit megbántottam. Remek Liz, ügyes vagy - gondoltam.
- Meg is találtam - jött vissza Júlia néni.
- Nagyon nagy a baj? - kérdezte Beni.
- Eléggé - olvasta a könyvet Lexa anyukája - Arról szól, hogy az 1700-as években volt az őrzők között egy kém, aki beékelődött közéjük és egymás ellen probálta fordítani őket, de mikor rájöttek az álnok nőszemélyt mágján elégették.
- Úristen - kaptam a szám elé a kezem.
- Mit tehetünk? Ki lehet a kém? - kérdezte Beni.
- Fogalmam sincs. Ki kell derítenetek, de nem mondhatjátok el senkinek - ígértette meg velünk.
- rendben - mondtam.
Későre járt haza kellett mennem. Mississ Evans hazavitt. Beni meg hazaindult egyedül.
Mikor bementem a lakásba apa már várt rám.
- Kicsim beszélnünk kell - mondta.
Leültem egy székre, majd hagytam, hogy a tárgyra térjen.
- Mikor születtél nem egyedül voltál - kezdte.
- Tudom. Voltak ott orvosok, te meg ugye anya - mondtam.
- Nem rájuk gondoltam - mondta.
- Mimiék is ott voltak? - kérdeztem.
- Nem - mondta - Emma lejönnél?
A lány aki odajött hasonlított rám, csak neki barna haja volt és kék szeme.
- Liz, Emme az ikertestvéred - mondta apu.

51. rész

- Azthiszem én most mégse szeretnék forró csokit - mondtam.
- De Liz eddig akartál - mondta Lissa.
- Tudom, de eszembejutott, hogy van egy kis elintézni valóm - válaszoltam.
- Rendben. Menjük Lis - mondta Mia.
Elindultam a folyosó másik írányába. Nem tudtam kihez forduljak. A suliba csak 2 őrzőjár Alexa és Beni és egyikkel se vagyok igazán jóba. Amikor felértem a második emeletre megláttam Benit pár barátja társaságàban.
- Na hajrá Liz, megtudod csinálni, máskor is mentél már hozzá - gondoltam magamban. Félve odamentem hozzájuk, Beni már akkor észrevette, hogy odamegyek mikor még csak bátorságot gyűjtöttem a folyosó végén.
- Hello Elizabeth - köszönt Beni mikor odaértem.
- Öö..Szia - mondtam.
- Minek köszönhetjük, ezt a nem kivánatos megtiszteltetést? - kérdezte fanyarul.
- Beszélni akartam veled valamiről - mondtam zavartan.
- Hajrá, akkor bökd ki - mondta.
- Előttük nem lehet. Arról van szó, ami csak pár emberre tartozik - mondtam és próbáltam célozgatni az őrzőkre. Beni nehezen, hisz beletelt egy kis időbe mire felfogta mit akarok vagy mire célzok.
- Matt, James - keressétek meg Lexát, majd utánatok megyek én is - mondta a barátainak.
Matt és James szó nélkül elindultak jobbra, arra amerre az udvarra lehet lemenni.
- Mit akarsz? - kérdezte
- Kedvesebben nem lehetne? - kérdeztem vissza.
- Veled? Bocs, de nem. Mit képzelsz magadról? Eldobsz minket, majd rólunk akarsz beszélgetni? - emelte fel a hangját Beni.
- Én..én láttam a farkasom, az iskolában - böktem ki.

- Mi? - kérdezte értetlenül.
- Azt mondta, hogy szükségetek van rám, majd egyszerűen eltűnt és újra a valóságba voltam - mondta a múltba révedve.
- Liz a farkasod és a többi őrző állata nem jön elő nyílvánosság előtt, mert kárt tehetnek magukban - mondta idegesen.
- Várj, baja eshet, mert megjelent előttem? - kérdeztem vissza.
- Igen. Azonnal beszélnem kell Lexa anyukájával. Neki tudnia kell mi történhetett és mit akart üzenni neked - mondta Beni.
- Aha. Én addig mit csinálok? - húztam fel a szemöldököm.
- Itt maradsz és megprobálsz nem gondot okozni - mondta.
- Haha, igazi humorherold vagy. Na jó mégsem - sarkon fordultam és ott hagytam.
Amíg mentem vissza az osztályom felé, csak azon kattogott az agyam, hogy mi történhet a farkasommal. Miért van rám szüksége? Mi fenyeget minket? A legfontosabb kérdés persze, hogy milyen baja eshetett. Nem tudtam, hogy hívjam elő vagy, hogyan lépjek vele kapcsolatba. Egyszer se probáltam és ekkor döbbentem rá valamire. Ő mindig itt van, ha kell, de én soha nem voltam ott mellette.
- Lizi - kiabált valaki. A hang ismerős volt, de kizárt, hogy ő lenne az - gondoltam magamba, de mikor megfordultam. Nem várt emberek kerültek a szemem elé.
- Sziasztok - mondtam értetlenül és zavartam. A köszönésem és a zavarom a szemem előtt álló Kristófnak és Vanessának szóltak.
- Ne értetlenkedj. Családtag vagyok és a nagyid temetése miatt vagyok itt. Kristóf meg azért, hogy lássa jól- e vagy - ecsetelte Nessa.
- Elizabeth - kiabált Beni.
Majd pár másodperc leforgása alatt odaért.
- Ohh Hello - mondta Nessiéknek.
- Te a pasija vagy? - kérdezte Ness.
- Nem, de talán egyszer még az is előfordulhat - mondta, majd rám kacsintott. Én teljesen összezavarodtam úgyhogy csak csendben figyeltem az eseményeket.
- Liz mennünk kell most - mondta.
- Öö oké - mondtam - Sziasztok - fordultam Kristófék felé.
- Mi történt? - kérdeztem, ahogy elhaladtunk az embertömegek előtt.
- Megjelent Ever - mondta.
- Az ki? - kérdeztem.
- Az én lényem - mondta halkak - most már biztos, hogy van valami baj - folytatta elcsukló hangon.

50. rész

Kirsten tanárnő történelem órát tartott nekünk és az első felelő Linda volt, vagyis lett volna, de nem tanult.
- Kirsten tanárnő: a kővetkező felelő az lesz, akinél a napló kinyílik.
- Nem tanultam - szólt közbe Kornél.
- Még nem szólítottalak - szúrta le a tanárnő. - a következő felelő: a 12-tes számmal Kornél.
Mindenki dőlt a röhögéstől. - - Kornél kijönnél felelni? - mosolygott a tanárnő.
- Nem tanultam - mondta unottan Kornél.
- Rendben, egyes - mondta Kirsten.
- Benji? - szólította meg a tanárnő.
- Tessék? - kérdezett vissza Benji.
- Kijönnél?
- Tessèk beírni az egyest fáradt vagyok - válaszolta.
- Rebeka, te felelesz - mondta a tanárnő.
Senki nem válaszolt. A tanárnő körbenézett, de nem találta Rebit és Biát.
- Ki a hetes? - kérdezte Kirsten tanárnő.
- Az én lennék - emelte fel a kezét Denis.
- Jelents -parancsolta a tanárnő.
- Osztály vigyázz. Tanárnőnek Tisztelettel jelentem, az osztály létszáma 18. Ebből jelen vagyunk 17-en. Hiányzik Lelkes Hanna.
- Hol van Rebeka és Bia? - fordult Denishez Kirsten tanárnő.
- I don't know - vakarta a fejét Denis.
Majd Ricsi kinyitotta a szekrényt és előbújt Bia és Rebeka.
- Kilencedikesek. Az agyamra mentek. Mindenki vegyen elő egy papírt.
- Origamizunk? - kérdezte Krissi.
- Igen, egy dolgozatot - mondta Kirsten tanárnő.
Mindenki elővett egy lapot.
- A kérdések:
1. Kiket hódítottak meg a dórok?
2. A hagyomány szerint mikortól rendezik meg az olimpiai játékokat és hány évente?
3. Van olyan alkalom mikor szigorúan fegyverszünet van a Görög államok között?
4. Mi az amit még tudsz a spártai katona államról?
- Ennyi -mondta a tanárnő.
- Ez csak 4, mennyit kell tudni a ketteshez? - kérdezte Benji.
- 3-mat - válaszolta a tanárnő.
A tanárnő vissza ült a tanári asztalhoz és átlapozta a naplót, meg írt valamit. Én gyorsan válaszoltam a kérdésekre, majd egy papírlapra felírtam a válaszokat. Dávid segélykérően nézett és megprobáltam kitalálni, hogyan juttassam el neki is a válaszokat.
Majd kitaláltam, hogy lefotózom és elküldöm neki facebookon. Dávid elterelte a tanár figyelmét, hogy ne vegye észre, majd elküldtem neki a válaszokat.
- 10 percetek van - fordult az osztályhoz. Benjiék gyorsan lemásolták a lapról a válaszokat és előre adták.
- Tanárnő. A fiúk puskáznak - árulta be őket Alexa.
- Lexa, szedd be a dolgozatokat. - parancsolta a Kirsten.
Az óra további része csendben telt, páran gyilkos pillantásokat vetettek Lexa felé, de ő nem törődött velük.
- A mai órát ezzel befejezném - mondta a tanárnő és kiviharzott a teremből, mint egy hurrikán. Találó a beceneve: Hurrikán Kirsten és különböző formája.
- Te normális vagy? - kérdezte Linda Alexát.
Sebi pedig megdobta egy galacsinnal.
- Majd ha nem ettől kértek segítséget, nem köplek be - mondta, majd kiment a teremből. A többiek csendben voltak én pedig leültem a helyemre és olvastam a vámpírnaplók 1 részét. Mia és Lissa odajöttek hozzám a szünetbe, hisz ők pár napja átkerültek a 9/n -be, ami nyelvi osztály. Ők a legjobb barátnőim, akik mindig mellettem vannak. Elmeséltem nekik mi történt az órán és Mia kitalálta, hogy vegyünk forró csokit, mert az mindent megold.
Mikor kimentem a folyosóra, hirtelen elkezdtem fázni, a fogaim reszkettek és fura érzésem támadt, szavakkal le se szabad írni. Utoljára akkor éreztem ezt mikor mama meghalt. A szemem hirtelen megvilágította valami, majd egy farkas alakzata rajzolódott ki.

 A farkas annyit mondott szükségük van rád, majd eltűnt.
- Liz, Liz - szólítgatott Lissa és Mia.
- Öö, jól vagyok - mondtam zavartan.

49. rész :)

Nem akartam gyenge lenni, valahogy mégis az lettem, de Beni annyira érzéketlen volt. A folyosón nagy volt a nyüzsgés, de mindenki csak a kirohanásomat figyelte. Beszaladtam a lány wc-be és megprobáltam lenyugtatni magam. Azt szajkoztam magamnak, hogy talán sikerül, talán túl élem és kibírom. Mindig erősnek akartam látszani, hogy mindenki büszke legyen rám és most ez is fog történni. Erős leszek, ma, holnap és örökké. Kimentem a wc-ből, majd megmostam az arcom, hogy senki ne lássa azt, hogy sírtam. A sminket majd megoldom máskor - gondoltam magamban. Visszaindultam a terembe, a folyosó már elcsendesedet, csak a cipő csapódását lehetett hallani. Odaértem a teremhez és mélylevegőt vettem, majd bekopogtam. Benyitottam a terembe és elnézést kértem Lesznon tanár úrtól a késésért.
- Foglalj helyet Elizabeth. Na akkor hol is tartottunk? - kérdezte a többieket.
Leültem a helyemre és csak halkan figyeltem az eseményeket. Egyszer sem szólaltam meg, hisz fogalmam sincs hol tartottunk. Jegyzeteltem, amit Lesznon Tanár úr diktál, majd az óra végén kimentem megkeresni Benjamint.
Benit az első emeleten találtam meg, a biosz szertár előtt beszélgetett a haverjaival.
- Sziasztok - léptem oda hozzájuk.
- Hello Liz. Minek köszönhetem a megjelenésed? - fordult hozzám Beni.
- Ühm. Nem is tudom. Várj hagy gondolkodjam. Ja igen, talán mivel bunkó, paraszt voltál. Azt hiszed tied az iskola, mert "hiperszuper" menő vagy? Akkor most jól figyelj. Én nem tartozom a rajongóid közé, úgy, hogy fogd vissza
magad. Értve? - mondtam és kérdeztem szigorú hangon, majd elfordultam és visszaindultam az osztályterem felé. A pletyka gyorsan terjedt arról, hogy beolvastam Benjaminnak. Tényleg olyan, mintha Ő lenne itt a sérthetetlen királyfi. Mia és Lissa a padomnál vártak. Most is mellettem voltak és én majdnem lecseréltem őket, ez miatt voltam a legdühösebb magamra.
- Liz. Te komolyan kiosztottad Benit? - kérdezte kigubbadt szemekkel Mia.
- Igen - mondtam.
- Hű - nyögte ki Lissa.
- Na, csajok. Nem olyan nagy dolog. Csak annyit mondtam neki, hogy figyeljen oda kivel, hogy viselkedik - mondtam nyugodtan.
- Te csitri - kiabált rám Lexa.
- Mit mondtál? - kérdezte Mia.
- Nem nektek szóltam, hanem a csitrinek mellettetek. Ugye tudod, hogy a mai balhéd miatt ránk többet nem számíthasz - kiabálta.
- Rendben. Szia - zártam le.
- Beképzelt fruska - mondta, majd lelépett.
Szemek szegeződtek rám meg arra a pontra, ahol eddig Lexa állt. A levegő továbbra is megfagyott a terembe, de nem értettem miért, aztán rájöttem. Lexa az osztály királynője, én pedig csak egy lány. Ekkor jutott eszembe..magyar lány vagyok. Különlegesebb, mint ők. Előkotortam a telefonom, majd bekapcsoltam egy zenét.

' veled érzem minden szép lesz, mert hidd el nekem szánt az ég.
Bármerre sodor az élet mindig hozzád húz a szív.."

Kezdtem el énekelni az énekessel. Néha rám néztek. Páran probáltak rájönni miről szól a zene, de hát ez nem angol szövegű, hanem magyar, így nehezebben is értik. Én pedig nem foglalkoztam a suttogokkal,
csak egyszerűen tovább dudoltam a dalt.
- Üljetek a helyetekre. Elizabeth fejezd be az éneklést - jött be a terembe Kriston tanár nő.
Leültem, a már egyszemélyes helyemre, mivel mellettem Lexa ült, de nem akarok mellette lenni. Most előszőr nézem végig a termet. Halványzöld színű, virágok vannak a szekrényeken és felszerelve a falra. Olyan hangulatos az egész. A terembe, ha jól számoltam 18-an vagyunk. A padokba kettesével ülünk és három sorba van rendezve. Én a középső sor harmadik padjában ülök és Hanna lesz a padtársam.

ÜLÉSREND:

Bal oldalt                     Középen                      Jobb oldalt

Krissi - Émi          Samantha - Jenny            Dávid - Lucas

Bia - Linda              Rebeka - Denis              Kornél - Sebi

Ricsi - Benji               Én - Hanna                   Lexa - Szimi

48. rész

Felmentem a suli lépcsőjén és az osztàlyterem felé vettem az írányt. Ha normális akarok lenni, akkor normális emberekkel kellene barátkoznom. Amikor ideköltöztem volt 2 lány, akit még mama mutatott be, azthiszem Lissa és Mia volt a nevük. Talán velük kellene barátkoznom akkor nem lenne baj és ebben a pillanatban megint eszembe jutott az az este, amikor mama meghalt. Ma csak egyszer jutott eszembe, gondolom ez a normális.
- Elizabeth, várj - szólt utánam valaki.
Megfordultam és Benjaminnal találtam szembe magam.
- Szia - köszöntem közönyösen.
- Tudnánk valamikor beszélni? - kérdezte Beni.
- Most is azt teszük - válaszoltam.
- Liz, ne bunkózz. Tudom, hogy haragszol és igazad van, de szükséged van ránk - mondta Benjamin.
- Nekem van szükségem rátok? - húztam fel a szemöldököm.
- Igen, sok mindent taníthatunk neked. Mi barátaid lennénk, amíg meg nem öleted magad vagy amíg vége nem lesz ennek az egésznek - mondta higgadtan.
- Igaz barátok - vágtam a képébe, majd megfordultam és otthagytam.
Ezek még mindig nem normálisak - gondoltam magamban.
Az osztályteremből kiáramló zajokat már a folyósó elején hallani lehetett. Mikor kinyitottam az ajtót, olyan volt, mintha az atombomba ide csapódott volna be. A fiúk székeket pakoltak egymás tetejére és azon ült egy barna hajú srác, síppal a szájában. A padok mindkét oldalon kaput formáltak. A többivel meg eltorlaszolták a bejáratot.
- Liz, át kell másznod - kiabálta Lissa.
Értetlen arccal néztem.
Soha nem másztam még át ennyire ingatag helyen.
- Liz, gyere segítek - mondta Dávid.
- Öö, köszi - mondtam mosolyogva.
Odanyújtotta a kezét és én megfogtam. Sokat nem kellett másznom, inkább egyszerűen csak àtemelt.
- Dév, gyere már - kiabálták neki a fiúk.
- Megyek - szólt vissza ès visszaindult a focizókhoz, én pedig Lissájék felé vettem az írányt.
- Sziasztok - köszöntem mosolyogva.
- halihó - mondta Mia jókedvűen.
Lissa pedig csak állt csendesen, mint akit valami vagy valaki megbabonázott.
- Gyökerek - kiálltott fel az ajtóból egy hang.
Mindenki felé fordult és az ajtóban Alexa volt meg a két hű követője.
- Jé, itt a királynő. Azthiszem ennyi volt a móka mára - mondta unottan Lis.
- Nem hiszem, hogy bárki is abbahagyná a focit miatta - vágta rá Mia.
- Vegyétek el a székeket - ordította Alexa.
- Hűtsd le magad - mondta Dávid.
Alexa megfordult és dühvel az arcán elment. A fiúk folytatták a játékot, én pedig nem tudtam mi történt. Lis látta az értetlenkedést az arcomon, ezért elmagyarázta, hogy a fiúknak mind vagy van kiszemeltje vagy járnak valakivel és Lexa nem tud parancsolni nekik.
- Ez hihetetlen - csodálkoztam.
- Igen az, főleg, hogy Benit se kapta még meg - mosolyodott el Mia.
- Lexa szerelmes Benibe? - kérdeztem.
- Igen, de Benjamin senkivel nem randizik - mondta Lissa.
- Skacok, padokat a helyére és labdát a szekrénybe. Most - adta ki az utasítást az ajtóból Benjamin, mellette Alexa mosolygott csípőre tett kézzel.
Na már csak ő hiányzott ide - gondoltam magamban.
A fiúk letették a labdát, a bíró lemászott a szék trónjáról és elkezdték a padokat a helyükre rakni.
- Mondtam, hogy ennyi volt - mondta szomorúan Lissa.
- Miért hallgatnak Benire? - kérdeztem.
- Nem tudom. Valahogy mindig hallgattunk rá, talán mert mindenkire tud parancsolni, eléri, amit akar - gondolkodott el Mia.
- Na mindjárt kiderül - mondtam. A táskám odaadta Lissáéknak és a labda felé vettem az írányt.
- Hé, megkapom a labdát? - kérdeztem.
A fiúk szó nélkül odaadták, én pedig folyamatosan a fal felé rúgtam.
- Elizabeth, azt mondtam nincs focizás - mondta Beni.
- Nem hiszem, hogy bárkinek is parancsolhatsz az osztályomba - vágtam rá csípőből.
Beni felém indult, az arcán az idegesség összes jele megtalálható volt.
- Kérem a labdát - probálta nyugodt hangon mondani.
- Bocs nem, most játszok - válaszoltam gúnyosan.
A teremben síri csend volt. A többiek levegőt se mertek venni.
- Na ide figyelj, attól, mert sztárnak képzeled magad, mert mindenki veled foglalkozik a mamád miatt még nem jogosít fel téged, hogy szembeszegülj velem - mondta Benjamin.
- Tüskó - mondtam, majd a gyomorszájához vágtam a labdát és kirohantam a teremből.

47. rész!

Félve léptem át a konyha küszöbét és néztem a bejárati ajtó felé. A kopogás egyre zaklatottabbnak tűnt, majd abbamaradt és megszólalt a telefon. Halálra rémültem, ez most olyan akár egy horror film. A kétségbeesett lány teljesen egyedül van otthon. Szakad az eső ès valaki dörömböl az ajtón. Miután senki nem nyit ajtót, felhívják a lakásban lévő telefon számát. Ha a lány felveszi kiderül, hogy bent van és vége. Liz halálra rémült. A telefon csengés és a dörömbölés abbamaradt. Azthitte megnyugodhat és minden rendben lesz. Egy másodpercig el is hitte, hogy nincs semmi baj, de a következő percben valaki betörte az ajtót. Liz pedig felsikoltott.
- Kicsim, nyugodj meg. Csak én vagyok - mondta az édesapja.
- Sssshhh, ne sírj. Itt vagyunk, minden rendben van - mondta Rachel.
Szipogtam és kezdtem megnyugodni. A rejtélyes, félelmetes kopogó apa volt és Rachel. Idejöttek miattam az éjszaka közepén és azzal "hálálom" meg, hogy nem engedem be őket és sikítozok. Kicsit szégyelltem magam érte.
- Ké-é-értek valamit - kérdeztem még mindig remegő hanggal.
- Nem, de neked most pihenned kell. Elég kemény éjszakád volt. Csinálok neked rózsafürdőt - mondta Rachel.
- Köszönöm - mondtam.
Apa aggódva nézett rajtam végig, de szó nélkül elengedett Rachellel fürdővízet csinálni. Rachel nem volt az anyukám, csak apa új barátnője, de egyre jobban szerettem. Megnyitotta a meleg és a hideg vízet és teli engedte a kádat, utána átkísért a szobámba a pizsamámért. Egy percre se hagyott egyedül, csak amikor fürdeni mentem. Beszálltam a kádba és probáltam ellazulni, csak becsuktam a szemem és pihentem. Semmire nem akartam gondolni. Picit megnyugtatóbb volt, hogy nem vagyok egyedül, hogy vigyázznak rám.  
Kiszálltam a kádból, felvettem a pizsim és gyorsan fogat mostam. Kinyitottam az ajtót és Rachel az ajtó előtt állt.
- Szeretnél enni valamit vagy kérsz egy pohár tejet? - kérdezte.
- Nem, de azért köszönöm.
Bementünk a szobába és majdnem azonnal elaludtam, de a nyugtató pihenés nem tartott sokáig. Sikitva kelltem fel rémálmomból.
- Kicsim, mi a baj? - rohant be apa.
- Mama - sírtam el magam.
- Nyugodj meg. Mi itt vagyunk neked. Nem lesz baj - probált vígasztalni.
Visszafeküdtem ès apa simogatta a fejem. Nem tudom mikor aludtam el, de mikor felkelltem már reggel volt. Olyan volt mintha csak az egészet, ami történt álmodtam volna, de mikor lementem a konyhába és ott találtam Rachelt rájöttem, hogy nem.
- Sziasztok - köszönt apa és megpuszilta a homlokom.
Rachel elènk tette a tükörtojást és a fűszereket hozzá.
- Kicsim, ha nem szeretnél ma suliba menni, akkor leigazoljuk a mai napodat - mondta apa.
- Nem szeretnék hiányozni a suliból - mondtam bizonytalanul.
- Rendben, akkor elviszlek suliba.
Felmentem a szobába és felöltöztem. Egyik farmerem mellett döntöttem és a piros polóm mellett, farmerkabáttal. A táskámba gyorsan összeszedtem, amit vinnem kell és leszalladtam. Apa kint várt rám, majd beültem a kocsiba és integettem Rachelnek. Az út alatt csendben voltunk, mikor a sulinál megálltunk észrevettem Lexáékat.
- Még hazavihetlek - mondta apa.
- Nem, bemegyek. - mondtam.
Odafordultam hozzá és megöleltem.
- Szia, Szeretlek - mondtam kiszállva a kocsiból.
- Szeretlek - bucsúzott el.
Megvártam míg apa elhajt a kocsival ès megfordultam. Na essünk túl rajta - gondoltam magamba. Egyenesen az épületbe mentem senkivel nem beszéltem és nem figyeltem Lexáékra. Csak egy átlagos tini akartam lenni, egy átlagos élettel.