53. rész

- Hogy mi? - kérdeztem értetlenül -Nekem nincs iker tesóm. Csak 2 nagyobb tesom. Tudod, akik ikrek, de csak ők a tesóim.
- Elizabeth nyugodj meg - probált apa nyugtatni.
- Nem. Nem és nem. Ő nem a testvérem. Van két tesóm és csak ők a testvéreim - kiabáltam, majd kiszaladtam a lakásból.
A park felé vettem az írányt és nem tudtam kivel beszéljek. Egy ideje senkivel nem tudtam őszintén beszélni, ezért felhívtam Minniet, a nővérem.
- Halo - szólt bele Minnie.
- Én vagyok - szipogtam.
- Húgi, mi a baj? - kérdezte riadtan.
- Apa idehozott valami lányt, akiről azt állítja, hogy a tesóm, de ez nem igaz. Nekem ti vagytok a testvéreim - zokogtam el magam.
- Azta..mi úgy tudtuk Em meghalt, ez most sokként ért. Beszélünk anyával. Megoldjuk Liz. Csak nyugodj meg - mondta Minnie.
- Nem megy - dadogtam.
- Ott tudsz ma aludni valakinél? - kérdezte.
- Nem. Egy barátom sincs. Magamra maradtam - mondtam szomorúan.
- Hazajössz. Beszélek anyuval. A testvérem vagy. Nem lehetsz boldogtalan - mondta Min - Most mennem kell. Szia.
- Szia - mondtam, de már csak a néma telefonnak.
Össze-vissza sétáltam. Mivel nem ismertem a környéket csak úgy mentem a semmibe. Nem gondoltam bele mi lesz, ha nem találom, majd a visszavezető utat vagy, ha valaki megtámad az utcán, hisz nem is ezzel voltam elfoglalva. Betértem egy kisebb utcába, hogy ne a főúton legyek szem előtt. Az egyik házban hirtelen felkapcsolodott a villany és valaki kijött az ajtón, majd felémfordult.
- te őrző vagy? - kérdezte a fiú.
- Igen - dadogtam.
- Gyere be, azonnal - parancsolta.
A lábaim maguktól mentek. Nem éreztem magam veszélybe, amíg ezt nem mondta. Amikor beléptem a lakásba meglepődtem. Nem erre számítottam. Olyan volt, mint egy rendes lakás. Világos, tiszta, rendezett. A fiú barna hajú, barna szemű és kidolgozott volt a teste vagy csak kicsi volt rá a polója. Nem tudtam eldönteni.
- Mit keresel itt? - követelt választ a fiú.
- Neked is szia - mondtam.
- Ne játszadozz. Ti nem lehettek itt, ha erre valaki rájön akkor meghalsz - mondta idegesen.
- Fogalmam sincs hol vagyok és azt se, hogy miért halnék meg - mondtam szaggatottan.
- Te új vagy? - kérdezte.
- Azthiszem erre mondják, hogy telitalálat - válaszoltam.
- Remek. Akkor ki kell menekíteni téged innen - mondta halkan - védőbűbáj kell a házra, hogy ne érezzenek meg téged.
- Kik? - kérdeztem.
- Majd beavatlak, de nem ez az elsődleges - hadarta, majd odament az ajtóhoz és elkezdett egy latin szöveget mondani.:
Protego
- Ennyi? - kérdeztem zavartan.
- Mindenhol el kell mondani. Ablak , ajtó, kémény stb, mindenhol, ahol be lehet jönni a lakásba - mondta gyorsan.
A fiú minden egyes helyen elmondta, feszültnek látszott mégis úgy tűnt tudja mit csinál. Mikor befejezte bementünk a nappalijába, ami tengerkék színben pompázott, fehér bútorokkal és szekrényekkel.
- Hogy hívnak? - kérdezte a fiú.
- Elizabeth. Elizabeth Clar. Téged kedves vagy kedvetlen idegen? - kérdeztem vissza.
- Matt Raynolds - mondta - eltévedtél?
- Azthiszem. Igazából nem ismerem a környéket - válaszoltam.
Matt felállt és a könyvespolchoz ment. Elkezdett keresgélni, majd kihúzott egy nagy barna könyvet.
- Elmesélek neked egy történetet - mondta.
Meglepődtem, nem tudtam mit mondjak és csak egy " Rendben " csúszott ki a számon.
- Valamikor az 1100-as években élt egy varázsló fiú, aki a sötét mágiának szentelte minden egyes percét. Senki nem tudtam és senki nem is aggódott, majd a fiú elkezdett felcseperedni és használni a mágiát. Szülei hiába tiltották, ő még többet tanult tőle. Egy idő után új terve támadt, ami az volt, hogy elfoglalja a világot. Az édesanyja a fia végett megalapította a 12 őrző rend és a 12 boszorkány rendet. Muszáj volt megállítania a fiát, ezért az őrzők erőt kaptak állatok formájába és a boszorkák meg erőt, de egyre többen haltak meg és a boszorkányok megijedtek. Sokan kezdtek átállni a sötétséghez és az őrzők magukra maradtak. Néha még találkozni jó boszorkánnyal, aki megvèdi őket, de ez kihaló ágban van - fejezte be.
- Nem volt túl részletes - húztam a számat.
- De megértetted. Nem? - mosolyodott el.
- Aha. Boszi vagy - mondtam könnyedén.
- Fél boszi. Egy őrző és egy boszi házasságából - ecsetelte.

52.rész

Végig szaladtunk a folyósón, majd balra lefordultunk a lépcsőn. Az utolsó párbeszéd óta egyikünk sem szólt hozzá a másikhoz. A csengő közben megszólalt és elkezdett elnéptelenedni a folyosó. Lassan már csak a lábunk csattanását lehetett hallani. Mikor leértünk a kivezető ajtóhoz a portás megállított minket.
- Sziasztok. Sajnálom gyerekek, de óra alatt tilos kimenni az iskolából - mondta monoton hangom.
- Nézze Mr. Johnson. Ismer engem, nem szoktam lógni, de ez most tényleg nagyon fontos. Kérem - mondta Beni szomorúan.
Ezt az oldalát nem is ismerem. Nem hittem volna, hogy valami vagy valaki egy kicsit is fontos lehet neki, de úgy látszik megint tévedtem. Pedig régen az volt a mottóm, hogy Elizabeth Clar soha nem téved. Lehet, hogy másik mottót kell találnom. Uuu és egy új becenév sem ártana, hamár új Elizabeth akarok lenni - gondoltam magamban.
 Az iskola előtt volt egy buszmegálló. A 97246E nevű buszra szálltunk fel, ami elvileg elvisz minket arra amerre Alexáél laknak. Egy örökké valóság volt míg odaértünk. Beni még csak hozzám sem szólt. Amikor leszáltunk a buszról egyenesen mentünk, majd befordultunk balra. Úgy kb 20 perc volt míg odaértünk Lexáék házához.
- Jó napot - köszöntem Júlia néninek illedelmesen. Lexa anyukája meglepettnek látszott. Egy kék hosszú szoknyát hordott és szőke haját kontyba fogta.
- Mississ Evans, fontos dologról kellene beszélnünk - mondta Beni.
- Rendben, gyertek be - mondta kedvesen Evans néni.
A lakás, ház vagy palota, nem is tudom minek hívjam rendezett és tiszta volt. Sehol egy pókháló vagy por. Minden csillogott. Lexa anyukája vagy nem dolgozik vagy van egy házvezető nőjük. Mivel ekkora házuk van, szerintem a második. Júlia néni a nappaliba vezetett minket. Hozott be kekszet és teát nekünk.
- Miről lenne szó? - fordul Benihez.
- A lények megjelennek. Mármint nem csak nekünk otthon, hanem megállítják az időt és megjelennek előttünk az iskolába és ez nagyon aggasztó. Mississ Evans mi lehet a probléma? - kérdezte Beni.
- Nem tudom drágám. Úgy emlékszem ilyen csak egyszer fordult elő. Mindjárt előkeresem nagyanyáink feljegyzéseit. Ó és Beni lesz még egy őrzőnk. Liz apád beszélni szeretne veled valamiről - mondta.
- Úristen Mimiék is őrzők lesznek ? - kérdeztem hitetlenkedve.
- Nem, de közel jársz hozzá - mondta, majd kiment a nappaliból.
- De nincs is más testvérem - mondtam.
- Talán unokatestvéred lehet - probálkozott Beni.
- Nem, a szüleimnek nincs testvérük.
- Akkor nem tudom Liz, de majd úgyis megtudjuk - mondta kedvtelenül.
Azt hiszem picit megbántottam. Remek Liz, ügyes vagy - gondoltam.
- Meg is találtam - jött vissza Júlia néni.
- Nagyon nagy a baj? - kérdezte Beni.
- Eléggé - olvasta a könyvet Lexa anyukája - Arról szól, hogy az 1700-as években volt az őrzők között egy kém, aki beékelődött közéjük és egymás ellen probálta fordítani őket, de mikor rájöttek az álnok nőszemélyt mágján elégették.
- Úristen - kaptam a szám elé a kezem.
- Mit tehetünk? Ki lehet a kém? - kérdezte Beni.
- Fogalmam sincs. Ki kell derítenetek, de nem mondhatjátok el senkinek - ígértette meg velünk.
- rendben - mondtam.
Későre járt haza kellett mennem. Mississ Evans hazavitt. Beni meg hazaindult egyedül.
Mikor bementem a lakásba apa már várt rám.
- Kicsim beszélnünk kell - mondta.
Leültem egy székre, majd hagytam, hogy a tárgyra térjen.
- Mikor születtél nem egyedül voltál - kezdte.
- Tudom. Voltak ott orvosok, te meg ugye anya - mondtam.
- Nem rájuk gondoltam - mondta.
- Mimiék is ott voltak? - kérdeztem.
- Nem - mondta - Emma lejönnél?
A lány aki odajött hasonlított rám, csak neki barna haja volt és kék szeme.
- Liz, Emme az ikertestvéred - mondta apu.

51. rész

- Azthiszem én most mégse szeretnék forró csokit - mondtam.
- De Liz eddig akartál - mondta Lissa.
- Tudom, de eszembejutott, hogy van egy kis elintézni valóm - válaszoltam.
- Rendben. Menjük Lis - mondta Mia.
Elindultam a folyosó másik írányába. Nem tudtam kihez forduljak. A suliba csak 2 őrzőjár Alexa és Beni és egyikkel se vagyok igazán jóba. Amikor felértem a második emeletre megláttam Benit pár barátja társaságàban.
- Na hajrá Liz, megtudod csinálni, máskor is mentél már hozzá - gondoltam magamban. Félve odamentem hozzájuk, Beni már akkor észrevette, hogy odamegyek mikor még csak bátorságot gyűjtöttem a folyosó végén.
- Hello Elizabeth - köszönt Beni mikor odaértem.
- Öö..Szia - mondtam.
- Minek köszönhetjük, ezt a nem kivánatos megtiszteltetést? - kérdezte fanyarul.
- Beszélni akartam veled valamiről - mondtam zavartan.
- Hajrá, akkor bökd ki - mondta.
- Előttük nem lehet. Arról van szó, ami csak pár emberre tartozik - mondtam és próbáltam célozgatni az őrzőkre. Beni nehezen, hisz beletelt egy kis időbe mire felfogta mit akarok vagy mire célzok.
- Matt, James - keressétek meg Lexát, majd utánatok megyek én is - mondta a barátainak.
Matt és James szó nélkül elindultak jobbra, arra amerre az udvarra lehet lemenni.
- Mit akarsz? - kérdezte
- Kedvesebben nem lehetne? - kérdeztem vissza.
- Veled? Bocs, de nem. Mit képzelsz magadról? Eldobsz minket, majd rólunk akarsz beszélgetni? - emelte fel a hangját Beni.
- Én..én láttam a farkasom, az iskolában - böktem ki.

- Mi? - kérdezte értetlenül.
- Azt mondta, hogy szükségetek van rám, majd egyszerűen eltűnt és újra a valóságba voltam - mondta a múltba révedve.
- Liz a farkasod és a többi őrző állata nem jön elő nyílvánosság előtt, mert kárt tehetnek magukban - mondta idegesen.
- Várj, baja eshet, mert megjelent előttem? - kérdeztem vissza.
- Igen. Azonnal beszélnem kell Lexa anyukájával. Neki tudnia kell mi történhetett és mit akart üzenni neked - mondta Beni.
- Aha. Én addig mit csinálok? - húztam fel a szemöldököm.
- Itt maradsz és megprobálsz nem gondot okozni - mondta.
- Haha, igazi humorherold vagy. Na jó mégsem - sarkon fordultam és ott hagytam.
Amíg mentem vissza az osztályom felé, csak azon kattogott az agyam, hogy mi történhet a farkasommal. Miért van rám szüksége? Mi fenyeget minket? A legfontosabb kérdés persze, hogy milyen baja eshetett. Nem tudtam, hogy hívjam elő vagy, hogyan lépjek vele kapcsolatba. Egyszer se probáltam és ekkor döbbentem rá valamire. Ő mindig itt van, ha kell, de én soha nem voltam ott mellette.
- Lizi - kiabált valaki. A hang ismerős volt, de kizárt, hogy ő lenne az - gondoltam magamba, de mikor megfordultam. Nem várt emberek kerültek a szemem elé.
- Sziasztok - mondtam értetlenül és zavartam. A köszönésem és a zavarom a szemem előtt álló Kristófnak és Vanessának szóltak.
- Ne értetlenkedj. Családtag vagyok és a nagyid temetése miatt vagyok itt. Kristóf meg azért, hogy lássa jól- e vagy - ecsetelte Nessa.
- Elizabeth - kiabált Beni.
Majd pár másodperc leforgása alatt odaért.
- Ohh Hello - mondta Nessiéknek.
- Te a pasija vagy? - kérdezte Ness.
- Nem, de talán egyszer még az is előfordulhat - mondta, majd rám kacsintott. Én teljesen összezavarodtam úgyhogy csak csendben figyeltem az eseményeket.
- Liz mennünk kell most - mondta.
- Öö oké - mondtam - Sziasztok - fordultam Kristófék felé.
- Mi történt? - kérdeztem, ahogy elhaladtunk az embertömegek előtt.
- Megjelent Ever - mondta.
- Az ki? - kérdeztem.
- Az én lényem - mondta halkak - most már biztos, hogy van valami baj - folytatta elcsukló hangon.

50. rész

Kirsten tanárnő történelem órát tartott nekünk és az első felelő Linda volt, vagyis lett volna, de nem tanult.
- Kirsten tanárnő: a kővetkező felelő az lesz, akinél a napló kinyílik.
- Nem tanultam - szólt közbe Kornél.
- Még nem szólítottalak - szúrta le a tanárnő. - a következő felelő: a 12-tes számmal Kornél.
Mindenki dőlt a röhögéstől. - - Kornél kijönnél felelni? - mosolygott a tanárnő.
- Nem tanultam - mondta unottan Kornél.
- Rendben, egyes - mondta Kirsten.
- Benji? - szólította meg a tanárnő.
- Tessék? - kérdezett vissza Benji.
- Kijönnél?
- Tessèk beírni az egyest fáradt vagyok - válaszolta.
- Rebeka, te felelesz - mondta a tanárnő.
Senki nem válaszolt. A tanárnő körbenézett, de nem találta Rebit és Biát.
- Ki a hetes? - kérdezte Kirsten tanárnő.
- Az én lennék - emelte fel a kezét Denis.
- Jelents -parancsolta a tanárnő.
- Osztály vigyázz. Tanárnőnek Tisztelettel jelentem, az osztály létszáma 18. Ebből jelen vagyunk 17-en. Hiányzik Lelkes Hanna.
- Hol van Rebeka és Bia? - fordult Denishez Kirsten tanárnő.
- I don't know - vakarta a fejét Denis.
Majd Ricsi kinyitotta a szekrényt és előbújt Bia és Rebeka.
- Kilencedikesek. Az agyamra mentek. Mindenki vegyen elő egy papírt.
- Origamizunk? - kérdezte Krissi.
- Igen, egy dolgozatot - mondta Kirsten tanárnő.
Mindenki elővett egy lapot.
- A kérdések:
1. Kiket hódítottak meg a dórok?
2. A hagyomány szerint mikortól rendezik meg az olimpiai játékokat és hány évente?
3. Van olyan alkalom mikor szigorúan fegyverszünet van a Görög államok között?
4. Mi az amit még tudsz a spártai katona államról?
- Ennyi -mondta a tanárnő.
- Ez csak 4, mennyit kell tudni a ketteshez? - kérdezte Benji.
- 3-mat - válaszolta a tanárnő.
A tanárnő vissza ült a tanári asztalhoz és átlapozta a naplót, meg írt valamit. Én gyorsan válaszoltam a kérdésekre, majd egy papírlapra felírtam a válaszokat. Dávid segélykérően nézett és megprobáltam kitalálni, hogyan juttassam el neki is a válaszokat.
Majd kitaláltam, hogy lefotózom és elküldöm neki facebookon. Dávid elterelte a tanár figyelmét, hogy ne vegye észre, majd elküldtem neki a válaszokat.
- 10 percetek van - fordult az osztályhoz. Benjiék gyorsan lemásolták a lapról a válaszokat és előre adták.
- Tanárnő. A fiúk puskáznak - árulta be őket Alexa.
- Lexa, szedd be a dolgozatokat. - parancsolta a Kirsten.
Az óra további része csendben telt, páran gyilkos pillantásokat vetettek Lexa felé, de ő nem törődött velük.
- A mai órát ezzel befejezném - mondta a tanárnő és kiviharzott a teremből, mint egy hurrikán. Találó a beceneve: Hurrikán Kirsten és különböző formája.
- Te normális vagy? - kérdezte Linda Alexát.
Sebi pedig megdobta egy galacsinnal.
- Majd ha nem ettől kértek segítséget, nem köplek be - mondta, majd kiment a teremből. A többiek csendben voltak én pedig leültem a helyemre és olvastam a vámpírnaplók 1 részét. Mia és Lissa odajöttek hozzám a szünetbe, hisz ők pár napja átkerültek a 9/n -be, ami nyelvi osztály. Ők a legjobb barátnőim, akik mindig mellettem vannak. Elmeséltem nekik mi történt az órán és Mia kitalálta, hogy vegyünk forró csokit, mert az mindent megold.
Mikor kimentem a folyosóra, hirtelen elkezdtem fázni, a fogaim reszkettek és fura érzésem támadt, szavakkal le se szabad írni. Utoljára akkor éreztem ezt mikor mama meghalt. A szemem hirtelen megvilágította valami, majd egy farkas alakzata rajzolódott ki.

 A farkas annyit mondott szükségük van rád, majd eltűnt.
- Liz, Liz - szólítgatott Lissa és Mia.
- Öö, jól vagyok - mondtam zavartan.

49. rész :)

Nem akartam gyenge lenni, valahogy mégis az lettem, de Beni annyira érzéketlen volt. A folyosón nagy volt a nyüzsgés, de mindenki csak a kirohanásomat figyelte. Beszaladtam a lány wc-be és megprobáltam lenyugtatni magam. Azt szajkoztam magamnak, hogy talán sikerül, talán túl élem és kibírom. Mindig erősnek akartam látszani, hogy mindenki büszke legyen rám és most ez is fog történni. Erős leszek, ma, holnap és örökké. Kimentem a wc-ből, majd megmostam az arcom, hogy senki ne lássa azt, hogy sírtam. A sminket majd megoldom máskor - gondoltam magamban. Visszaindultam a terembe, a folyosó már elcsendesedet, csak a cipő csapódását lehetett hallani. Odaértem a teremhez és mélylevegőt vettem, majd bekopogtam. Benyitottam a terembe és elnézést kértem Lesznon tanár úrtól a késésért.
- Foglalj helyet Elizabeth. Na akkor hol is tartottunk? - kérdezte a többieket.
Leültem a helyemre és csak halkan figyeltem az eseményeket. Egyszer sem szólaltam meg, hisz fogalmam sincs hol tartottunk. Jegyzeteltem, amit Lesznon Tanár úr diktál, majd az óra végén kimentem megkeresni Benjamint.
Benit az első emeleten találtam meg, a biosz szertár előtt beszélgetett a haverjaival.
- Sziasztok - léptem oda hozzájuk.
- Hello Liz. Minek köszönhetem a megjelenésed? - fordult hozzám Beni.
- Ühm. Nem is tudom. Várj hagy gondolkodjam. Ja igen, talán mivel bunkó, paraszt voltál. Azt hiszed tied az iskola, mert "hiperszuper" menő vagy? Akkor most jól figyelj. Én nem tartozom a rajongóid közé, úgy, hogy fogd vissza
magad. Értve? - mondtam és kérdeztem szigorú hangon, majd elfordultam és visszaindultam az osztályterem felé. A pletyka gyorsan terjedt arról, hogy beolvastam Benjaminnak. Tényleg olyan, mintha Ő lenne itt a sérthetetlen királyfi. Mia és Lissa a padomnál vártak. Most is mellettem voltak és én majdnem lecseréltem őket, ez miatt voltam a legdühösebb magamra.
- Liz. Te komolyan kiosztottad Benit? - kérdezte kigubbadt szemekkel Mia.
- Igen - mondtam.
- Hű - nyögte ki Lissa.
- Na, csajok. Nem olyan nagy dolog. Csak annyit mondtam neki, hogy figyeljen oda kivel, hogy viselkedik - mondtam nyugodtan.
- Te csitri - kiabált rám Lexa.
- Mit mondtál? - kérdezte Mia.
- Nem nektek szóltam, hanem a csitrinek mellettetek. Ugye tudod, hogy a mai balhéd miatt ránk többet nem számíthasz - kiabálta.
- Rendben. Szia - zártam le.
- Beképzelt fruska - mondta, majd lelépett.
Szemek szegeződtek rám meg arra a pontra, ahol eddig Lexa állt. A levegő továbbra is megfagyott a terembe, de nem értettem miért, aztán rájöttem. Lexa az osztály királynője, én pedig csak egy lány. Ekkor jutott eszembe..magyar lány vagyok. Különlegesebb, mint ők. Előkotortam a telefonom, majd bekapcsoltam egy zenét.

' veled érzem minden szép lesz, mert hidd el nekem szánt az ég.
Bármerre sodor az élet mindig hozzád húz a szív.."

Kezdtem el énekelni az énekessel. Néha rám néztek. Páran probáltak rájönni miről szól a zene, de hát ez nem angol szövegű, hanem magyar, így nehezebben is értik. Én pedig nem foglalkoztam a suttogokkal,
csak egyszerűen tovább dudoltam a dalt.
- Üljetek a helyetekre. Elizabeth fejezd be az éneklést - jött be a terembe Kriston tanár nő.
Leültem, a már egyszemélyes helyemre, mivel mellettem Lexa ült, de nem akarok mellette lenni. Most előszőr nézem végig a termet. Halványzöld színű, virágok vannak a szekrényeken és felszerelve a falra. Olyan hangulatos az egész. A terembe, ha jól számoltam 18-an vagyunk. A padokba kettesével ülünk és három sorba van rendezve. Én a középső sor harmadik padjában ülök és Hanna lesz a padtársam.

ÜLÉSREND:

Bal oldalt                     Középen                      Jobb oldalt

Krissi - Émi          Samantha - Jenny            Dávid - Lucas

Bia - Linda              Rebeka - Denis              Kornél - Sebi

Ricsi - Benji               Én - Hanna                   Lexa - Szimi

48. rész

Felmentem a suli lépcsőjén és az osztàlyterem felé vettem az írányt. Ha normális akarok lenni, akkor normális emberekkel kellene barátkoznom. Amikor ideköltöztem volt 2 lány, akit még mama mutatott be, azthiszem Lissa és Mia volt a nevük. Talán velük kellene barátkoznom akkor nem lenne baj és ebben a pillanatban megint eszembe jutott az az este, amikor mama meghalt. Ma csak egyszer jutott eszembe, gondolom ez a normális.
- Elizabeth, várj - szólt utánam valaki.
Megfordultam és Benjaminnal találtam szembe magam.
- Szia - köszöntem közönyösen.
- Tudnánk valamikor beszélni? - kérdezte Beni.
- Most is azt teszük - válaszoltam.
- Liz, ne bunkózz. Tudom, hogy haragszol és igazad van, de szükséged van ránk - mondta Benjamin.
- Nekem van szükségem rátok? - húztam fel a szemöldököm.
- Igen, sok mindent taníthatunk neked. Mi barátaid lennénk, amíg meg nem öleted magad vagy amíg vége nem lesz ennek az egésznek - mondta higgadtan.
- Igaz barátok - vágtam a képébe, majd megfordultam és otthagytam.
Ezek még mindig nem normálisak - gondoltam magamban.
Az osztályteremből kiáramló zajokat már a folyósó elején hallani lehetett. Mikor kinyitottam az ajtót, olyan volt, mintha az atombomba ide csapódott volna be. A fiúk székeket pakoltak egymás tetejére és azon ült egy barna hajú srác, síppal a szájában. A padok mindkét oldalon kaput formáltak. A többivel meg eltorlaszolták a bejáratot.
- Liz, át kell másznod - kiabálta Lissa.
Értetlen arccal néztem.
Soha nem másztam még át ennyire ingatag helyen.
- Liz, gyere segítek - mondta Dávid.
- Öö, köszi - mondtam mosolyogva.
Odanyújtotta a kezét és én megfogtam. Sokat nem kellett másznom, inkább egyszerűen csak àtemelt.
- Dév, gyere már - kiabálták neki a fiúk.
- Megyek - szólt vissza ès visszaindult a focizókhoz, én pedig Lissájék felé vettem az írányt.
- Sziasztok - köszöntem mosolyogva.
- halihó - mondta Mia jókedvűen.
Lissa pedig csak állt csendesen, mint akit valami vagy valaki megbabonázott.
- Gyökerek - kiálltott fel az ajtóból egy hang.
Mindenki felé fordult és az ajtóban Alexa volt meg a két hű követője.
- Jé, itt a királynő. Azthiszem ennyi volt a móka mára - mondta unottan Lis.
- Nem hiszem, hogy bárki is abbahagyná a focit miatta - vágta rá Mia.
- Vegyétek el a székeket - ordította Alexa.
- Hűtsd le magad - mondta Dávid.
Alexa megfordult és dühvel az arcán elment. A fiúk folytatták a játékot, én pedig nem tudtam mi történt. Lis látta az értetlenkedést az arcomon, ezért elmagyarázta, hogy a fiúknak mind vagy van kiszemeltje vagy járnak valakivel és Lexa nem tud parancsolni nekik.
- Ez hihetetlen - csodálkoztam.
- Igen az, főleg, hogy Benit se kapta még meg - mosolyodott el Mia.
- Lexa szerelmes Benibe? - kérdeztem.
- Igen, de Benjamin senkivel nem randizik - mondta Lissa.
- Skacok, padokat a helyére és labdát a szekrénybe. Most - adta ki az utasítást az ajtóból Benjamin, mellette Alexa mosolygott csípőre tett kézzel.
Na már csak ő hiányzott ide - gondoltam magamban.
A fiúk letették a labdát, a bíró lemászott a szék trónjáról és elkezdték a padokat a helyükre rakni.
- Mondtam, hogy ennyi volt - mondta szomorúan Lissa.
- Miért hallgatnak Benire? - kérdeztem.
- Nem tudom. Valahogy mindig hallgattunk rá, talán mert mindenkire tud parancsolni, eléri, amit akar - gondolkodott el Mia.
- Na mindjárt kiderül - mondtam. A táskám odaadta Lissáéknak és a labda felé vettem az írányt.
- Hé, megkapom a labdát? - kérdeztem.
A fiúk szó nélkül odaadták, én pedig folyamatosan a fal felé rúgtam.
- Elizabeth, azt mondtam nincs focizás - mondta Beni.
- Nem hiszem, hogy bárkinek is parancsolhatsz az osztályomba - vágtam rá csípőből.
Beni felém indult, az arcán az idegesség összes jele megtalálható volt.
- Kérem a labdát - probálta nyugodt hangon mondani.
- Bocs nem, most játszok - válaszoltam gúnyosan.
A teremben síri csend volt. A többiek levegőt se mertek venni.
- Na ide figyelj, attól, mert sztárnak képzeled magad, mert mindenki veled foglalkozik a mamád miatt még nem jogosít fel téged, hogy szembeszegülj velem - mondta Benjamin.
- Tüskó - mondtam, majd a gyomorszájához vágtam a labdát és kirohantam a teremből.

47. rész!

Félve léptem át a konyha küszöbét és néztem a bejárati ajtó felé. A kopogás egyre zaklatottabbnak tűnt, majd abbamaradt és megszólalt a telefon. Halálra rémültem, ez most olyan akár egy horror film. A kétségbeesett lány teljesen egyedül van otthon. Szakad az eső ès valaki dörömböl az ajtón. Miután senki nem nyit ajtót, felhívják a lakásban lévő telefon számát. Ha a lány felveszi kiderül, hogy bent van és vége. Liz halálra rémült. A telefon csengés és a dörömbölés abbamaradt. Azthitte megnyugodhat és minden rendben lesz. Egy másodpercig el is hitte, hogy nincs semmi baj, de a következő percben valaki betörte az ajtót. Liz pedig felsikoltott.
- Kicsim, nyugodj meg. Csak én vagyok - mondta az édesapja.
- Sssshhh, ne sírj. Itt vagyunk, minden rendben van - mondta Rachel.
Szipogtam és kezdtem megnyugodni. A rejtélyes, félelmetes kopogó apa volt és Rachel. Idejöttek miattam az éjszaka közepén és azzal "hálálom" meg, hogy nem engedem be őket és sikítozok. Kicsit szégyelltem magam érte.
- Ké-é-értek valamit - kérdeztem még mindig remegő hanggal.
- Nem, de neked most pihenned kell. Elég kemény éjszakád volt. Csinálok neked rózsafürdőt - mondta Rachel.
- Köszönöm - mondtam.
Apa aggódva nézett rajtam végig, de szó nélkül elengedett Rachellel fürdővízet csinálni. Rachel nem volt az anyukám, csak apa új barátnője, de egyre jobban szerettem. Megnyitotta a meleg és a hideg vízet és teli engedte a kádat, utána átkísért a szobámba a pizsamámért. Egy percre se hagyott egyedül, csak amikor fürdeni mentem. Beszálltam a kádba és probáltam ellazulni, csak becsuktam a szemem és pihentem. Semmire nem akartam gondolni. Picit megnyugtatóbb volt, hogy nem vagyok egyedül, hogy vigyázznak rám.  
Kiszálltam a kádból, felvettem a pizsim és gyorsan fogat mostam. Kinyitottam az ajtót és Rachel az ajtó előtt állt.
- Szeretnél enni valamit vagy kérsz egy pohár tejet? - kérdezte.
- Nem, de azért köszönöm.
Bementünk a szobába és majdnem azonnal elaludtam, de a nyugtató pihenés nem tartott sokáig. Sikitva kelltem fel rémálmomból.
- Kicsim, mi a baj? - rohant be apa.
- Mama - sírtam el magam.
- Nyugodj meg. Mi itt vagyunk neked. Nem lesz baj - probált vígasztalni.
Visszafeküdtem ès apa simogatta a fejem. Nem tudom mikor aludtam el, de mikor felkelltem már reggel volt. Olyan volt mintha csak az egészet, ami történt álmodtam volna, de mikor lementem a konyhába és ott találtam Rachelt rájöttem, hogy nem.
- Sziasztok - köszönt apa és megpuszilta a homlokom.
Rachel elènk tette a tükörtojást és a fűszereket hozzá.
- Kicsim, ha nem szeretnél ma suliba menni, akkor leigazoljuk a mai napodat - mondta apa.
- Nem szeretnék hiányozni a suliból - mondtam bizonytalanul.
- Rendben, akkor elviszlek suliba.
Felmentem a szobába és felöltöztem. Egyik farmerem mellett döntöttem és a piros polóm mellett, farmerkabáttal. A táskámba gyorsan összeszedtem, amit vinnem kell és leszalladtam. Apa kint várt rám, majd beültem a kocsiba és integettem Rachelnek. Az út alatt csendben voltunk, mikor a sulinál megálltunk észrevettem Lexáékat.
- Még hazavihetlek - mondta apa.
- Nem, bemegyek. - mondtam.
Odafordultam hozzá és megöleltem.
- Szia, Szeretlek - mondtam kiszállva a kocsiból.
- Szeretlek - bucsúzott el.
Megvártam míg apa elhajt a kocsival ès megfordultam. Na essünk túl rajta - gondoltam magamba. Egyenesen az épületbe mentem senkivel nem beszéltem és nem figyeltem Lexáékra. Csak egy átlagos tini akartam lenni, egy átlagos élettel.

46. rész :)

A szememet továbbra is könnyek borították, és nem bírtam egy percre sem szabadulni a maró fájdalomtól.
- Fogd be - sziszegte Beni.
- Hahahaha - nevetett fel Gandar.
- Nem tudsz te semmit. Megöltél egy ártatlan embert..te csak egy érzéketlen féreg vagy - kiabáltam zokogva.
- Vigyétek innen. Most - parancsolta a többieknek.
- Elkell tűnnünk - mondta egy hang, de nem bírtam most koncentrálni semmire.
Valaki megfogta a kezem és magával rántott. A lábaim nem akartak, de követték az írányt, amerre húztak.
- Szerintetek rendbe jön? - kérdezte a többieket Kristin.
- Soha nem fog rendbejönni - mondta a zord igazságot Beni.
- Ő nem te vagy - mondta pimaszul Lexi.
- Épp ezért és jó lenne, ha visszavennél az arcodból - mondta Lake.
Nem tudom mennyi ideje gyalogoltunk, de hirtelen Alexáék házát pillantottam meg. Mikor bementünk már minden jelenlévő tudta mi történt.
- Liz szeretnél felmenni megfürdeni? Lexa készít ki neked pizsit - mondta az édesanyja.
- Haza szeretnék menni - mondtam érzéketlenül. A levegő megfagyott a szobában.
- Biztos? - probálkozott Lexa.
- Igen - és kiléptem az ajtón. Az éjszaka közepén nem kellemes egyedül sétálni, de nem bírtam ott maradni. Miattuk halt meg a nagymamám - gondoltam magamba -és ezt lehetetlen nekik megbocsátani. Visszaakarom kapni - sírtam fel hangosan. Miért kell mindig, azt elveszíteni akit szeretünk, aki csak jót tett a világgal, aki soha nem csinált olyat, amiért meg kellene halni.
Az utca kihalt volt, hallani lehetett halk sírásomat. A lámpák fényei miatt néha megcsillant egy-egy könnycseppem. Most úgy éreztem magam, mint a mesében a Gyufaárúslány, aki szintén a nagymamáját akarta.
A kapunkhoz értem, picit átfagytam, de mikor bementem a lakásba, olyan volt, mintha mama is ott lenne, mintha ez az egész csak egy rossz álom lenne és mama itt van, mosolyog, sütit süt és csak rám vár. Beszaladtam a konyhába de üres volt, majd a hálószobák és a fürdő következett, de hiába is reménykedtem, ez nem egy álom, hanem a zord, rideg valóság.
- Meghalt. Tényleg meghalt - mondtam magamnak.
Könnybe lábadt a szemem, térdre estem és csak zokogtam. A telefon csörgésére lettem figyelmes.
Nem akartam felhívni, mert féltem ki lesz a vonal mögött.
Bátortalanul a kagylóért nyúltam.
- Halo - szóltam bele alig halhatóan.
- Lizi, kicsim ott vagy? - kérdezte apa idegesen.
- Itt vagyok - mondtam hangosabban, de a hangom még így is elcsuklott.
- Egyedül vagy ugye? A repülönk 3 óra múlva száll le, már elindultunk hozzád. Ne félj kincsem, nem lesz baj - mondta apa, aki nem tudom, hogy engem vagy magát akarja meggyőzni erről.
- Apa - mondtam.
- Igen Lizi? - kérdezte megtörten.
- Szeretlek - szipogtam.
- Én is szeretlek Elizabeth és ne haragudj, hogy oda vittelek. Lassan találkozunk - mondta és letette a telefont.
Fogtam a telefont és vártam, hogy még mondd valamit, de semmi. A telefon néma maradt. Pár órát kibírok ébren, de elővigyázatosság miatt az ablakokat és az ajtókat bezártam a redőnyt lehúztam és villany helyett csak egyetlen egy gyertyát gyújtottam meg. Nem mertem bekapcsolni a tv-t, ezért inkább elővettem egy könyvet. Nem rég befejeztem a vámpírakadémiát, most a vérvonalakat kezdtem el olvasni, valahogy a főszereplő lány ( Sydney ) helyébe tudom képzelni magam. Ő is csak ismerkedik a misztikus világgal és úgy, mint én a családja miatt került bele, de semmilyen képessége nincs mint nekem. Ő nem egy misztikus valami és a családjába sincs, én pedig egy őrző vagyok, aki még magam se tudom mit csinál, de valamit biztos. Amíg ezen gondlkodtam megéheztem. Elmentem a hütőhöz és a keresgélés alatt találtam csoki pudingot, de valaki kopogott. A tálat amibe volt földre ejtettem és megfagyott a vér az ereimben.

45. rész

Beni megfordult és elindult az erdőbe, a többiek pedig szó nélkül követték. Nem tudtam mit tegyek. Féltem és nem akartam bemenni, nem akartam hátráltatni őket. Én nem értek semmihez.
- Liz gyere már - szólt rám Alexa.
Elindultam befelé. Az egész erdőt az éj leple borította. A fákon baglyak huhogtak. A szellő süvített és megrezgette a fák ágait. Jellemző egy kis sötétség és mindent félelmetesebbnek látok -gondoltam. Úgy éreztem, mintha valaki figyelne.
- Álljatok meg - suttogta Beni.
Félelmem egyre csak fokozódott, de senki nem látta a kétségbeesést a szemembe. Senki nem hallotta vagy érezte reszketésemet. Nem tudtak velem foglalkozni, hisz most nem én voltam a legfontosabb.
- Egyenkén megyünk. Fokozatosan maradjatok le egymástól, de csak annyira amennyire még érzékelitek az előttetek lévőt. Ahol én megállok halkan odajöttök és várjátok a további utasítást. Elizabeth, te velem jössz lemaradás nélkül. - mondta halk, kifejezéstelen hangon. - Mindenki értette?
- Igen. - mondták egyszerre.
Mielőtt elindultunk volna figyelmeztetett a legfontosabb dologra, hogy ne csapjunk zajt. Kiemelte, hogy minnél halkabbra vegyem a lépteimet. Mi indultunk el elsőnek. Nem maradt szorosan mellettem, hisz ő írányított, neki kellett elől mennie és figyelnie minden egyes neszre.
Hirtelen hangokat hallottam, de nem azt a fajta lágy, kedves vagy épp nyugtató hangokat, hanem a durva, félelmetes és ijesztő fajtát.
- Állj - suttogta Beni, majd odahúzott egy fa tövéhez.
Egy tisztás előtt voltunk.
A tisztáson pedig előttem volt Gandar. A tisztáson legalább 30 katona sorakozott és volt egy ketrec is. A ketrecbe pedig..
- Nagyi - szaladt ki a számon.
- Ne félj. Kiszabadítjuk - húzott magához Beni.
Probáltam visszatartani a könnyeim, de nehezen ment. Nagyi mindenhol vérzett és márcsak neki volt dőlve a fa ketres oldalának. Ősz haja helyenkén pirossá lett, kék blúza pedig elszakadt. Egyik percben mintha ősszetalálkozott volna a tekintetünk, mintha értem aggódott volna mikor meglátott nem pedig magáért.
- Azthittem végre elárulod ki lesz a 12.dragomir. mindenki tudja, hogy az időd lejárt..Neked pedig fel kellett mutatnod egy utodót, hogy fent maradjon a családod neve - gúnyolodott - de mint tudjuk neked olyanod nincs - folytatta.
Könnyek folytak végig az arcomon. Aggódtam a mamámért és nagyon féltem.
- Van utódom - mondta mama halkan.
- Mit mondtál? - húzta fel a szemöldökét Gandar - Az lehetetlen. A fiadnak és az unokáidnak nincs meg rá a képessègük - kiabálta.
- Három unokám van - dobta oda a szavakat mama.
- Megfogsz halni, ahogy a 12 utód is - vicsorgott Gandar.
- Mama - kiáltottam el magam.
De senki nem hallott meg. Gandar pedig mamához küldte két katonáját, felnyitották mama ketrecét és....megölték.
Lefagytam, nem érzékeltem a külvilágot. A fejembe jelenetek pörögtek folyamatosan. Az első pillanat mikor kisbaba vagyok és mama a kezébe vesz. Amikor a négy éves voltam és mamánál karácsonyoztunk. Anyáék nem vették meg azt a Barbiet amit akartam, de mama igen.
Már attól boldog volt, hogy mikor megláttam az ajándékom odaszaladtam hozzá, megöleltem és megköszöntem, majd végig ugráltam a lakást a Barbie babával. Emlékszem amikor közösen mentünk síelni és eltörtem a lábam. Mama volt az egyetlen, aki minden percben mellettem volt és ezzel felhagyott a saját kikapcsolódásával.
- Vigyétek innen! Most! - parancsolta Beni - Azonnal el kell tűnnünk innen.
- Benjamin tudom, hogy itt vagytok. Érezlek titeket, de most már azt is tudom, hogy az ifjonc is veletek van. Átszállt belé az erő, már őt is érzem - mondta Gandar.
- Megbosszulom mama halálát - csúszott ki a számon.
- Benjamin is ezt mondta és még mindig élek - mondta élesen.

44. rész

*Elizabeth szemszöge*
Amikor elindultunk már besötétedett. Az utcák hidegek, lélektelenek és ijesztőek voltak. Nem mertem elmondani senkinek, hogy mennyire nagyon félek. Nem tudhattam mi vár rám vagy, hogy mi lesz a mamámmal. Senki nem mondta ránk nézve, mennyire veszélyes lesz ez "feladat". Csak elindítottak 10 gyereket, hogy megmentsen egy idős nőt.
Egyiküket sem ismerem vagyis Alexát egy picit, de csak ennyi...Kirsten, Lake, Simone, Márkó, Lindy, Ramon, Félix és Beni számomra teljesen idegenek. Sokszor úgy érzem jobban aggódnak az miatt, hogy itt vagyok, minthogy szembe kell szállniuk valakivel. Benjamin barna hajú, barna szemű srác. Picit magasabb, mint én. Sokat nem beszélt velem, ezért kicsit félek tőle.Simone szőke hosszú hajú lány és kék szeme van, egy szem pattanása sincsen. Ez miatt kicsit irigylem. Lake fekete haj, barna szem és rossz fiús külső. Nem szól semmit, de ha igen az nem túl kedves. Márkó állítólag a saját neméhez vonzódik, de erről sokat nem tudok mondani. Ramon és Félix ikrek, de teljesen eltérő személyiségek.
*Benjamin Race szemszöge*
Gandar visszatért és mégegy időst vitt el. Azthittem megelégszik avval, hogy az én családomat kiírtotta. Soha nem fogom magam túltenni ezen, erre belerángatnak még egy tudatlant. Aki úgy fog járni, mint én. Gandar nem ejt túszokat. Fogalmam sincs, hogy gondolhatják, hogy mi megmenthetjük őket. Elküldtek minket fáradtan egy kislánnyal a nyakunkban, de ki ez a kislány.
- Hé Lake - kiabáltam - kérdezni akarok valamit
- mondd - jött a válasz Laketól.
- Ki a kiscsaj? - kérdeztem.
- Elizabeth Clar. A mamika unokája. Elvileg rá szállt a családi varázs. - ecsetelte Lake.
- Látja a farkast? - kérdeztem érdeklődve.
- Igen. - mondta egy kis szünet után Lake.
- Akkor a nagyia vagy meghalt vagy megsérült. - mondtam.
- Tudjuk.
- Akkor miért jöttünk el? - kiabáltam.
- Ne olyan hangosan. Liz miatt, hogy bízzon bennünk.
- Örök nyom maradhat benne. - mondtam szomorúan.
- Alexa mellette lesz. - mondta Lake.
- Nem. Én leszek mellette, de még nem tudom, hogy. - mondtam hirtelen.
* Elizabeth szemszöge *
Engem néznek. Vajon miért? Mit tettem?
- Mindjárt ott vagyunk - mondta Kirsten.
- Hála istennek. Már fáradt vagyok - mondta Félix.
- Harcolnod is kell, nem csak odaérni - mondta csípősen Kirsten.
- Ki tett meg téged főnöknek? - forgatta a szemét Félix.
- Nem csak a lányok szokták forgatni a szemüket? - kérdeztem hallkan.
Mindenki rám nézett, majd elkezdtek nevetni, Félixet leszámítva.
- Hé Félix beoltott az újonc - mondta nevetve Márkó.
- Ez nem is volt oltás - mondta mérgesen Félix.
Tovább mentünk. Az erdő tényleg közel volt, mert két utcányi sétálás után odaértünk.
- Hívjátok a társaitokat. Elizabeth a farkasodat hívd. - utasított Benjamin.
Összerezzentem mikor kimondta a nevem.
- Rendben - mondtam.
Megérintettem a medálom és kerestem a farkasom. Nincs melletten, de itt van a közelben. Érzem őt.
- Nem megy, de érzem, hogy a közelben van. - mondtam félve.
- Ez jó hír - mondta Beni.
- Mi abban a jó, hogy védtelen vagyok ? - förmedtem rá.
- Az, hogy a nagyid még él - válaszolta élesen.
Most már tényleg félek. Félek Gandartól, az erdőtől és Benitől.

43. rész

Mikor kinyitottam a kaput, az istállóba mentem előszőr. Mama farmján voltak nyuszik, lovak, malacok meg a lakásba cica és az udvaron kutya. A lovak közül Penny a kedvencem. Pennynek fehér színe van és imádja az almát. Mindennap meglátogatom és mama azt mondta szerzett nekem oktatót, aki megtanít majd lovagolni. Alig várom. Nem tudom milyen érzés egy ló hátán száguldani, de biztos nagyon jó. Penny most aludt és nem akartam felkelteni, ezért rákényszerítettem magam, hogy bemenjek a lakásba.
- Megjöttem - köszöntem, de semmi válasz nem jött rá. Gondoltam mama alszik vagy van valami dolga. Kivettem a hütőből a rántotthúst és a sültkrumplit és megmelegítettem. Utána felmentem a szobába és leültem megírni a házim, de sokat nem értettem belőle, ezért felhívtam Ricsit magyarázza el a matekot. Ricsi második csöngésre felvette.
- Szia. Ki vagy? - szólt bele a telefonba.
Egy hang azt suttogta: Tedd le, Tedd le.
- Hallo - szólt bele újra.
- Szia. Liz vagyok - mondtam.
- Eddig gondolkodtàl a neveden? Ugye tudod, hogy ez ciki? - kérdezte.
- Nem. Rossz voltba térerő füllentettem.
- Aha. Persze, de mondd, miért hívtál? - kérdezte.
- Elakadtam a matek háziba - mondtam.
- A mibe? - kérdezte Ricsi döbbenten.
- Matek házi. Tudod amibe vannak számok, egyenletek, béna áb..
- a magad nevében beszélj. Az én ábráim mesteriek - mondta Ricsi büszkén.
- Azért kaptál egyest? - kérdeztem.
- A tanár nem értékeli a művészetet. Az egy hiberbulagramma volt - mondta büszkén.
- Egy mi? - kérdeztem döbbenten.
- Hiperbulagramma - ismételte.
- Most magyarul - mondtam zavartan.
- Hiperbula és a paralelogramma gyermeke - ecsetelte Ricsi.
- Nem hiberbolára gondoltál? - kérdeztem értetlenül.
- Valami olyasmi, de most mennem kell. Jó volt veled dumálni. Szia Liz - köszönt el.
- Szia - mondtam a telefonnak, mivel Ricsi egyből letette.
Csodás - gondoltam. Felhívtam a lecke miatt és még jobban összezavart. Lefeküdtem az ágyra és csak a plafont bámultam. Gondolkodtam az életemen. A mai napon és az őrzős dolgon. Gondolataimat a csengő zavarta meg. Vártam pár percet, hogy mama oda menjen és kinyissa, de egy idő után rájöttem, hogy mama még nincs itthon. Lementem a lépcsőn, amin majdnem elestem. Ügyes vagy Liz gondoltam.
A rejtélyes csengető Erik volt.
- Szia - köszöntem.
- Itt van a mamád? - kérdezte aggódva.
- Ő nincs. Fogalmam sincs merre van. Mikor hazaértem, ő már nem volt itt - magyaráztam.
- A francba - mondta, majd sarkon fordult és kiment az autóhoz.
Nem sokkal később már Alexáék nappalijában voltam..helyesbítek: voltunk. Valamiféle gyűlést tartottak. Nem értettem mit szeretnének, csak annyit, hogy mama bajban van. Az egész olyan hirtelen történt és felgyorsultak az események. Valamiféle sötét erő megerősödött és mama egyedül akart szembeszállni vele. Nagyon féltem, mi lesz, ha baja esik? Nyitodott az ajtó és feleszméltem.
- Júlia itt a medálja - szólt egy barna hajú, szeplős lány. - de lehet már elkéstünk - mondta.
- Elizabeth, gyere ide - utasított Alexa anyukája.m kérdeztem semmit. Csak figyeltem és tettem, amit mondtak.
- Vedd fel a medált és keresd meg a farkasod - mondta határozottan.
- Keressem meg? De merre? Hova menjek? - kérdeztem rettegve.
- Képletesen érti. A farkast látod majd, amint rajtad a medál és ledöntöd a falaid - mondta Lexa.
- Rendben - mondtam.
Nem tudtam mit döntsek le, de megprobáltam, a farkast sehol sem láttam.
- Nincs itt - mondtam. - Nincs farkasom.
- Koncentrálj erősebben - utasított egy rövid fekete hajú lány.
Megprobáltam mégegyszer. Azthittem most se sikerül, de ekkor megláttam valamit: A farkast. Közelebb jött. Igaz, egy igazi farkasom van. Ez hihetetlem. A farkasom picit nagyobb, mint én, pedig a 172 centimmel nem vagyok kicsi. Szürke színe hasonlított ahhoz amire kiskoromból emlékeztem. Tényleg nem voltam soha egyedül, ő mindig velem volt. Féltem tőle, de közelebb mentem hozzá és hagyta, hogy megsimogassam. Mintha egy kötelék lenne közöttünk.
- Liz sikerült? - kérdezte Melory, akinek vörös haja,barna szeme és fura ruhadarabjai voltak. Harperre emlékeztetett a varázslós disneyból.
- Igen - mondtam csodálkozva. - Itt a farkasom.
- Megvagyunk - mondta egy pasi.
- Liz nincs kész még a feladatra. Semmit nem tud - mondta Alexa.
- Megtanulja, de nincs több időnk. Megkell mentenünk Elorin életét - mondta Emil.
 - Életét? - kérdeztem elfolytott hangon. Éreztem, hogy gombóc keletkezik a torkomban.
- Igen Elizabeth - a nagymamád, ha tényleg odament, akkor - itt elcsuklott a hangja Júliának.
- már lehet, hogy nincs velünk - fejezte be Emil.
- Nem. Nem hallhat meg - zokogtam. - Nem veszíthetek el már senkit.
- Ezért kell megtalálnotok - utasított a barna hajú lány.
- De hol keressük? - kérdezte Lexa.
- Ahol mindig keresni kell - mondta Emil.
- Pontosabban? Apa ez most fontos. Ne kertelj. Megkell találni Elizabeth mamáját - szólalt meg Erik.
- A nyugati határnál lévő erdőbe. Évekkel ezelőtt betiltottuk, hogy valaki odamenjen, mert a sötét erő mindig ott vert tanyát, ha visszajött - mondta merengve Emil.
- Ki az a sötét erő? - kérdeztem.
- Ganzar - válaszol Kirsten. Neki egy elefánt a lèlek állata és egy évvel idősebb nálam.
- Induljunk - mondta Melory.
Nem volt több kérdése senkinek. Senkit nem érdekelt, hogy felkészületlen vagyok, mert elindultunk az erdőbe.

42. rész

A sulihoz Alexáéktól busszal mentünk. Eddig nem tudtam miért kell ilyen korán indulnunk, de mikor az óramutató a kezemen megütötte a negyed nyolcat és Lexával még mindig a buszon voltunk, már rájöttem, hogy még sincs olyan közel az iskola. A buszmegállóhoz fél nyolcra értünk. Szerencsére innen már nincs messze a suli. Többet nem alszok náluk legalábbis addig mig nincs teleportálójuk, vagy nem költöznek közelebb a sulihoz, döntöttem el magamba.
- Sziasztok - köszönt Mia és Lissa egyszerre.
Mia barna hajú, barna szemű, vékony alkatú lány. Ma fehér széldzseki és egy fekete farmer volt rajta. Lissa is nagyon vékony volt, szőke, gondor hosszú hajú lány. Kék farmerdzsekit és egy kopott farmert viselt.
- Sziasztok - köszöntem nekik vidáman.
- Eljössz ma velünk moziba? - kérdezte Mia.
- Mit néztek meg? - kérdeztem vissza.
- A kiválasztott - modta Lis.
- Rendben, úgy sincs más programmom. - válaszoltam.
Mind a négyen egyszerre mentünk be az iskola épületébe. Az iskola nem volt túl kicsi, de nem is volt nagy. Kivülről halvány barack szín tarkította, de belül olyan volt, mint minden iskola: fehér. Az osztályterembe menet Lexának mindenki köszönt, mintha ő lenne itt a legnépszerűbb lány, lehet azért ennyire gonosz. Mikor benyitottunk a terembe, úgy éreztem mintha egy foci meccsen lennék. A fiúk két-két székkel határolták a kapukat és footballoztak.
- Sziasztok. - köszönt Ricsi. - beszáltok? - kérdezte mosolyogva, amitől azt hittem, hogy Lissa elfog olvadni, de még kibírta.
- Kössz, kihagyom a dedós játékaidat - mondta csípőre tett kézzel Lexa, majd kiviharzott a teremből.
- Ennek meg mi baja? - vakarta a fejét Leó.
Leó ducibb/ testesebb fiúk közé tartozott, ezért is ő lett a kapus. Nem tartozott a menőkhőz, de mindig megnevetetett mindenkit.
- Fogalmam sincs. Már reggel ilyen hangulata volt - mondtam.
Senki nem kérdezett többet. A fiúk folytatták a focit, mi pedig ráültünk a padra és csatlakoztunk a szurkoláshoz, egészen addig míg Rétei tanár úr be nem jött a terembe. Rétei tanár úr olyan volt, mint minden hatvan év feletti, kicsi, mérges és ősz.
- Gyerekek - kiabálta. Amikor valaki kiabál az hangos, de nem minden idős ember tud hangpsan kiabálni, sajnos vagy talán szerencsére Rétei tanár úr a halkan kiabálok táborár erősítette, így kellett neki fél óra, hogy rendet tegyen nálunk, de a hangzavar nem múlt el. Rétei földrajz órát tartott vagyis szeretett volna tartani, de nem sok sikerrel tudta végrehajtani, ezen tervét. Én nagy bánatomra, mert szeretem a föcit.
A nap további része unalmasan telt, kémián és magyaros diktáltak, a kezem alig bírta az ilyesfajta kiképzést. Tesin röplabdáztunk és spanyolon pedig magnós feladatokat csináltunk. Úgy volt Miáékkal moziba megyek este, de hazafele mama hívott. Valami fontosat akart mondani, de nem telefonon keresztül. Nem tudtam mi lehet az és csak remélni tudtam, hogy ő nem kezdi el, ezt a mesét az őrzőkről, mert még mindig nem hiszek benne és nem akarok egy sztorit se hallani róluk.

Az utca amin végigmentem nagyon hosszú volt, szép nagy lakásokkal. Az egyik ház mellett nyílt egy utca azon kellett végigmenni és kicsivel arrébb volt megtalálható mamám farmja.

41.rész

Reggel korán keltem fel, mivel nagyon rosszul aludtam. Egész éjszaka csak farkasokról, vámpírokról és varázslatról álmodtam. Éjszaka többször is felriadtam, nekem ez nem fog menni, könyveltem el magamban.
- Jó reggelt Liz. - mondta Alexa. - Jól vagy? - kérdezte aggódva.
- Neked is. - mondtam. - Igen, azt hiszem, de már magam se tudom. Ez az egész olyan hihetetlen és olyan nehéz.
- Megfogod szokni. Mindenki megszokja. - ecsetelte. - De most menjünk készülni. - mondta, és azzal a lendülettel kipattant az ágyból. Csak én szeretek nyújtozkodni és pihenni ameddig lehet?-gondolkodtam el. Alexa a gardrobjához ment, és elkezdte kidobálni a ruháit, amik közül kiválasztja, hogy mit vesz fel. Érdeklődéssel figyeltem, hogy miért kapkod ennyire, hisz még csak fèlhat lesz.
- Liz, mi lenne, ha készülődnél? - förmedt ràm Lexa.
Nem tudtam miért ilyen ingerült, de jobbnak láttam nem veszekedni vele.
- Öltözök. - dadogtam.
Nem kezdtem el válogatni, hogy mit vegyek fel, csak kivettem egy farmert, ami halvány rózsaszín volt ès egy piros polót. Úgy gondoltam most ez is megteszi, hisz minnél jobban szerettem volna elkerülni Lexa dühkitöréseit.
Amíg öltöztem Lexa a sminkjét igazgatta. Régen sokat sminkeltem, de már rájöttem a természetesség jobb, ha sminkelek akkor is csak nagyon halványan.
Nem bírtam, ezt a feszültséget, ami a szobában ért, még mindig éreztem Alexa dühének hatásait.
- Lemegyek a konyhába. - szólaltam meg.
Alexa csak megrándította a válát. Nem értettem.
Miért akarta, hogy itt aludjak, ha egy kicsit sem érdeklem őt. Kimentem az ajtón és vettem egy mély lélegzetet. Lefele a lépcsőn a pillangók az idegességtől egyre jobban életre kelltek a gyomromban. A konyhába mindenki ott volt, Alexát leszámítva.
- Jó reggelt. - mondtam halkan.
- Szia Liz neked is. - mondta Erik.
- Jó reggelt Elizabeth. - köszönt vidáman Júlia néni.
- Kérsz reggelit? Pirítóst vagy rántottát? - kérdezte.
- Öhm, rántottát. - mondtam.
- Jó reggelt. - köszönt vidáman Lex.
Ahogy megláttam, másodpercek alatt probáltam jelentéktelenné válni. Féltem tőle.
- Liz indulhatunk? - kérdezte.
- Igen. - hebegtem.
Nem reggeliztem, kicsit fájt is miatta a szívem. Alexa anyukája probálta marasztalni a lányát, hogy legalább reggelizzünk, de hajthatatlan volt, folyton csak azt hajtogatta, hogy sietünk.

40.rész

- Egy farkasom. - gondolkodtam hangosan. - Soha nem hittem volna, hogy van egy farkasom.
- Ez természetes. - nyugtatott Júlia néni. - Senki nem tudja mire lehet képes, amíg fel nem világosítják róla.
- Ez most komoly vagy csak egy vicc? - kérdeztem aggódva.
- Elizabeth tudjuk, hogy ez neked most sok, de hinned kell nekem. - mondta Alexa anyukája.
- Nem. Ez nem igaz. Ilyen csak a tündérmesékben van. - mondta.
Nem akartam elhinni, ezt az egészet. Én egy őrző vagyok és van egy szellemtársam, aki egy farkas. Nem bírtam ezt elviselni, kiszaladtam a lakásból.
- Liiiz. - kiabált Erik utánam.
Nem fordultam vissza. Csak szaladtam a hosszú utcán végig, végül egy fa alatt zuhantam a földre. Csak sírtam, sírtam és sírtam. Nem értettem semmit. Nem létezik ilyen. Miért utálnak ennyire, hogy ilyenekkel akarnak megetetni.
- Elizabeth. - mondta valaki a nevemet.
Erik volt az, aki kizökkentett a gondolkodásból.
- Liz, nyugodj meg kérlek. Tudom, hogy ez most neked nehéz. - mondta Erik.
Nem bírtam neki válaszolni, csak megöleltem és sírtam.
- Kérlek szépen, nem lesz semmi baj. - mondta Erik.
- Mi ez az egész? Miért pont én? - kérdeztem.
- Az örzők voltak azok, akik régen megvédték a környèket a vandáloktól, a megszállóktól ès a kizsákmányolóktól és persze a misztikus lényektől.- magyarázta Erik.
- De már nincsenek ilyesmik. - dadogtam
- De, az őrzők ereje mindig felerősödik, ha valami veszély fenyegeti a lakosságot. - mondta.
- Milyen veszély? De én nem érzek semmit. - mondtam riadtan
- Nem tudni. Soha nem lehet tudni, hogy milyen veszélybe vagyunk, amíg szembe nem nézünk vele. - magyarázta.
- Te is őrző vagy? - kérdeztem.
- Nem. Régen csak fiúkra szállt, de egy idő után a lányokba is megtalálható volt ez az erő. Így lett Alexa az őrző és nem pedig én. - mondta.
- Nálam ott voltak Mimiék. Miért nem a tesoim? Miért én? - kérdeztem könnyes szemekkel.
- Nem tudom, de vissza kell mennünk mielőtt megfázol. - mondta aggodva Erik. - itt a pulcsim.
Tényleg fáztam, ezért felvettem.

Mikor visszamentünk már mindenki befejzte az étkezést és a nappaliban ültek. Mikor bementem, négy megkönnyebbült szempár nézett rám. Aggodtak értem, gondoltam döbbenten.
- Liz végre. - szaladt hozzám Lexa. - Jól vagy? - kérdezte.
- Igen, azthiszem. - mondtam zavartan.
- Gyere, felmegyünk a szobámba. - húzott magával.
Visszaadtam Eriknek a pulcsiját és megköszöntem. Követtem Alexát a szobába.
- Ugye nem jöttök össze? - kérdezte Lexa.
- Nem. Miért? - kérdeztem furcsán.
- Nem tudom, csak egy kérdés volt. - mondta Lex.

Besötétedett. Már minketten lefürödtünk és az ágyban ültünk. Igen, nekem is volt ágyam Lexa szobájában.
- Liz, ugye nem utasítod vissza az őrzőséget? - kérdezte Alexa.
- Vissza lehet utasítani? - kaptam fel a fejem.
- Igen, de akkor mi gyengülünk és nem leszünk teljesek. - mondta aggodva. - Szükségünk van rád. - mondta komolyan.
- Gondolkodok rajta, de értsétek meg, nekem ez most nagyon nehéz. - mondtam.
- Rendben. Muszáj aludnunk. Oltsd le a lámpát. - mondta.
- Rendben. Jó éjszakát.-mondtam.
- Neked is, és Liz sokan számítanak rad.-mondta Alexa.

39. rész :)

Alexa a legutolsó szobához írányított engem. Mikor kinyitotta az ajtót, a szavam is elállt a csodálkozástól. A szobája az arany és az ezüst kombinációjával volt kifestve. Bútorainak színe ment a falának a színéhez. Nem olyan volt mint vártam volna. Azt gondoltam, majd egy rózsaszín cicababás szobával találom szembe magam, de ehelyett ez fogadott. Alexa látta a csodálkozást az arcomon.
- Nem erre számítottál ugye? - kérdezte.
- Hát nem igazán. - mondtam még mindig csodálkozva.
- Tudod, az ember soha ne ítéljen első látásra. Hisz nem mindenki olyan amilyennek hisszük. - mondta.
- Ez igaz. - ismertem el. - Tudom milyen, ha ismeretlenül elítélnek..emlékeztem vissza az első Miamiban töltött iskolai napomra.
- Előfordult már veled ilyen? - kérdezte.
- Mármint? Hogy ismeretlenek elítélnek? - kérdeztem vissza.
- Igen. - mondta.
- Persze, nem is egyszer. - válaszoltam szomorúan.
- Elmeséled? - kérdezte.
Amig beszélgettünk addig Alexa ledölt az ágyára én pedig egy babzsák fotelba ültem.
- Persze. Az utolsó alkalom amikor ismeretlenül ítéltek el, az akkor fordult elő, mikor Miamiba költöztem Apuval és Rachelel. Az új iskolám magyar - angol szakos iskola volt így könnyebben megtanulhattam a nyelvet, de az osztálytársaim engem már az elején nem szívleltek.
- Miért? - szakított félbe Lexa.
- Mert az iskolába mindenki a tanulmányi eredménye miatt került be, engem pedig az iskolakezdés után vett át az iskola. Mindenki azt hitte apu lefizette az igazgatót, ami nem igaz. Csak egyszerűen jól tanultam. Az fájt a legjobban, hogy az a srác is ellenem fordult, akit kisbaba korom óta ismerek. - mondtam.
- Ki költözött veled? - kérdezte Lex.
- Nem. - nevettem el magam. Apukája új munkát kapott és így ők is kiköltöztek. Egy osztályba kerültünk az új sulinkban is, de a barátságunk tönkrement. - mondtam.
- Soha nem érezted azt, hogy nem vagy egyedül? Hiába hagyott magadra mindenki, mintha valaki lenne körülötted? - kérdezte.
- De kicsinek sokszor éreztem, de betudtam hallucinációnak. - mondtam
Alexa megcsapott egy párnával.
- Hé! - kiálltottam fel. - Ez övön aluli ütés volt. - mondtam.
- Nem teljesen, mert a fejed találtam el. - ecsetelte Lexa.
- Ha-ha. - mondtam gúnyolódva és szememmel azonnal egy párnát kerestem. Amint találtam egyet, heves párnacsatába kezdtünk. A játékunkat Lexa anyukája zavarta meg, hogy szóljon menjünk le vacsorázni. Letettük a párnákat és elmentünk kezet mosni.
A vacsora krumpli, rizs és sültcsirkecomb volt. Még bele se kezdtem, de már éreztem számban az ízét.
Mikor leültem az asztalhoz, Alexa apukája kezdett el kérdezősködni.
- Szóval te leszel a 12.őrző? - kérdezte Lexa apukája.
- Emil. - förmedt rá Lexa anyukája. - Nem tudjuk meg van e benne , ez a képesség.
- Megvan. - kapcsolodott be a beszélgetésbe Lexa.
- Honnan tudod? - kérdezte Jùlia néni.
- Megkérdeztem, hogy érezte már, hogy nincs egyedül olyankor amikor összetőrve volt egyedül. - magyarázta Lexa.
- Mit mondott? - kérdezte Emil, Lexa apukája.
- Hogy kicsiként igen, de betudta hallucinációnak.
- Értem. - mondta Júlia néni. - Van olyan medálod, mint amilyen Lexának? - fordult hozzám. Megráztam a fejem.
- De mamának van. - mondtam hirtelen.
- Az a tied. Te vagy a jogos tulajdonosa.- mondta Lexa anyukája.
- Miért? - kérdeztem.
- Mert te olyan vagy, mint én. Egy Dragomir, vagyis egy őrző és azzal az amulettel láthatod a saját szellemed, aki mindenkinek egy másik állat. Nekem egy medvém van, ha igaz a mondás akkor neked egy farkasod van.- mondta Lexa

38. rész

Mama nyitott ajtót. Illedelmesen köszöntötte Alexát és az édesanyukáját. Megfogtam a táskám és siettem le, nem akartam, hogy baj legyen és rám kelljen várni, főleg, hogy Lexa figyelmeztetett arra, hogy nem szeret várni.
- Jó estét asszonyom. - fordultam Lexa anyukájához elsőnek. - Szia Alexa.- fordultam Lexához.
- Neked is Jó estét Elizabeth. Sokat hallottam már rólad. - mondta Lexa anyukája.
- Köszönöm asszonyom. - mondtam illedelmesen.
- Nyugodtan tegezhetsz, nem vagyok még olyan idős. Júliának hívnak. - mondta Lexa anyukája.
- Anya menjünk már. - nyafogott Lexa.
- Mi megyünk. Viszlát. Szép estét. - köszönt el Lexa anyukája.
- Csókolom. - mondta Lexa.
- Sziaa mama. Vigyázz magadra és, ha baj van hívj fel és azonnal jövök. - öleltem meg mamát.
Lexáék kocsija egy fekete Peugeot volt. Nekem nagyon tetszett. Fél óra alatt értünk Lexáék házához, addig anyukája kérdezgetett.
Lexáék lakása nagyon nagy, az udvaruk hatalmas kertből és medencéből állt. A növények amiket az ajtó felé menet láttam elvarázsoltak, mintha egy másik világban lennék.
Júlia néni megkérte Lexát, hogy vezessen körbe, addig megnézi elkészült-e Margaret a vacsorával.
- Margaret a nővéred? - kérdeztem Lexát.
- Nem. Margaret a szakácsunk. Nekem nincs nővérem csak egy bátyám és egy húgom. - mondta Lexa.
- Ők is itthon vannak? - faggatóztam. Kiváncsi természet vagyok, erről nem tehettem.
- Igen. Ha a szobájukhoz érünk bemutatom őket. - mondta.- nézd itt a fürdőszoba.
A fürdőszobájuk sarokkáddal rendelkezett.
A falat tengerkék színű csempék borították. A fürdőkáddal szemben helyezkedett el egy zuhanyzó. A mellékhelyiség viszont a fürdőszoba mellett volt. Kicsit praktikus, de nem teljesen. Ha pl.valaki beteg ès fürdés közben lesz rosszul akkor nincs a közelbe semmi, ahova kiadhatná magából.
A fürdőszoba után a nappaliba mentünk ahol Emil, Lexa édesapja nézte a televiziót. A nappaliba akvárium is megtalálható volt és nem bírta ki, hogy ne nézzem a halakat.
- Liz gyere. - mondta Lexa.
- Sietek. - mondtam.
Az emeletre mentünk , ami egy hosszú folyosóból állt és azthiszem 5 szobaajtót láttam mikor felértünk. Lexa az egyikbe bekopogott.
Egy lány nyitott ajtót. Barna göndör hajjal rendelkezett. Szeme mogyoróbarna színű és körülbelül 3 éves lehetett. A szobája rózsaszín és kék szìnekből állt.
- Emese beszertném mutatni az egyik barátnőmet. - mondta kedvesen Lexa a kishugának.- Ő itt Elizabeth. - mutatott rám.
Emese rám nézett a nagy szemeivel és nem bírtam ki, hogy ne mosolyodjak el.
- Szia Emese. - köszöntem neki kedvesen.
- Te is gonosz vagy? - kérdezte. Szemeiben aggodalmat láttam.
- Mesi, Elláék nem gonoszak csak nem szeretnek mindenki. - kiabált rá Lexa.
Emese sírvafakadt és becsapta az ajtót. Ősszeszorult a szívem.
- Menjünk. - mondta Lexa.
- Kik azok az Elláék? - kérdeztem.
- Láttad már őket suliba. Kèt osztálytársam, akik a legjobb barátnőim. - mondta.
- Nem kedvelik Emesét? - kérdeztem.
- Nem szeretik a gyerekeket, gyere ez a bátyám szobája. - mondta Lexa és megállt az egyik ajtónál. Bekopogott. Egy szőkés barna hajú , kék szemű srác nyitott ajtót.
- Szia. - üdvözölte a testvére Lexát, majd hozzám fordult. - Szia szépség Erik vagyok, téged, hogy hívnak? - kérdezte mosolyogva.
- Elizabeth. Elizabeth Clar vagyok. - mondtam.
- Jól van Adonisz csak bemutatni akartam mi megyünk is. - fakadt ki Lexa.
- Épp gitározol, megszeretnéd hallgatni? - kérdezte Erik, aki nem is foglalkozott a húgával.
- Megyünk. - mondta Lexa.
- Majd máskor. Sajnálom. - mondtam és elindultam Lexa után.

37. rész

Mamát a konyhába találtam meg. Elkezdtünk előpakolni az étkezéshez. Valahogy mindig olyan ismerős volt minden, mintha mindig is itt laktam volna. Tudom, hogy furán hangzik, hisz még egyszer sem jártam itt és ez miatt még olyan ijesztő. Mama elzárta a gázt és a lábasokat egy konyharuha segítségével az asztalra tette. A tyúkhúsleves és a pörkölt illata keveredett a levegőben. Imádtam a tyúkhúslevest és igazából mindent, ami leves, még a zacskós leveseket is.
- Milyen volt az első iskolai napod? - kérdezte mama, miközben leült az asztalhoz.
- Szuper. Lettek barátaim és az egyik lány megkérte, hogy aludjak nála. - meséltem izgatottan.
- Lexa szeretné, hogy nála aludj? - kérdezte mama kiváncsian.
- Nem. - mondtam elszontyolodva.- Jennifer kérdezte.
- Értem. - mondta vidáman, de szomorúságot láttam a szemébe, hiába probálta elrejteni.
- Összebarátkoztál Lexával? - probálkozott tovább mama.
- Nem. Utál engem és lenéz apuék miatt. - mondtam.
- Micsoda? - kérdezte elkerekedett szemekkel. - Ezt nem teheti. Hiába ő Dragomir, ezt akkor sem teheti. - hajtogatta mama.
- Kik azok a Dragomirok?- kérdeztem.
- Mi? - kérdezte. - ó semmi, semmi. Ne is figyelj rám. - mondta.
Tudtam, hogy valamit titkol előlem és ehhez Lexának is köze van, de mi lehet az.
Az ebédet csendben, beszélgetés nélkül fejeztük be. Mama végig gondolkodott valamin, így hát elválaltam, hogy mosogatok. Otthon házvezetőnőnk volt, akit Reninek hívtak, de mindig szivesen segítettem neki, hiába nem kérte.
Mikor befejeztem felmentem a szobámba és neki álltam a tanulni valónak, de előbb felmentem youtubera és zenét kapcsoltam és ha már netezek felnéztem facebookra. 3 üzenetem is volt: Ákos, Jenny és Lexa.
Ákos üzenetét meg se nyitottam, nem érdekel mit akar.
Jenny, azt írta ma mégsem tudok náluk aludni. Nagyon sajnálja és ígéri, hogy bepótoljuk.
Leginkább Lexa üzenete volt furcsa. Bemásolom:
Alexa Krincs
Szia Elizabeth.
Tudom, hogy nem igazán kezdődött jól a kapcsolatunk, de szeretném, ha ma nálunk aludnál. Remélem benne vagy, ha igen a nagyidnak meg van a számom hívj fel és hétre érted megyünk.
Szia.
Ez fura. Eddig utált most meg azt szeretné, hogy ott aludjak. Sokat gondolkodtam rajta, majd hatkor arra jutottam, hogy elmegyek. Amit mama titkol annak köze van Lexához és ki szeretném deríteni, hogy mi az. Leszaladtam mamához és reméltem még mindig áll Lexa ajánlata. Elkértem mamától Alexa számát, aki vélhetően várta a hívásomat, mert a második csöngésre felvette.
Liz: Szia Alexa, Elizabeth vagyok.
Alexa: Szia Liz. Akkor szeretnél nálunk aludni?
Liz: Igen, az nagyon jó lenne.
Alexa: Rendben. Pakolj össze. Pontban hétkor ott leszek anyuval.
Liz: Rendben. Már alig várom.
Alexa: és Liz..nem szeretek várni. Szia.
Liz: Szia.
Alexa hamar letette. Mintha nem is akarná, hogy ottaludjak, de nem akartam ezzel foglalkozni. Csak azt làttam a szemem előtt, hogy valamit titkolnak. Előkerestem egy táskát és mivel még nem döntöttem el mit veszek fel holnap, beledobáltam a lehetsèges választásokat. Elmentem zuhanyozni és reméltem időben elkészülök.
Pontban hét órakkor tényleg megszólalt a csengő.

36.rész

Nem tudtam mire érti, de örültem neki, hogy semmit nem romtottam most el. Mikor leültem a tanárnö a formalitások miatt bemutatkozott. Orován Nórának hívták. A külseje ellenère nekem unszimpatikus lett. Barna, hullámos, hosszú haja a derekáig ért. Nem tudom mennyit diétázik, de nagyon vékony nö. Kerek szemüvege viselt és ez elegy érdekes, mivel divatosan öltözködött: My77-tes tunika, aminek zöld színe kiemelte a szeme színét és egy cicanadrágot vett fel hozzá. Lassan november, de mintha a tanárnöt nem is érdekelné. Amugy irodalom óránt tartott és a bibliáról tanultunk. Sok érdekes dolgot megtudtunk róla, mint pl. milyen tanulságos müvek vannak benne, mikor fordították le és, hogy milyen különbség van a református és a katolikus biblia között. Amikor vége lett az órának Mia és Lissa azonnal a padomnál termettek.
- uu Liz soha nem láttam még, hogy valaki szembeszáll szèlvésszel.-mondta Mia elképedve'
- Szélvésszel?- kérdeztem.
- Igen, ez Nóra beceneve a diákok között.- mondta kuncogva Lissa.
- Szóval a szüleid elválltak? - kérdezte gúnyosan Lexa.
- Igen. - mondtam bizonytalanul.
- Akkor édesapád is a mamádnál lakik.-kérdezte. Tudtam, hogy tudja a választ, nem tudom miért csinâlja ezt, de muszáj volt válaszolnom, mert mindenki minket nézett.
- Nem. Apa a munkája miatt Rachellel maradt Miami a. Úgy gondolta jobb nekem, ha egy nyugodtam környezetbe dolgozom fel a történteket.- mondtam nyomatékosítva a mondanivalómat.
- Magyarul lepasszolt.- nevetett fel Lexa és kisétált két lány tàrsaságával a teremböl. Lexa amolyan gonosz lány, mint a filmekben a föszereplö ellensége szokott lenni, fekete haj, divatos ruhák és, ahogy látom elég népszerü is.
- Ne foglalkozz vele. - zökkentett ki Sebi a gondolkodásból. Mire feleszméltem észrevettem, hogy már mindenki körülöttem van. Már mint Lissa, Mia, Dávid, Ricsi és Lucas.
- Minden családban lehetnek gondok. - mondta Mia.
- Tudom, csak még mindig fájnak a történtek és egyre többször érzem azt, hogy nincs mellettem senki.- válaszoltam szomorúan.
- Mi itt vagyunk neked. - mondta Lucas.
- A barátaid vagyunk.-biztosított Mia.
- Köszönöm. - csak ennyit tudtam mondani.
Lucas, Ricsi és Dávid kimentek a teremböl forrócsokiért és chipsért. Mia és Lissa végig mellettem maradt. A többiek néha felém fordultak, de senki nem jött oda hozzám.
- Nincs kedved ma nálam aludni? - kérdezte Jenny mosolyogva mikor visszajött.
- De igen szivesen, de elöbb a nagyival megkellene beszélnem. - mondtam.
- Szuper. Akkor hétkor anyuval beugrunk érted. - mondta Jenny.
Kinga és a baràtnö visszajöttek a terembe. De nem tudom miért valamiért olyan ijesztöen nézett ki, olyan mágikusnak. Volt egy medálja, valahol mintha már láttam volna ilyen medállt, de nem jöttem rá hol. Nem volt sok idöm  gondolkodni becsengettek, a fiúk a tanár ùr után léptek be a terembe.  Az órák másról sem szóltak minthogy bemutatkoztam, kérdezgettek, majd továbbmentünk a tananyagban. Suli után a megbeszéltek szerint elmentünk fagyizni. A fagyizó két utcára volt az iskolától. Beniék csatlakoztak hozzánk, mint kiderült Beni Mia barátja. Beni fekete polót viselt és egy farmernadràgot. Barna haja volt és barna szeme. Mia szöke hosszú hajú lány volt és tengerkék színü szeme. Nagyon aranyosan néztek ki együtt. A fagyizó nem volt épp nagy, de tetszett hogy tölcsér volt a tetön. Sokat beszélgettünk és viccelödtünk. Beni még a fagyimból is kapott, bár a hajára. Egy csoki és egy vanilia fagyit ettem. Október volt, de legalább 30°C volt. 15:00-kor elindultunk hazafelè. Jenny mégegyszer
emlékeztetett, hogy ne felejtsem el, hogy ma nála alszom. Biztosítottam róla, hogy nem felejtem el. Siettem haza nagyihoz. Nem volt messze és ennek kifejezetten örültem.
- Megjöttem. - kiabáltam mikor átléptem a küszöböt. Nagyi a nappaliban volt és egy réginek tünö könyvet olvasgatott. A kezében egy amulett volt olyan, mint ami Lexának is van.
- Mama. - szólítottam meg.
- Eli. Észre sem vettem, hogy megjöttél. - mondta meglepetten.
- Mama, mi az az amulet? - kèrdeztem.
Mama picit megriatt semmi Eli, elpakolok és menjünk enni. Mama titkol elölem valamit ès rá fogok jönni, hogy mit. Gondoltam magamban.

35.rész

- Szóval itt fogsz lakni? - kérdezte Lucas.
- Igen, azthiszem. - mondtam bizonytalanul.
- Hé ne legyél félénk. Jössz velünk ma fagyizni? - kérdezte Ricsi.
- Velünk? - kérdeztem.- ki tartozik bele a velünkbe?
- Mia, Lissa, Dávid, Lucas meg én. - mondta Ricsi.
- Meg Kornél és Benji. - javította ki Lucas.
- Hát rendben. Benne vagyok. - mondtam.
- SZUUPEER! - mondta Mia.
megszólalt a csengő. Ránéztem az órára, de csak 7:45 volt rajta. Nem értettem, itt ilyenkor kezdünk. Lissa látta, hogy összevagyok zavarodva.
- Ez egy figyelmeztető csengő. - mondta Lissa.
- Akkor nem kellene mennünk? - kérdeztem értetlenül.
- De. Csak megvárjuk Sebit és Jennyt. - mondta Dávid.
- Ők kik? - kérdeztem.
- ikrek. Amugy az osztálytársaink. - mondta Ricsi.
- Jenny meg Dávid szerelme. - nevetett fel Lucas.
- Te barom. *bokszolt bele Lucas vállába* Ez titok. Még az kellene, hogy megtudja. - dühöngött Dávid.
Mi pedig hangosan felnevettünk.
- Nézd ott jönnek. - mutatott Lucas két alak felé.
- Nem illik mutogatni. - mondta valaki.
- Neked is szia Lexa. - mondta Lucas.
- Te ki vagy? - fordult hozzám Lexa.
- Liz vagyok, akarom mondani Elizabeth. - mondtam bizonytalanul.
- Vicces, még a nevedbe se vagy biztos. - mondta barátságtalanul.
- Ne piszkáld már. Új lány. - mondta Mia.
- Ez még nem menti fel, hogy félénk legyen. - mondta Lexa. Mesélj magadról. Hol laksz? Hobbi? Èrdeklődési kör? - fordult vissza hozzám.
- Sziasztok.- zavarta meg a számonkérést Jenny.
- Hello. - mondta Ricsi.
- Szia. Elizabeth vagyok. Az új osztálytársatok. - mondtam mosolyogva.
Gondoltam így elterelhetem a témát, tévedtem...
- Akit éppen kihallgatok. Ne kertelj, válaszolj.- mondta Lexa.
- Rendben. A nagymamámnál lakom jelenleg. Két testvérem van, akik szintén ikrek mint ti.- fordultam Sebihez és Jennyhez. Laktam egy keveset Miamiba, de Magyarországon éltem születésem óta. - mondtam.
- Van barátod? Szüleidről és a hobbidról nem meséltél.- mondta Lexa.
- Nincs, már nincs barátom.- mondtam és elcsuklott a hangom.
- Lexa hagyd abba..most.- mondta Lissa.
Lexa abbahagyta a kérdés feltevéseket és elhagyta a társaságunkat.
- Jól vagy? - fordult hozzám Jenny.
- Igen, csak picit érzékeny pontom a volt barátom és a volt barátnőim, már ha valamikor is annak vehettük őket.- mondtam.
- Menjünk be.- mondta Ricsi.
Az osztálytermünk a második emeleten volt. A folyosó legtávolabbi végén. Mikor bementünk a tanárnő már az asztalánál ült.
- Elkéstek. - mondta a nő, mikor bementünk.
A teremben nem voltak sokan, gondolom lebetegettek vagy csak lógnak.
- Ön kicsoda? - kérdezte tőlem a szemüveges nő.
- Elizabet, Elizabeth Clar vagyok asszonyom.- mondta.
- Oh igen. A gazdag pasi lánya. Az apjához nem fiatal az a fruska akivel beíratta magát?-kérdezte.
- Szerintem nincs semmi köze az apám és Rachel kapcsolatához, de megnyugtatom nagyon kedves és barátságos lány. - mondtam határozottan.
A nő pár percig engem nézett, majd kinyitotta a száját:
- Ülj le Lexa mellé. - mondta és egy gonosz vigyor jelent meg az arcán.
- Mi? - kiálltott fel Lexa. - ide nem ülhet. - csapott rá az asztalra, ezzel nyomatékosítva ellenszenvét.
- Mellém le tud ülni Elizabeth.- mondta Jenny.
- Lényegtelen hova ül. Csak ne zavarja tovább az órát vagy feleltetem. - mondta a tanár nő.
Én pedig helyet foglaltam Jenny mellett. Mikor leültem egy cetlit tolt oda hozzám, ezzel a felírattal: Szép volt

34.rész

Másnap reggel fejfájással ébredtem. Álmosan kibotorkáltam a konyhába, hogy magamhoz vegyek gyógyszer és valami ennivalót.
A konyhába mama már csinálta a reggelit, ez aranyos tőle. Anya soha nem csinálta meg nekünk, mindig valami más elfoglaltsága volt.
- Jó reggelt mama. - köszöntem.
- Jó reggelt Eli. Hogy aludtál? - kérdezte mosolyogva.
- Jól, csak kicsit fáj a fejem. - mondtam kicsit szomorúan.
- Fürödj meg, hátha segít, ha azután is fáj a jobb oldali szekrény felső polcán van gyógyszer. - mondta.
- Rendben. - mondtam.
- Még valami Eli, megkértem Mia-t és Lissa-t, hogy jöjjenek be. Beakarlak mutatni nekik mivel osztály társaid lesznek és a suliba is tudnának segíteni. - mondta mama.
- rendben. Sietek. - mondtam bizonytalanul.
Felmentem az emeletre lefürödtem és felöltöztem, rózsaszín polót és egy rövidnadrágot vettem fel. A hajamat copfba fogtam. Sminkem apuéknál hagytam, így naturan mentem vissza mamához az étkezőbe.
Mikor visszamentem mama már nem volt egyedül. Két lány volt vele, azt hiszem velem egykorúak lehettek, de soha nem voltam jó a kor meghatározásban.
- Sziasztok. - köszöntem bizonytalanul és ott maradtam a fal mellett. Igen eszembejutott, ha elakarnék menekülni akkor nem a fal mellett kellene állnom, de későn jutott eszembe.
- Eli..ők itt Mia és Lissa.- mutatott be minket mama.
- Szia Eli. - mosolygott Mia. - örülünk, hogy itt vagy.
- Szia. - mondta Lissa.
Nem tudtam mit mondjak, soha nem voltam ilyen félénk. Annyira fura ez az egész.
- Rendben. Mennünk kell. Csókolom. - köszöntek el.
- Eli gyere. - mosolygott Mia.
Felvettem a táskám és elindultam utánuk. Mia beszélgetést kezdeményezett, Lissa mintha nem igazán akart volna megismerni.
- Van barátod? - kérdezte.
- Nincs. - mondtam picit szomorúan.
- Öhm gyenge pontodra tapintottunk? Szeretnél róla beszélni vagy sem? - kérdezte Mia.
- Nem, azthiszem nem szeretnék. Leszeretném zárni a múltam és a jelenben élni. A múlt elmúlt, igen a részünk, de attól, mert csak rajta rágódunk még nem tudjuk meg nem történté tenni. - mondtam.
- Nézzétek ott van Ricsi. - mondta Lissa.
- Ki az a Ricsi? Talán a barátod? - kérdeztem. Reméltem, hogyha beszélgetést kezdeményezek vele talán jobban fog viszonyulni hozzám. Azthiszem ezt fél sikernek mondhatom.
- Bárcsak az lenne. - mondta szomorúan.
- Hé ne add fel. Szép vagy, bármelyik srác örülne, ha megkapna. Hidd el, hogy ő is. Ne add fel, a holnap mindig szebb, mint a ma. - mondtam.
- Elinek igaza van.- mosolygott Mia.
Odaértünk a társaság mellé. 3 fiú volt ott és valamelyikük Ricsi.
- Sziasztok. - mondta egyszerre Mia és Lissa. Néha olyan ijesztőek, mintha ikrek lennének, hogy egyszerre mondják ugyanazt.
- Sziasztok. - mondta az egyik barna hajú srác.
- Lissa, Ő ki? - és felém bökött.
- Ja ő Eli, Mani néni unokája. A mi osztálytársunk lesz. Magyarországról jött ide. - mondta Lissa.
- Értem. Én Ricsi vagyok, ő itt Lucas (aki a barna hajú srác volt) és Dávid.
- Sziasztok. - mondtam bizonytalanul. Öö Elizabeth vagyok, de azthiszem ezt már tudjátok, de szólitsatok csak Elinek vagy Liznek. - mondtam.

33.rész

Bementem a lakásba és böröndökkel talátam szembe magam. Nem tudtam kié. Beszaladtam a nappaliba. Nem értettem megint mi történt. Rachel és apa veszekedtek. Nem tudtam mit tegyek.
- Nem marad itt. Visszamegy a - hagyta félbe a mondatot apa mikor meglátott.
- a böröndökben az én ruháim vannak? - kérdeztem.
- igen. - mondta apa.
- hova akarsz küldeni és miért? Én semmit nem tettem. - sírtam el magam.
- Nagyihoz. Amig megnyugszik mindenki. - mondta apa nyugodtan.
- Nem fer. Mindig csak eldobsz magadtól, olyan vagy, mint anya. -zokogtam el magam és felszaladtam az emeletre. Bezarkoztam a szobába és földreestem. Miért? Miért? Miért? Nem igazság. Nem ér. Utállok itt lenni, de akkor sem ér. Most miért nincs mellettem senki? Ilyenkor hol vannak a barátaim? Ja igen, olyanjaim nincsenek vagy voltak, de a hibáim miatt elvesztettem őket. Jellemző rám.
" Liz! Kelj fel a padlóról. Erős vagy. Nézd a jó oldalát: A nagymamáddal lehetsz." -mondta egy hang a fejemben és igaza van. Nem leszek gyenge, mosolyogva fogok elmenni innen. Felkelltem , kimentem fürdőbe és megmosakodtam. Utána bementem a szobámba felöltöztem, kisminkeltem magam. Mikor a tükörbe néztem csak annyit mondtam: Erős vagyok
Elmentem a tükörtöl és átnéztem azokat a cuccaimat amik itt maradtak. Valahogy nem tudtam még mit gondoljak. Mindig is városban éltem, a nagyi meg egy farmon lakik. Vajon arrafelé van iskola? Egyáltalán mi lesz a sulimmal? Bár nem mintha nem örülnék neki, hogy itthagyom, de azért lesz valaki, aki hiányozni fog.
- Liz mennünk kell, hogy sötétedés előtt odaérjünk. - jött be apa.
- Rendben. - mondtam és probáltam egy mosolyt erőltetni, de nem igazán volt az a "szép az élet Liz boldog mosoly".
Elbucsuztam Racheltől. Bármennyire utáltam az elején most már tudom: nagyon fog hiányozni nekem. Amióta itt vagyunk olyan, mintha a legjobb barátnőm lenne.
Apa bepakolta a csomagjaim a bőrőndbe és elindultunk Kansasbe.
Apa egész úton probált felvidítani, de nem ment neki. Nem tudtam másra gondolni, csak, hogy mi lesz velem megint.
- Apa mi lesz a sulival?-kérdeztem.
- Kansasben is van iskola szivem.- válaszoltam mosolyogva.
- Nagyi szeret engem? - kérdeztem tőle. A kérdés váratlanul érte.
- Persze, hogy szeret Elizabeth. Hiányoztál neki. - mondta és aggódva nézett rám.
Este 10-re odaértünk a nagyihoz, aki már az ajtó előtt várt minket.
- Elii kicsim. Annyira jó, hogy újra látlak. /Elizabeth becézése lehet: Eli, Liza, Liz, Lizbeth, Eliza, Betti/.
- Szia mami. Te is hiányoztál. - mondtam mosolyogva.
- Gyertek be. Van palacsinta. - mondta mama nekem és apának.
- Lepakolom Liz börőndjeit és indulok vissza. - mondta apa.
- Marcus. Éjszaka nem vezetsz, majd holnap reggel hazamész. - mondta mama kicsit mérgesen.
Tanulnom kellene tőle, apa egyből csendben maradt. Bementünk a lakásba és leültünk enni. Mamának meséltem az eddig történtekről, néha mosolygott, mérges volt és néha szomorú. Evés után együtt pakoltunk el és utána felmentem a szobámba és kipakoltam. A szoba tengerkék színű volt. Egy ágy, íróasztal, televizio, és beépitett szekrény volt a szobába. Nagyi azt mondta, ha valami kell, azt majd megvesszük. Hamar megvoltam a kipakolással és rájöttem, hogy hullafáradt vagyok. Elmenrem fürdeni, hajat mostam és lefeküdtem aludni. Kicsit félek a holnapi naptól - ezzel a gondolattal aludtam el.

32.rész

- Amugy Liz, a testvéred felhívott. Véletlenül nem tudod ki adta meg neki a számod?-kérdezte apa szigorúan.
- De igen, én. - mondtam halkan.
- És miért? Azt hittem már lezártad életed azon részét. Azt hittem jó itt neked. Lehet csak az volt a baj, hogy én hittem, te meg mindig arra gondoltál, hogy visszaakarsz menni. De, ha így szeretnél játszani legyen.
Apa kiment a szobából és bezárta az ajtót. Egyből az ajtóhoz rohantam.
- Apa..apaa..-kiabáltam, dörömböltem, de nem jött válasz.
Mitől lett ilyen feldúlt? Mitől lett velem ilyen? Soha nem láttam, ezt az oldalát. Mintha kicserélték volna.
Két órán keresztül probáltam apát elérni, majd Rachel kinyitotta az ajtót. Rachelnek volt egy lila foltja, ez megijesztett. Apa soha nem bántott senkit. Egyik percben ugyanaz a tündéri apuka, a másik percben vadállat? Nem értettem.
- Gyere enni. Apád elment valahova, de siess nem tudom mikor jön vissza. - mondta halkan.
- köszönöm. - öleltem meg.
- Egy táskàba pakoltam innit meg ennit, ha éhes vagy szomjas lennél. Nem tudom meddig lesz ilyen állapotban. - mondta szomorúan.
- Rachel, mi baja lett apának? - kérdeztem.
- Nem tudom. Semmit nem mondd az új munkájáról, így én se tudok többet, mint te. -mondta Rachel.
- A régi aput akarom.- sìrtam el magam.
Az ajtó kinyílt. Rachel odaadta gyorsan a táskát és felszaladtam a lépcsőn, de mindenre nem volt idő. Egyszerre elpakolni utánam és bezárni az ajtót lehetetlenség.
- Sziasztok. - köszönt. - mi az ebéd?
- milánói makarónia.- mondta félénken Rachel.
- Hol van Liz? Rachel megütötted magad? - kérdezte apa.
- Marcus emlékszel valamire? - kérdezte Rachel.
- Apa, apa jól vagy? - szaladtam oda hozzá és megöleltem.
- Én jól vagyok, de belétek mi ütött?
- Megütötted Rachelt. Velem meg kiabáltál. - mondtam szomorúan.
- Ez lehetetlen. - mondta apa- még csak most jöttem haza. - kerekedett el a szeme.
- Ez az igazság. - mondtam.
- Ez nem vicces Liz. Ki tanított meg téged hazudni? Soha nem bántanálak titeket. - emelte fel a hangját apa.
- De nem hazudtam. Apa hidd el nekem kérlek. - sírtam el magam.
- Elizabeth ebbe a házba nem hazudunk. Menj fel a szobádba.
- Marcus Liz nem hazudott. - állt ki értem Rachel.
- miért nem Mondjátok mindjárt, azt, hogy skrizofrén vagyok, mivel én ilyet nem is tettem. -emelte fel a hangját apa.
- Nem lepődnék meg rajta. - mondta Rachel és bement a fürdőbe.
Nekem megszólalt a telefonom, ezért felmentem. Apa egyedül maradt lent, de nem érdekel.
Ránéztem a telefonomra és Ákos volt az aki hívott...huh. hát picit féltem felvenni, de rendben.
- Szia Liz. Ráérsz most kimehetnénk a parkba. - mondta Ákos, mintha csak felolvasna valamit, de úgyis beszélni akartam vele, ezért beleegyeztem, hogy kimegyek vele.
- Rendben. 30 perc múlva gyere értem. - mondtam és letettem a telefont.
Felvettem egy farmert, egy kék hello kittys polót és összefogtam a hajam. Annyira nem akartam megerőltetni magam.
Ákos pontos volt félórán belül tényleg ott állt az ajtó előtt. Felvettem a tornacipőm és elindultunk.
Egész idő alatt csak arról faggatott mi van köztem és Ricsi között. A parkban odamentünk egy csoporthoz. Ákos ismeri őket én nem. Elkezdtek beszélgetni mintha ott se lennék. Mire volt jó ez? Nem értettem.
- Hé kislány. Van barátod? - kérdezte egy barna hajú srác.
- Nincs. - mondtam ijedten.
- Hidd el itt nem is lesz. - reagált a válaszomra a srác.
Mindenki hangosan elkezdett nevetni és folytatták a beszologatásokat. Egy idő után már nem bírtam és leléptem. Ákos egy kicsit sem próbált megvédeni. Talán ez fájt a legjobban. Egy ideig bolyongtam, fogalmam sincs merre lehetek és, hogy hogy jutok innen haza. Odamentem egy lányhoz, aki kutyát sétáltatott.
- Hello. - mondtam.
- Szia. - válaszolta.
Ez megnyugtatott. Ezekszerint tud magyarul.
- Ohh, magyar vagy. Ez sokat segít. - mondtam mosolyogva.- picit eltévedtem.
A lány, akinek később kiderült, hogy Emily a neve nagyon barátságos volt. Sokat beszélgettünk és még a telefon számát is megadta, hogyha szükségem lenne valamire.
323

31.rész

Nem tudtam mit mondjak Ádámnak. Engem mindenki eltudott érni, ha a volt osztálytársaim is elértek akkor fura, hogy pont a testvéreim nem. Megadtam neki apa számát, bár sokat nem hiszem, hogy tehetnek.
- mennem kell hugi. Szia. Minnievel szeretünk téged. - mondta Ádám.
- Én is titeket. - mondtam.
Letettem a telefont, felmentem a szobába és elővettem a fényképalbumot.
Órákon keresztül nèzegettem.
A kép nézegetésből Rachel érkezése riasztott fej.
- Liz itthon vagy? Nem vagy éhes? - kérdezte
- Itthon. De igen éhes vagyok. Csinálunk milánóit? - kérdeztem.
- Persze. Leszaladok a boltba. Sietek. - mondta Rachel.
Rachel nem is olyan rémes ahhoz képest, hogy Vanessza rokona. Kezdem megkedvelni.
Felmentem gépre. Ákos egy csomó képet feltöltött. Elérhető voltam és továbbra sem írt vártam 30 percet, de semmi. Azt hiszem eddig tartott a nagy barátsága.
Kimentem kezdőlapra kiírtam egy idézetet:

" Szomorú tud lenni, amikor változnak az idők. Amikor elsétálsz valaki mellett, akivel régen órákig tudtál beszélni, most pedig még csak rád sem néz.. "

és kiléptem. Bekapcsoltam a zenét és ledőltem az ágyra.
Nem tudtam figyelni a zene szövegére már semmit nem értettem...màr az életem sem értettem. Mi történt körülöttem. Azt hittem Miami új életet kezdhetek, mimdent hàtrahagyva. Azt hittem találok barátokat, azt hittem boldog leszek, de már magam sem tudom mi vagyok. Az elmélkedésből Rachel zökkentett ki.
- Liz segíts kérlek kipakolni.- mondta.
- megyek.
Kikapcsoltam a zenét és eltettem a telefonom. Leszaladtam a lépcsőn.
- Itt vagyok. - jelentettem ki.
- Jól vagy? - kérdezte.
- Igen, azt hiszem. - mondtam kicsit szomorúan.
- Najó. Mielőtt kipakolunk beszéljük át mi a baj. Nem szeretném, hogy szomorú legyél. - mondta aggódva. Nekem őszintének tűnt amit mondott, kicsit meg is győzőtt, ezért úgy döntöttem kiöntöm neki a szívem.
- Hát a suliba nem igazán kedvelnek. Ákos szóba se áll velem. Ádám felhívott és már nem tudom mi történik körülöttem. - borultam ki.
Rachel átölelt és megprobált megvigasztalni.
- Akkor probáljuk meg az elejétől picit érthetőbben. Rendben? - kérdezte.
- Oké. - egyeztem bele.
- Miért utálnak a suliba?
- Mert szerintük a pénzem miatt és nem a jegyeim miatt kerültem be az iskolába és egy pénzes csitrinek tartanak. Nagyon kevesen beszélnek velem. - szipogtam.
- De Lizu tudjuk mindketten, hogy ez nem igaz. Majdnem jeles tanuló voltál. Bár Vani lett volna ilyen jó tanuló.- sóhajtott.
- Addig jó volt amíg rólam másolt. - mosolyogtam.
- Hiányzol neki. - mondta
- Tényleg? - kérdeztem meglepődve.
- Igen. Elég sokat kérdez felőled. Azt hiszem neki fontosabb vagy, mint gondoltuk volna. - mondta Rachel.
- érdekes. Na mimdegy. Folytathatom? Olyan jó valakinek kibeszélni a gondjaim. Régen mindig anyának vagy Minnienek meséltem el. - böktem ki.
- Igen, persze. - mosolyodott el Rachel. - mi történt Ákossal?
- Nem tudom. Elkezdett jóba lenni Rékával. Ő az osztályba a szószóló és egyik szünetbe csókolozni is láttam őket. Elült mellőllem. Magamra hagyott, pedig megígérte, hogy mindig itt lesz. - sírtam el magam.
- Naa, ne sírj kicsim. - mondta hirtelen Rachel. - beszélj vele, hívd fel, hívd át vagy menj el hozzá. - tanácsolta.
- Rendben és van még valami. - mondtam halkan.
- mi? - kérdezte szomorúan.
- Egy fiú. - böktem ki.
- Ricsi. A folyosón futottunk össze vagyis inkább talált el.
- Rachel felhúzta a szemöldökét -
Nyugi csak véletlenül eltalált a labdával, utána odajött és felsegített. Egy évvel felettem jár. Sokat beszélgettünk és haza is kisért. Olyan aranyos, de nem szeretnék most kapcsolatot. - mondtam.
- Értem. Szerintem mondd el neki, hogy mit érzel és , hogy mit gondolsz kettőtőkről. Az őszinteség mindig segít. Szerintem megfogja érteni. - mondta mosolyogva.
- köszönöm, hogy meghallgattàl. - öleltem át- Pakoljunk ki. -mondtam.
- rendben.
Bepakoltam a szekrénybe és a hütőbe. Rachel elkezdte csinálni az ebédet, én meg elővettem egy hagymás-tejfölös chipset. Mit mondhatnék ez a kedvencem.
Felmentem a szobába és elkezdtem átrendezni a saját stílusommá. Kiraktam képeket, parafa táblát, posztereket. Picit átrendeztem. Festettem a falra. Idézetet írtam rá. Mindent, amit mindig is akartam. Nekem nagyon tetszett a végeredmény.
Valaki kopogott. Apa volt az. Észre se vettem mikor jött meg.
- Liz.-mondta és körülnézett.
- Tetszik? - kérdeztem mosolyogva.
- Igen. Nagyon szép lett. - és átölelt.

30.rész

Amikor felértünk az emeletre összefutottunk Rékáékkal. Na ez nem lesz kellemes.
- szia Márk.- jött oda Réka meg a két udarhölgye Bianka és Viola.
- Sziasztok. - mondta és visszafordult hozzám, hogy válaszoljon.
- Hahó mi is itt vagyunk. - mondta Réka kicsit idegesen.
-Igen. Làttam. Köszöntem, de most mással beszélgetek. Nem körülöttetek forog a világ.-mondta Márk.
Réka dühöngött és otthagytak minket.
- Viccesek az osztálytársaid.- mondta Márk.
- Szerintem tetszel Rékának.- mondtam.
- Tudom, de nem tetszik a viselkedése.- mondta.
- Ó, akkor milyen lányok az eseteid? - kérdeztem.
- Az olyanok, mint Te. - mondta mosolyogva.
- Még nem is ismersz.- mondtam elpirulva.
- Lesz még rá időm, hogy megismerjelek.
A beszélgetésünket a csengő zavarta meg.
- mennünk kell.- mondtam.
Elkísért az osztályteremig.
- Sziaa Liz.
- Szia Márk.
Bementem az osztályba. A táblára felírta valaki:
" Elizabeth a pasi rabló."
Ez vicces..elmosolyodtam rajta. Leültem a helyemre, de Ákos nem volt ott. Jellemző mindig késik, de meghallottam a hangját.
Rékával beszélgetett és és megcsókolta.
Nem tudtam most mi lesz.
Miss Harel bejött a terembe, elkezdődött az óra. Ákos Réka mellett ült, azt hiszem elvesztettem a legjobb barátomat. Egész órán nem figyeltem csak lepörgettem a fejemben minden egyes emlékem Ákosról. Hiányzik. Kicsöngettek. Nem akartam tovább egy légtérbe lenni velük.
Kiszaladtam és sírni kezdtem. Belefutottam Márkba.
- Liz mi a baj? - kérdezte aggódva.
- Ákos és Réka..-szipogtam.
- Mi történt?
- összejöttek.- mondtam.
- Ez fura. Réka eddig rámhajtott.
- Sziasztok- köszönt oda Réka.
- sziasztok -mondta Márk.
- Ó Elizabeth te sírsz? - kérdezte és elnevette magát.
- Hagyd őt békén.- mondta Márk.
- Ó védd csak a kis barátnőd. - mondta gúnyosan Réka.
- Nem a barátnőm, de azért probálkozok és hamarabb leszek vele együtt, mint veled.
- Nem vagytok együtt? - kérdezte Ákos.
- Nem. Menjünk Márk. - mondtam.
Otthagytuk őket. Nem bírtam tovább elviselni. Egésznap magamon éreztem Ákos tekintetét. Minden órán figyelt. Utolsó óra után Márk a suli előtt várt.
- Sziaa Lizi. - mondta Márk.
- Ö sziaa.- mondtam.
- Nembaj, ha hazakísérlek? - kérdezte.
- Nem. - mosolyodtam el.
Egész végig nevettünk. Annyira jól elvoltunk. Mikor a kapuhoz értünk megfogta a kezem magához húzott és és megcsókolt
Megfordult velem a világ. Az érzés mikor csókolt az szavakkal nem fejezhető ki. De nem féltem. Nem akartam szerelmes lenni, hisz megint csak elrontanám.
- Tetszel nekem Elizabeth. - mondta Ricsi.
- Mindenkit megcsókolsz, aki tetszik? - kérdeztem óvatosan.
- Nem. Igazad van. Elsiettem, de mi lenne ha megismernénk egymást? - kérdezte.
- rendben.
- Tali. 15:00-kor a parton? - kérdezte Ricsi.
- Benne vagyok.
A telefonom megcsörrent...Ádám volt az. Te jó ég! Nem beszéltem tesoimmal már elég rég óta.
- Azt hiszem ez fontos hívás.- mondta Ricsi kocsit zavartan.
- Tesóm az. - mondtam szomorúan.
- Akkor én megyek. Hagylak titeket. Sziaa.
- Sziaa.
Felvettem a telefont:
- Ádám..
- Hugii végre elértelek. Téged tudod milyen nehéz elérni? - kérdezte.
- Eddog mindenki el tudott érni. - mondtam.
- Hiányzol és Minnienek is. Gyere át valamelyik nap. Kérlek. - kérlelt Ádám.
- Nem tudok. - mondtam.
- Lizus, ha nem is anya miatt, de legalább miattunk.
- könyörgött.
-Ádám..Miamiba költöztünk.- mondtam kicsit szomorúan.
- Tessék? - kérdezte vagy inkább ordította Ádám.
- Miamiba lakunk már 3 napja. - ismételtem meg magam.
- Küldd el apa számát. Attól mert ők szét mentek..te még a kishúgom vagy. Nem szakíthatnak el téged tőlünk.- mondta Ádám.

29.rész

Egésznap csendben voltam. Ákos probált felvíditani, de nem sok sikerrel járt. Azt hiszem volt olyan pillanat is mikor feladta, de nem igazán tartott sokáig. Nekem meg csak pörgött az agyam, mit tegyek? Menjek vissza Magyarországra, de ott màr senkim sincs. Anya és a tesoim azóta se kerestek. Mintha nem is léteznék. A barátaim sem kerestek. Se Tina, se Vani se senki. Olyan mintha nem is léteznék a számukra. Ennyire jelentéktelen lennék?
- hé vigyázz. - kiálltott valaki.
És egy labda csapott fejbe. Elestem a váratlan és elég fájdalmas ütéstől.
- Jól vagy? - kérdezte az ismeretlen srác.
- köszi. Igen.
- De illetlen vagyok. Be se mutatkoztam. Ricsi vagyok. - mondta.
- hát sok alkalmad nem volt, mivel most találtál fejbe egy.. - néztem a labdára - kosárlabdával.- mondtam furán.
- én vagyok a suli kosárlabda csapatának az egyik játékosa.
- értem. - mosolyodtam el.
- amugy a te nev..
- Liz, Liz jól vagy? - szaladt oda Ákos.
- yes, I'm fine. - said.
- ennyit megtanultál? - nevette el magát.
- khm. Azt hiszem én megyek.- mondta Ricsi.
- sziaa. Örülök, hogy megismertelek Ricsi. - mondtam mosolyogva.
- Sziasztok. - mosolyodott el.
- ki volt ez? - érdeklődött Ákos.
- egy kosárlabdás.- mondtam
- ahha, értem.- mondta-nekem mennem kell.
- hova mész? - kérdeztem.
- Focizni. Jelentkeztem a foci csapatba. - mondta Ákos.
- Öhm értem. Akkor majd találkozunk.
Elszaladt. De hisz még csak az első óra telt el. Az edzések nem délután vannak? Miért hazudott volna. Ő az egyetlen barátom és most egyedül hagyott. Mikor észbe kaptam és körbenéztem elfogott a félelem. Új ország, új suli, új emberek. Honvágyam volt. A régi sulimba mindenkit ismertem és mindenki ismert. Itt meg senkit nem ismerek. Nem akarok itt lenni. Leültem egy padra és azon gondolkodtam, hogy mondjam meg apának, hogy nem akarok itt lenni.
- Sziaa. - köszönt valaki.
- Szia. Ricsi.- mondtam.
- Hova tűnt az udvarlód és miért vagy szomorú? - kérdezte.
- Ákos csak barát. Ő az egyetlen akit ismerek. Elvileg foci edzésen. Amugy nincs semmibaj.- mondtam erőltetett mosollyal.
- értem. Elmondhatod mi a baj, bennem bízhatsz.- biztatott.
- hát, rendben. Honvágyam van. Itt senkit nem ismerek, az osztályom utál és nem tudom- mondtam.
- miért nem váltassz osztályt? - kérdezte.
- mert nem tudom. Olyat lehet? - kérdeztem.
- persze. Beszéld meg a szüleiddel és holnap segítek. Meg osztályt is segítek választani. - mondta Ricsi.
- Ez aranyos. Köszönöm, de...mi lesz Ákossal? Nem akarom cserbenhagyni. - szomorodtam el újra.
- Szerintem ő tökéletesen meg van. Foci edzés csak holnapután van négykor.
- Ez biztos?
- Ma hétfő van. Edzés szerdán és pénteken van.
- Rendben.
- Szerintem beszélj vele. Hol lesz órád? - kérdezte mosolyogva.

- második emelet , harmadik ajtó. - kapartam elő az órarendet.
- szomszéd terem. Tökéletes. Kérsz forró csokit?
- igen.- ragyogott a szemem. - imádom a forró csokit.
- gondoltam.
Ricsivel elindultunk az automata felé, majd fel a termekhez. Sok mindenről beszélgettünk. Mesélt arról, hogy ösztöndíjjat szeretne, hogy tavaly részt vett a cserediákprogramba. Érdekes dolgokat is mesélt és szerintem jó barátok lettünk. Hű szereztem egyedül egy barátot. Jó kellett egy kosárlabda, ami fejbe talált, de minden mást én csináltam (:

28.rész

Nem tudom mennyit aludtam, mivel hajnali kettőkor az ágyamba ébredtem fel. Ákos csak egy sms-t hagyott. Ez volt benne:

"Szia Liz. Ne haragudj, nem akartalak felkelteni. Befektettelek az ágyadba és betakartalak. Nagyon édesen aludtál, egész éjszaka tudtam volna nézni. Remélem szépeket álmodsz. Sziaa kicsi Liz. ♡ "

Olyan aranyos volt már legalább hatodszorra olvastam el mire újra, azt éreztem álmos vagyok. Odatettem a telefont a párnámra és elaludtam. Olyan szép álmom volt, hogy reggel már nem emlékeztem rá. Reggel frissen keltem fel, elmentem lezuhagyozni, felvettem a fekete farmernadrágom, a hello kittys polóm, összecoffoztam a hajam és összepakoltam a sulis dolgaim. Nagyon hamar kész voltam, de nembaj. Ákos hétre jött értem. Annyira örültem mikor megláttam.
- szia Liz. Hűű csinos vagy. - mondta.
- sziaa. Köszönöm.
- most beilleszkedni szeretnèl vagy mindenkit elcsábítani? Nálam bevállt. - mosolyodott el.
- beilleszkedni. Köszönöm. - mondtam és elpirultam.
Elindultunk a suliba. Egész úton beszélgettünk, hülyültünk. Annyi mindent elmeséltünk magunkról a másiknak. Azt hiszem most ismertem meg milyen igazából. Az osztály legunszimpatikusabb tagjának tartottam most meg a legeslegjobb barátom.
Valaki utánam fütyült és hozzám szólt, de nem igazán értettem az angol nem az erősségem. Mázli, hogy a suliba magyarul beszélnek hozzánk. Ákos beszélt velük. Csak annyit értettem, hogy az ő barátnője vagyok. Huh. Ilyet se mondott még. Nem tudtam mire véljem. Majd elmentek.
- a te barátnőd? - kérdeztem mosolyogva.
- nem azt mondtad, hogy nem tudsz angolul.- kérdezte.
- de ennyit megértek. - duzzogta..
- bocsánat. - és megölelt. Így voltunk pár percig, majd elengedett.
- nincs harag? - kérdezte.
- nincs.
Befordultunk egy egyenesbe és az utca közepén volt a suli. Huuuu , de nagy és szèp ámultam. Ákos megfogta a kezem és előre fele kezdett húzni mivel megálltam és furán néztek rám. Bementünk az épületbe és megkerestük a 9/M-sek termét
A második emeleten a 3. ajtó volt az. Picit féltem bemenni, ezért Ákos volt az első, aki bement előttem. Én félénken lépkedtem mögötte.
- Sziasztok. - mondta hangosan Ákos.
Mindenki felénk nézett, de senki nem köszönt vissza. Ez nekem nem tetszett és, ha nekem nem tetszik valami akkor kinyitom a számat.
- Hé. Köszönt nektek. Mi lenne, ha egy sziát kinyögnétek. Megerőltető lenne? - kérdeztem. Picit hangosabban a kelleténél.
- Fogd vissza magad. Nem otthon vagy. - mondta egy lány, kèsőbb megtudtam, hogy Réka a neve.
- De igaza van. Lehet, hogy újak ès még nem lettek beavatva, de nekik az ország is új.- mondta egy srác, odajött hozzánk - sziasztok Márk vagyok.
- Szia én Ákos, ő pedig Elizabeth.- mondta.
- De mindenki csak Liznek hív.-mondtam.
- Szia Ákos, sziaa Liz. - rám kacsintott.
A többiek is odajöttek. Bemutatkoztak. Egy-kettőnek megjegyeztem a nevét, de nem mindenkinek. Majd megtanulom.
- Persze. Most mindenki játsza el, hogy milyen kedves. - mondta Réka.
- Hallod neked mi bajod? Mindig ennyire idegesìtő vagy?-kérdeztem.
- Itt mindenki a tanulmányi eredménye miatt került ide. Ti meg csak a pénzes szülők miatt. Mit gondoltatok, hogy csak úgy befogadunk titeket? Na arra várhattok. - mondta Réka.
- Az a bajod velünk, hogy pénzes családból származunk. Nem is ismersz milyen emberek vagyunk. Nem a pénz számít, hanem, hogy belül, a lelkünk mélyén milyenek vagyunk.- mondtam.
- bunkó, parasztok. Mint mindegyik gazdag. - mondta Réka.
- Állj le. Azt eltűröm, hogy engem ocsárolj, de azt, hogy Lizt a szádra vedd, azt nem. - mondta Ákos.
- Ahh, szerelmesek. - mondta Réka gonosz kacajjal.
- Barátok. Legjobb barátok. - javítottam ki.
A vitát a csengő zavarta meg.
Mr. Jackinson jött be irodalom órára.
Beültünk az első padba. Jackinson tanár úr bemutatott minket az osztálynak. Egész órán csöndben voltam. Ákost nem érdekelték a többiek véleménye, de nekem fájt.