2014. április 24., csütörtök

42. rész

A sulihoz Alexáéktól busszal mentünk. Eddig nem tudtam miért kell ilyen korán indulnunk, de mikor az óramutató a kezemen megütötte a negyed nyolcat és Lexával még mindig a buszon voltunk, már rájöttem, hogy még sincs olyan közel az iskola. A buszmegállóhoz fél nyolcra értünk. Szerencsére innen már nincs messze a suli. Többet nem alszok náluk legalábbis addig mig nincs teleportálójuk, vagy nem költöznek közelebb a sulihoz, döntöttem el magamba.
- Sziasztok - köszönt Mia és Lissa egyszerre.
Mia barna hajú, barna szemű, vékony alkatú lány. Ma fehér széldzseki és egy fekete farmer volt rajta. Lissa is nagyon vékony volt, szőke, gondor hosszú hajú lány. Kék farmerdzsekit és egy kopott farmert viselt.
- Sziasztok - köszöntem nekik vidáman.
- Eljössz ma velünk moziba? - kérdezte Mia.
- Mit néztek meg? - kérdeztem vissza.
- A kiválasztott - modta Lis.
- Rendben, úgy sincs más programmom. - válaszoltam.
Mind a négyen egyszerre mentünk be az iskola épületébe. Az iskola nem volt túl kicsi, de nem is volt nagy. Kivülről halvány barack szín tarkította, de belül olyan volt, mint minden iskola: fehér. Az osztályterembe menet Lexának mindenki köszönt, mintha ő lenne itt a legnépszerűbb lány, lehet azért ennyire gonosz. Mikor benyitottunk a terembe, úgy éreztem mintha egy foci meccsen lennék. A fiúk két-két székkel határolták a kapukat és footballoztak.
- Sziasztok. - köszönt Ricsi. - beszáltok? - kérdezte mosolyogva, amitől azt hittem, hogy Lissa elfog olvadni, de még kibírta.
- Kössz, kihagyom a dedós játékaidat - mondta csípőre tett kézzel Lexa, majd kiviharzott a teremből.
- Ennek meg mi baja? - vakarta a fejét Leó.
Leó ducibb/ testesebb fiúk közé tartozott, ezért is ő lett a kapus. Nem tartozott a menőkhőz, de mindig megnevetetett mindenkit.
- Fogalmam sincs. Már reggel ilyen hangulata volt - mondtam.
Senki nem kérdezett többet. A fiúk folytatták a focit, mi pedig ráültünk a padra és csatlakoztunk a szurkoláshoz, egészen addig míg Rétei tanár úr be nem jött a terembe. Rétei tanár úr olyan volt, mint minden hatvan év feletti, kicsi, mérges és ősz.
- Gyerekek - kiabálta. Amikor valaki kiabál az hangos, de nem minden idős ember tud hangpsan kiabálni, sajnos vagy talán szerencsére Rétei tanár úr a halkan kiabálok táborár erősítette, így kellett neki fél óra, hogy rendet tegyen nálunk, de a hangzavar nem múlt el. Rétei földrajz órát tartott vagyis szeretett volna tartani, de nem sok sikerrel tudta végrehajtani, ezen tervét. Én nagy bánatomra, mert szeretem a föcit.
A nap további része unalmasan telt, kémián és magyaros diktáltak, a kezem alig bírta az ilyesfajta kiképzést. Tesin röplabdáztunk és spanyolon pedig magnós feladatokat csináltunk. Úgy volt Miáékkal moziba megyek este, de hazafele mama hívott. Valami fontosat akart mondani, de nem telefonon keresztül. Nem tudtam mi lehet az és csak remélni tudtam, hogy ő nem kezdi el, ezt a mesét az őrzőkről, mert még mindig nem hiszek benne és nem akarok egy sztorit se hallani róluk.

Az utca amin végigmentem nagyon hosszú volt, szép nagy lakásokkal. Az egyik ház mellett nyílt egy utca azon kellett végigmenni és kicsivel arrébb volt megtalálható mamám farmja.

1 megjegyzés:

  1. Ez érdekes...kicsit olyan volt mint a vihar előtti csend.Nem mellesleg nagyon jó lett,ügyes vagy :)

    VálaszTörlés