Bementem a lakásba és böröndökkel talátam szembe magam. Nem tudtam kié. Beszaladtam a nappaliba. Nem értettem megint mi történt. Rachel és apa veszekedtek. Nem tudtam mit tegyek.
- Nem marad itt. Visszamegy a - hagyta félbe a mondatot apa mikor meglátott.
- a böröndökben az én ruháim vannak? - kérdeztem.
- igen. - mondta apa.
- hova akarsz küldeni és miért? Én semmit nem tettem. - sírtam el magam.
- Nagyihoz. Amig megnyugszik mindenki. - mondta apa nyugodtan.
- Nem fer. Mindig csak eldobsz magadtól, olyan vagy, mint anya. -zokogtam el magam és felszaladtam az emeletre. Bezarkoztam a szobába és földreestem. Miért? Miért? Miért? Nem igazság. Nem ér. Utállok itt lenni, de akkor sem ér. Most miért nincs mellettem senki? Ilyenkor hol vannak a barátaim? Ja igen, olyanjaim nincsenek vagy voltak, de a hibáim miatt elvesztettem őket. Jellemző rám.
" Liz! Kelj fel a padlóról. Erős vagy. Nézd a jó oldalát: A nagymamáddal lehetsz." -mondta egy hang a fejemben és igaza van. Nem leszek gyenge, mosolyogva fogok elmenni innen. Felkelltem , kimentem fürdőbe és megmosakodtam. Utána bementem a szobámba felöltöztem, kisminkeltem magam. Mikor a tükörbe néztem csak annyit mondtam: Erős vagyok
Elmentem a tükörtöl és átnéztem azokat a cuccaimat amik itt maradtak. Valahogy nem tudtam még mit gondoljak. Mindig is városban éltem, a nagyi meg egy farmon lakik. Vajon arrafelé van iskola? Egyáltalán mi lesz a sulimmal? Bár nem mintha nem örülnék neki, hogy itthagyom, de azért lesz valaki, aki hiányozni fog.
- Liz mennünk kell, hogy sötétedés előtt odaérjünk. - jött be apa.
- Rendben. - mondtam és probáltam egy mosolyt erőltetni, de nem igazán volt az a "szép az élet Liz boldog mosoly".
Elbucsuztam Racheltől. Bármennyire utáltam az elején most már tudom: nagyon fog hiányozni nekem. Amióta itt vagyunk olyan, mintha a legjobb barátnőm lenne.
Apa bepakolta a csomagjaim a bőrőndbe és elindultunk Kansasbe.
Apa egész úton probált felvidítani, de nem ment neki. Nem tudtam másra gondolni, csak, hogy mi lesz velem megint.
- Apa mi lesz a sulival?-kérdeztem.
- Kansasben is van iskola szivem.- válaszoltam mosolyogva.
- Nagyi szeret engem? - kérdeztem tőle. A kérdés váratlanul érte.
- Persze, hogy szeret Elizabeth. Hiányoztál neki. - mondta és aggódva nézett rám.
Este 10-re odaértünk a nagyihoz, aki már az ajtó előtt várt minket.
- Elii kicsim. Annyira jó, hogy újra látlak. /Elizabeth becézése lehet: Eli, Liza, Liz, Lizbeth, Eliza, Betti/.
- Szia mami. Te is hiányoztál. - mondtam mosolyogva.
- Gyertek be. Van palacsinta. - mondta mama nekem és apának.
- Lepakolom Liz börőndjeit és indulok vissza. - mondta apa.
- Marcus. Éjszaka nem vezetsz, majd holnap reggel hazamész. - mondta mama kicsit mérgesen.
Tanulnom kellene tőle, apa egyből csendben maradt. Bementünk a lakásba és leültünk enni. Mamának meséltem az eddig történtekről, néha mosolygott, mérges volt és néha szomorú. Evés után együtt pakoltunk el és utána felmentem a szobámba és kipakoltam. A szoba tengerkék színű volt. Egy ágy, íróasztal, televizio, és beépitett szekrény volt a szobába. Nagyi azt mondta, ha valami kell, azt majd megvesszük. Hamar megvoltam a kipakolással és rájöttem, hogy hullafáradt vagyok. Elmenrem fürdeni, hajat mostam és lefeküdtem aludni. Kicsit félek a holnapi naptól - ezzel a gondolattal aludtam el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése