24.rész

- és ez így van? Szóval, ha mi nem lennénk együtt akkor vele lennél? -kérdeztem.
- Nem. - mondta és magához húzott, majd megcsókolt.
Abban a pillanatban úgy éreztem minden rendben van. Kristóf szeret és semmi más nem fontos.
- khm.
Kristóf engedett az ölelésből.
- Szia Tina.- mondtam.
Tina rám se figyelt.
- Kristóf akkor ma megyünk moziba? - kérdezte
- Persze. 6-kor tali a mozi előtt.- mondta.
- Moziba megyünk? - kérdeztem meglepetten.
- Igen moziba megyünk, de nélküled. - mondta Tina.
- Azthittem legjobb barátok vagyunk.- mondtam.
- Jaj Elizabeth èbredj már fel. Olyan naiv vagy. Azok után , hogy lecseréltél Vanessára megint azt hiszed egy kicsit is érdekelsz? Én a régi Liz barátja voltam, nem pedig a Vanessa utánzaté. - mondta.
- Ezt most nem értem.
-Láttam reggel, hogy vele jöttél.- mondta.
- És? Egyedül indultam el csak összefutottunk és nem gondoltam volna, hogy baj lesz mert vele jövök. Ti egész hétvégén nem kerestetek, nem is érdekelt titeket mivan velem. Te még hazudtál is - fordultam Kristófhoz, majd sarkon fordultam és bementem a suliba. Nem hiszem el. Még neki áll feljebb.. igen engem kihasznál mindenki? Azt akarják olyan érzéketlen legyek, mint Vani? Na arra várhatnak. Megfogadtam, hogy a régi Lizi leszek és ebből nem engedek!
Már minden a feje tetejére àllt. A barátaim ellenem fordultak , a pasim a volt csajával jár moziba , a szüleim különmentek, a tesóimmal még nem is beszéltem azóta. Én meg ... én meg csak újra a régi önmagam akartam lenni, de valahogy egy nyugodt , boldog pillanatom nincs mostanába. Olyan nagy kérés egy kis segítség?! Nem bírtam tovább. Lementem az orvosiva és beteget jelentettem. Haza akartam menni. Mármint haza haza, úgyis elkellett hoznom a cuccaimat. Ez jó indoknak tűnt. Mikor kimentem a suliból már szakadt az eső. Szerintem az égiek sírva nevetnek a szerencsétlen Lizin. Én is szeretlek titeket néztem fel az égre. Elindultam felfelé. Mikor az utcába értem , láttam, hogy anya kocsija áll a garázs előtt. Fura, azthittem egyedül leszek. Elindultam, de a kapu előtt megtorpantam. Most csöngessek vagy bemehetek. Úgy voltam vele, hogy ez az én házam is hisz eddig itt laktam így bementem a kapun , végigmentem a kerten és benyitottam a lakásba, de ekkor jött csak a java. Gyerekhangokat hallottam, ilyen tizenévesekét. Egyből a nappali felé vettem az írányt. Amit ott láttam attól lefagytam, ez lehetetlen, hogy tehették
Anyu és az új hapsija két gyerekkel társasozott.
Hirtelen azt se tudtam kik azok és mit keresnek itt.
- sziasztok. -mondtam meglepetten.
Anya felém fordult.
- nem is hívtál, hogy jössz. Csöngettél? - kérdezte anya.
- nem. Elvileg még itt lakom és itt a családom nagy része. - mondtam.
- nem Elizabeth. Te apáddal itt csak vendég vagy mostantól.
- Tessék? - kérdeztem hihetetlenül.
- hallottad és köszönj szépen Robi két gyermekének. Márk és Lilla. Azthiszem Márk az osztálytársad lesz.
- Ezt mégis, hogy kèpzeled? Ezeket magadhoz veszed a saját lányod meg eldobod. Hol vannak a cuccaim?
- pincébe. Márk kisérd le Elizabethtet.- mondta.
- Ne fáradj. Tudom az utat.-mondtam és elindultam. Harag és gyűlölet keveredett bennem, hogy tehették ezt. Ezt nem hiszem el. Elengem van. Többet vissza se akarok többet ide vagy a környékre se betenni a lábam. Soha többé. Ő mától nem az anyám. Összeszedtem a cuccaim és elmentem. Sírva mentem az utcán , mikor elértem az új házhoz apa kocsija ott állt kint. Bementem és leraktam a dobozokat. Apa lejött a " zaj " hallatára.
- Lizi. Mi a baj? - kérdezte.
- Gyűlölöm. - mondtam sírva és felszaladtam a lépcsőn.