41.rész

Reggel korán keltem fel, mivel nagyon rosszul aludtam. Egész éjszaka csak farkasokról, vámpírokról és varázslatról álmodtam. Éjszaka többször is felriadtam, nekem ez nem fog menni, könyveltem el magamban.
- Jó reggelt Liz. - mondta Alexa. - Jól vagy? - kérdezte aggódva.
- Neked is. - mondtam. - Igen, azt hiszem, de már magam se tudom. Ez az egész olyan hihetetlen és olyan nehéz.
- Megfogod szokni. Mindenki megszokja. - ecsetelte. - De most menjünk készülni. - mondta, és azzal a lendülettel kipattant az ágyból. Csak én szeretek nyújtozkodni és pihenni ameddig lehet?-gondolkodtam el. Alexa a gardrobjához ment, és elkezdte kidobálni a ruháit, amik közül kiválasztja, hogy mit vesz fel. Érdeklődéssel figyeltem, hogy miért kapkod ennyire, hisz még csak fèlhat lesz.
- Liz, mi lenne, ha készülődnél? - förmedt ràm Lexa.
Nem tudtam miért ilyen ingerült, de jobbnak láttam nem veszekedni vele.
- Öltözök. - dadogtam.
Nem kezdtem el válogatni, hogy mit vegyek fel, csak kivettem egy farmert, ami halvány rózsaszín volt ès egy piros polót. Úgy gondoltam most ez is megteszi, hisz minnél jobban szerettem volna elkerülni Lexa dühkitöréseit.
Amíg öltöztem Lexa a sminkjét igazgatta. Régen sokat sminkeltem, de már rájöttem a természetesség jobb, ha sminkelek akkor is csak nagyon halványan.
Nem bírtam, ezt a feszültséget, ami a szobában ért, még mindig éreztem Alexa dühének hatásait.
- Lemegyek a konyhába. - szólaltam meg.
Alexa csak megrándította a válát. Nem értettem.
Miért akarta, hogy itt aludjak, ha egy kicsit sem érdeklem őt. Kimentem az ajtón és vettem egy mély lélegzetet. Lefele a lépcsőn a pillangók az idegességtől egyre jobban életre kelltek a gyomromban. A konyhába mindenki ott volt, Alexát leszámítva.
- Jó reggelt. - mondtam halkan.
- Szia Liz neked is. - mondta Erik.
- Jó reggelt Elizabeth. - köszönt vidáman Júlia néni.
- Kérsz reggelit? Pirítóst vagy rántottát? - kérdezte.
- Öhm, rántottát. - mondtam.
- Jó reggelt. - köszönt vidáman Lex.
Ahogy megláttam, másodpercek alatt probáltam jelentéktelenné válni. Féltem tőle.
- Liz indulhatunk? - kérdezte.
- Igen. - hebegtem.
Nem reggeliztem, kicsit fájt is miatta a szívem. Alexa anyukája probálta marasztalni a lányát, hogy legalább reggelizzünk, de hajthatatlan volt, folyton csak azt hajtogatta, hogy sietünk.