32.rész

- Amugy Liz, a testvéred felhívott. Véletlenül nem tudod ki adta meg neki a számod?-kérdezte apa szigorúan.
- De igen, én. - mondtam halkan.
- És miért? Azt hittem már lezártad életed azon részét. Azt hittem jó itt neked. Lehet csak az volt a baj, hogy én hittem, te meg mindig arra gondoltál, hogy visszaakarsz menni. De, ha így szeretnél játszani legyen.
Apa kiment a szobából és bezárta az ajtót. Egyből az ajtóhoz rohantam.
- Apa..apaa..-kiabáltam, dörömböltem, de nem jött válasz.
Mitől lett ilyen feldúlt? Mitől lett velem ilyen? Soha nem láttam, ezt az oldalát. Mintha kicserélték volna.
Két órán keresztül probáltam apát elérni, majd Rachel kinyitotta az ajtót. Rachelnek volt egy lila foltja, ez megijesztett. Apa soha nem bántott senkit. Egyik percben ugyanaz a tündéri apuka, a másik percben vadállat? Nem értettem.
- Gyere enni. Apád elment valahova, de siess nem tudom mikor jön vissza. - mondta halkan.
- köszönöm. - öleltem meg.
- Egy táskàba pakoltam innit meg ennit, ha éhes vagy szomjas lennél. Nem tudom meddig lesz ilyen állapotban. - mondta szomorúan.
- Rachel, mi baja lett apának? - kérdeztem.
- Nem tudom. Semmit nem mondd az új munkájáról, így én se tudok többet, mint te. -mondta Rachel.
- A régi aput akarom.- sìrtam el magam.
Az ajtó kinyílt. Rachel odaadta gyorsan a táskát és felszaladtam a lépcsőn, de mindenre nem volt idő. Egyszerre elpakolni utánam és bezárni az ajtót lehetetlenség.
- Sziasztok. - köszönt. - mi az ebéd?
- milánói makarónia.- mondta félénken Rachel.
- Hol van Liz? Rachel megütötted magad? - kérdezte apa.
- Marcus emlékszel valamire? - kérdezte Rachel.
- Apa, apa jól vagy? - szaladtam oda hozzá és megöleltem.
- Én jól vagyok, de belétek mi ütött?
- Megütötted Rachelt. Velem meg kiabáltál. - mondtam szomorúan.
- Ez lehetetlen. - mondta apa- még csak most jöttem haza. - kerekedett el a szeme.
- Ez az igazság. - mondtam.
- Ez nem vicces Liz. Ki tanított meg téged hazudni? Soha nem bántanálak titeket. - emelte fel a hangját apa.
- De nem hazudtam. Apa hidd el nekem kérlek. - sírtam el magam.
- Elizabeth ebbe a házba nem hazudunk. Menj fel a szobádba.
- Marcus Liz nem hazudott. - állt ki értem Rachel.
- miért nem Mondjátok mindjárt, azt, hogy skrizofrén vagyok, mivel én ilyet nem is tettem. -emelte fel a hangját apa.
- Nem lepődnék meg rajta. - mondta Rachel és bement a fürdőbe.
Nekem megszólalt a telefonom, ezért felmentem. Apa egyedül maradt lent, de nem érdekel.
Ránéztem a telefonomra és Ákos volt az aki hívott...huh. hát picit féltem felvenni, de rendben.
- Szia Liz. Ráérsz most kimehetnénk a parkba. - mondta Ákos, mintha csak felolvasna valamit, de úgyis beszélni akartam vele, ezért beleegyeztem, hogy kimegyek vele.
- Rendben. 30 perc múlva gyere értem. - mondtam és letettem a telefont.
Felvettem egy farmert, egy kék hello kittys polót és összefogtam a hajam. Annyira nem akartam megerőltetni magam.
Ákos pontos volt félórán belül tényleg ott állt az ajtó előtt. Felvettem a tornacipőm és elindultunk.
Egész idő alatt csak arról faggatott mi van köztem és Ricsi között. A parkban odamentünk egy csoporthoz. Ákos ismeri őket én nem. Elkezdtek beszélgetni mintha ott se lennék. Mire volt jó ez? Nem értettem.
- Hé kislány. Van barátod? - kérdezte egy barna hajú srác.
- Nincs. - mondtam ijedten.
- Hidd el itt nem is lesz. - reagált a válaszomra a srác.
Mindenki hangosan elkezdett nevetni és folytatták a beszologatásokat. Egy idő után már nem bírtam és leléptem. Ákos egy kicsit sem próbált megvédeni. Talán ez fájt a legjobban. Egy ideig bolyongtam, fogalmam sincs merre lehetek és, hogy hogy jutok innen haza. Odamentem egy lányhoz, aki kutyát sétáltatott.
- Hello. - mondtam.
- Szia. - válaszolta.
Ez megnyugtatott. Ezekszerint tud magyarul.
- Ohh, magyar vagy. Ez sokat segít. - mondtam mosolyogva.- picit eltévedtem.
A lány, akinek később kiderült, hogy Emily a neve nagyon barátságos volt. Sokat beszélgettünk és még a telefon számát is megadta, hogyha szükségem lenne valamire.
323