28.rész

Nem tudom mennyit aludtam, mivel hajnali kettőkor az ágyamba ébredtem fel. Ákos csak egy sms-t hagyott. Ez volt benne:

"Szia Liz. Ne haragudj, nem akartalak felkelteni. Befektettelek az ágyadba és betakartalak. Nagyon édesen aludtál, egész éjszaka tudtam volna nézni. Remélem szépeket álmodsz. Sziaa kicsi Liz. ♡ "

Olyan aranyos volt már legalább hatodszorra olvastam el mire újra, azt éreztem álmos vagyok. Odatettem a telefont a párnámra és elaludtam. Olyan szép álmom volt, hogy reggel már nem emlékeztem rá. Reggel frissen keltem fel, elmentem lezuhagyozni, felvettem a fekete farmernadrágom, a hello kittys polóm, összecoffoztam a hajam és összepakoltam a sulis dolgaim. Nagyon hamar kész voltam, de nembaj. Ákos hétre jött értem. Annyira örültem mikor megláttam.
- szia Liz. Hűű csinos vagy. - mondta.
- sziaa. Köszönöm.
- most beilleszkedni szeretnèl vagy mindenkit elcsábítani? Nálam bevállt. - mosolyodott el.
- beilleszkedni. Köszönöm. - mondtam és elpirultam.
Elindultunk a suliba. Egész úton beszélgettünk, hülyültünk. Annyi mindent elmeséltünk magunkról a másiknak. Azt hiszem most ismertem meg milyen igazából. Az osztály legunszimpatikusabb tagjának tartottam most meg a legeslegjobb barátom.
Valaki utánam fütyült és hozzám szólt, de nem igazán értettem az angol nem az erősségem. Mázli, hogy a suliba magyarul beszélnek hozzánk. Ákos beszélt velük. Csak annyit értettem, hogy az ő barátnője vagyok. Huh. Ilyet se mondott még. Nem tudtam mire véljem. Majd elmentek.
- a te barátnőd? - kérdeztem mosolyogva.
- nem azt mondtad, hogy nem tudsz angolul.- kérdezte.
- de ennyit megértek. - duzzogta..
- bocsánat. - és megölelt. Így voltunk pár percig, majd elengedett.
- nincs harag? - kérdezte.
- nincs.
Befordultunk egy egyenesbe és az utca közepén volt a suli. Huuuu , de nagy és szèp ámultam. Ákos megfogta a kezem és előre fele kezdett húzni mivel megálltam és furán néztek rám. Bementünk az épületbe és megkerestük a 9/M-sek termét
A második emeleten a 3. ajtó volt az. Picit féltem bemenni, ezért Ákos volt az első, aki bement előttem. Én félénken lépkedtem mögötte.
- Sziasztok. - mondta hangosan Ákos.
Mindenki felénk nézett, de senki nem köszönt vissza. Ez nekem nem tetszett és, ha nekem nem tetszik valami akkor kinyitom a számat.
- Hé. Köszönt nektek. Mi lenne, ha egy sziát kinyögnétek. Megerőltető lenne? - kérdeztem. Picit hangosabban a kelleténél.
- Fogd vissza magad. Nem otthon vagy. - mondta egy lány, kèsőbb megtudtam, hogy Réka a neve.
- De igaza van. Lehet, hogy újak ès még nem lettek beavatva, de nekik az ország is új.- mondta egy srác, odajött hozzánk - sziasztok Márk vagyok.
- Szia én Ákos, ő pedig Elizabeth.- mondta.
- De mindenki csak Liznek hív.-mondtam.
- Szia Ákos, sziaa Liz. - rám kacsintott.
A többiek is odajöttek. Bemutatkoztak. Egy-kettőnek megjegyeztem a nevét, de nem mindenkinek. Majd megtanulom.
- Persze. Most mindenki játsza el, hogy milyen kedves. - mondta Réka.
- Hallod neked mi bajod? Mindig ennyire idegesìtő vagy?-kérdeztem.
- Itt mindenki a tanulmányi eredménye miatt került ide. Ti meg csak a pénzes szülők miatt. Mit gondoltatok, hogy csak úgy befogadunk titeket? Na arra várhattok. - mondta Réka.
- Az a bajod velünk, hogy pénzes családból származunk. Nem is ismersz milyen emberek vagyunk. Nem a pénz számít, hanem, hogy belül, a lelkünk mélyén milyenek vagyunk.- mondtam.
- bunkó, parasztok. Mint mindegyik gazdag. - mondta Réka.
- Állj le. Azt eltűröm, hogy engem ocsárolj, de azt, hogy Lizt a szádra vedd, azt nem. - mondta Ákos.
- Ahh, szerelmesek. - mondta Réka gonosz kacajjal.
- Barátok. Legjobb barátok. - javítottam ki.
A vitát a csengő zavarta meg.
Mr. Jackinson jött be irodalom órára.
Beültünk az első padba. Jackinson tanár úr bemutatott minket az osztálynak. Egész órán csöndben voltam. Ákost nem érdekelték a többiek véleménye, de nekem fájt.