2014. április 7., hétfő

2.rész

Hazafelé volt időm gondolkodni, de a gondolataim soha nem az én pártomon voltak. Mért félek ennyire? Mért nem merem elmondani Vencelnek, hogy szeretem? Mért nem tudok erősebb lenni? Hol vannak a válaszok a kérdésemre? Amíg ezeken gondolkodtam èszre se vettem, hogy hazaértem, de a reggeli kapkodásba nem vittem magammal a kulcsot. Hátramentem a kertbe és a mókus odujába rejtett pótkulcsot elhoztam. Mèg szerencse, hogy ilyenkor nincsenek a helyükön. Bementem a házba és elsíkitottam magam. Elegem van. Lefagytam. Földreestem és sírvafakadtam. Arra lettem figyelmes, hogy valaki kopog.
Furcsa nem emlékeztem arra, hogy bezártam volna az ajtót. - gondoltam magamba.
- Mindjárt jövők - kiabáltam ki a zárt ajtón keresztül.
Berohantam a fürdőszobába és megmostam az arcom.
Nekem 5 percnek tűnt, de ehelyett negyedórába telt.
Tesoim is hazaértek. Közölték, hogy Vencel kopogott és egy ideje rám várt, ezért felengedték a szobámba.
Nem értettem. Miért jött ide ? Felmentem a lépcsőn és benyitottam a szobámba, de ami ott fogadott...az volt életem legkínosabb pillanata. Nem tettem el tegnap a dobozt és Vencel megtalálta. Na ná egyből tudta, hogy ez lenne a kis "szentély".
- Liz. Szerelmes vagy belém? - kèrdezte.
- Vencel... én.. öhm - hebegtem-habogtam, de egy értelmes szót nem tudtam kimondani.
- Liz! Igen vagy nem? - kérdeztem élesen. Egy kis haragot véltem felfedezni a hangszínébe.
- Igen. Szeretlek - bőgtem el magam.
Vencel nem szólt semmit csak kisétált az ajtón. Elköszönt Minniéktől és elment. Minnie beszélni akart velem, de senkivel nem akartam beszélni. Megírtam a leckéim. Felmentem Facebookra, de Vencel nem volt elérhető. Így ráírtam Vanira.
- TUDJA!
- Ki és mit? Liz megtenéd, hogy leírnád jobban? - értetlenkedett Vani.
- Vencel tudja, hogy szeretem. - mondtam.
Elizabeth lehet kikapcsolni a gépet - szólt anyu.
- Vani mennem kell. Holnap gyere értem reggel. - írtam.
Mielőtt kiléptem megnéztem Vencel fent-e van, de nincs. Szomorúan léptem ki.
Este tv-t néztem, de semmire nem emlékszek. Úgy döntöttem kiírom a dolgokat. Mért vagyok ennyire szerencsétlen?! Nem tudok már semmit. Nem értek már semmit. Elmegyek inkább aludni. Jó éjszakát

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése