3.rész

Nem sokat aludtam az éjszaka és reggel anyuék veszekedésére keltem fel. Nem kellett hallgatózni tudtam, hogy min megy köztük megint a vita. Egèsz èjjel fent voltam , de nem hallottam, hogy apu hazajött volna. Szokás szerint csak hajnalba járt haza és 2-3 óra múlva le is lépett. Anya probálta bemesélni nekünk, hogy csak dolgozik, de elég nagyok vagyunk, mi is tudjuk mi van a háttérben.
Csörgött az óra, de semmi kedvem nem volt felkelni. Nem akarok suliba menni. Beteget jelentek döntöttem el.
- Anyaa. Anyaa - kiabáltam a szobámból.
- Mi a baj Lizim? - kérdezte anya aggódva.
- Nem vagyok jól. Itthon maradhatok? - kérdeztem szomorúan.
- Megmérem a lázad. Fáj valamid? - kérdezte.
- Igen..az élet. - mondtam rosszkedvűen
- Kicsim nincs lázad. Mész iskolába és ezen nem vitatkozok.
Nehezen elkezdtem készülődni, de vègig csak Vencel és a tegnap délután járt a fejembe.
Mivel jó idő volt, a farmer rövidnadrágom és a fehér toppom vettem fel. Azt hiszem a legjobb formámat kell ma hoznom.
Kopogtak.
- Szia Vanessza. - üdvözölte anya Vanit.
- Elizabeth itt van Vanessza. Siess. - kiabált fel anya.
- Megyek. - hadartam.
- Szia Vanszi. Mehetünk? - kérdeztem - és egy erőltetett mosolyt probáltam az arcomra ragasztani.
- Szia anyu. Viszlát Rita néni. - köszöntünk el.
Miután elég messze voltunk Vani a lényegre tért.
- Mi történt? - kérdezte.
- Tegnap megtalálta a dobozt. Rákérdezett és elmondtam. - válaszoltam szomorúan.
- Liz mért nem tetted el a cuccaid mielőtt felengeded a szobádba?
- Minniék engedték fel. Én a fürdőbe voltam. - magyaráztam.
Az egész utat végig beszéltük. A sulinál már láttuk a fiúkat nem akartam ott maradni, ezért bementünk. Persze egy gyors "sziasztok"-kot odadobtunk.
Mindenki vissza köszönt vagyis majdnem mindenki. Vencel még észre se vett.
Az első óra biosz volt.
Hágel tanárnő Ricsit és Petit is feleltette. Azt értem, hogy a tanárnő idős, de , hogy nem vette észre , hogy a fiúk a könyvet nézik az már érdekes. Matekon dolgozatot írtunk. Jujj remélem jól sikerül. Történelemből feleltem. Jól kezdődik a nap, ha ötöst kapok. Irodalmat Lilli tanárnő végig kiabálta. Nem értem, hogy fér bele ennyi hang. Egésznap probáltam Vencellel szemkontaktusba kerülni, de semmi. Rám se nézett. Két tesin meg esély se volt rá.
Vanival és Mesivel siettünk átöltözni. Mikor kijöttünk hirtelen megálltam. Vencel az. Pont engem néz.
Nem tudtam hova bújjak. Ez az én formám. Egésznap beszélni akartam vele. Erre mikor felém jön elbújnék.
- Liz. Beszélhetünk? - kérdezte
- Igen. -dadogtam.
- Térjünk a lényegre. Aranyos lány vagy, de nekem más tetszik. Maradhatunk barátok, de megkell értened majd azt is, ha valakivel összejövök- mondta Vencel.
- Értem. - mondtam félig rá figyelve.
Eddig is tudtam, hogy nem szeret, de amíg nem mondta el, mindig volt egy kis reménysugaram. Most már ez sincs. A könnyeimet probáltam visszatartani amíg beszélt.
- Barátok? - kérdezte.
- Barátok. - mondtam, és egy mosolyt eröltettem az arcomra.