A repülőtéren a tanárok nem bírtak velünk. Volt akik veszekedtek, voltak akik szaladgáltak, majd mehettünk a repülőre. Mivel wifi volt a repülőn Sziszivel és Tinával vicces videókat néztünk. Párszor Vaniék felé néztem, de csak Peti nézett rám. Vani úgy kezelt, mintha soha nem ismert volna. Nem tudom, hogy ismerhettem ennyire félre. A legjobb barátnőm volt. Könnyes szemmekkel néztem vissza a videóra. Tina látta , de tudta jól most inkább jobb, ha nem kérdezzget. Mikor leszálltunk anyuék vártak és...KRISTÓF. Otthagytam mindent és a nyakába ugrottam. Igaz, hogy tegnap láttam, de már nagyon hiányzott nekem.
- Liz nyugi. Te is hiányoztál, de a cuccaidat elfogod veszíteni. - mondta mosolyogva Kristóf.
- Bocsánat. Nem tudtam mit teszek. Csak úgy jött. - mondtam.
- Gyerekek menjünk. Már hívott a nagyi, hogy kész az ebéd. - mondta apa.
- Kristóf is jöhet? - kérdeztem
- Természetesen. - mondta anya.
- Várjatok..
Tina jutott eszembe. Tőle el se köszöntem. Ahogy megláttam Kristófot mindent elfelejtettem. Körbenéztem, de nem láttam. Biztos elment. Elővettem a telefonom. Remélve, hogy ugyanaz maradt a száma.
- Szia Tin. Sajnálom, hogy nem köszöntem el. - mondtam szomorúan.
- Semmi gond. Örülök, hogy hívtál. Holnap nincs kedved moziba menni? Négyesbe? Vasárnap meg lányos napot tarthatnánk. - mondta
- Ez remek ötlet. Beszélek Kristóffal csak most a nagyihoz megyünk. - mondta.
- Itt a nagyid? Hozol nekem sütit? A nagyid sütijei a legfinomabbak. - mondta Tina.
- Igen. Persze, de most megyek. Szia Tina.
- Szia Liz. Holnap megyek érted.
Elindultunk a reptérről. Mivel dugóba kerültünk csak fèl kettőre értünk a nagyihoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése