40.rész

- Egy farkasom. - gondolkodtam hangosan. - Soha nem hittem volna, hogy van egy farkasom.
- Ez természetes. - nyugtatott Júlia néni. - Senki nem tudja mire lehet képes, amíg fel nem világosítják róla.
- Ez most komoly vagy csak egy vicc? - kérdeztem aggódva.
- Elizabeth tudjuk, hogy ez neked most sok, de hinned kell nekem. - mondta Alexa anyukája.
- Nem. Ez nem igaz. Ilyen csak a tündérmesékben van. - mondta.
Nem akartam elhinni, ezt az egészet. Én egy őrző vagyok és van egy szellemtársam, aki egy farkas. Nem bírtam ezt elviselni, kiszaladtam a lakásból.
- Liiiz. - kiabált Erik utánam.
Nem fordultam vissza. Csak szaladtam a hosszú utcán végig, végül egy fa alatt zuhantam a földre. Csak sírtam, sírtam és sírtam. Nem értettem semmit. Nem létezik ilyen. Miért utálnak ennyire, hogy ilyenekkel akarnak megetetni.
- Elizabeth. - mondta valaki a nevemet.
Erik volt az, aki kizökkentett a gondolkodásból.
- Liz, nyugodj meg kérlek. Tudom, hogy ez most neked nehéz. - mondta Erik.
Nem bírtam neki válaszolni, csak megöleltem és sírtam.
- Kérlek szépen, nem lesz semmi baj. - mondta Erik.
- Mi ez az egész? Miért pont én? - kérdeztem.
- Az örzők voltak azok, akik régen megvédték a környèket a vandáloktól, a megszállóktól ès a kizsákmányolóktól és persze a misztikus lényektől.- magyarázta Erik.
- De már nincsenek ilyesmik. - dadogtam
- De, az őrzők ereje mindig felerősödik, ha valami veszély fenyegeti a lakosságot. - mondta.
- Milyen veszély? De én nem érzek semmit. - mondtam riadtan
- Nem tudni. Soha nem lehet tudni, hogy milyen veszélybe vagyunk, amíg szembe nem nézünk vele. - magyarázta.
- Te is őrző vagy? - kérdeztem.
- Nem. Régen csak fiúkra szállt, de egy idő után a lányokba is megtalálható volt ez az erő. Így lett Alexa az őrző és nem pedig én. - mondta.
- Nálam ott voltak Mimiék. Miért nem a tesoim? Miért én? - kérdeztem könnyes szemekkel.
- Nem tudom, de vissza kell mennünk mielőtt megfázol. - mondta aggodva Erik. - itt a pulcsim.
Tényleg fáztam, ezért felvettem.

Mikor visszamentünk már mindenki befejzte az étkezést és a nappaliban ültek. Mikor bementem, négy megkönnyebbült szempár nézett rám. Aggodtak értem, gondoltam döbbenten.
- Liz végre. - szaladt hozzám Lexa. - Jól vagy? - kérdezte.
- Igen, azthiszem. - mondtam zavartan.
- Gyere, felmegyünk a szobámba. - húzott magával.
Visszaadtam Eriknek a pulcsiját és megköszöntem. Követtem Alexát a szobába.
- Ugye nem jöttök össze? - kérdezte Lexa.
- Nem. Miért? - kérdeztem furcsán.
- Nem tudom, csak egy kérdés volt. - mondta Lex.

Besötétedett. Már minketten lefürödtünk és az ágyban ültünk. Igen, nekem is volt ágyam Lexa szobájában.
- Liz, ugye nem utasítod vissza az őrzőséget? - kérdezte Alexa.
- Vissza lehet utasítani? - kaptam fel a fejem.
- Igen, de akkor mi gyengülünk és nem leszünk teljesek. - mondta aggodva. - Szükségünk van rád. - mondta komolyan.
- Gondolkodok rajta, de értsétek meg, nekem ez most nagyon nehéz. - mondtam.
- Rendben. Muszáj aludnunk. Oltsd le a lámpát. - mondta.
- Rendben. Jó éjszakát.-mondtam.
- Neked is, és Liz sokan számítanak rad.-mondta Alexa.