34.rész

Másnap reggel fejfájással ébredtem. Álmosan kibotorkáltam a konyhába, hogy magamhoz vegyek gyógyszer és valami ennivalót.
A konyhába mama már csinálta a reggelit, ez aranyos tőle. Anya soha nem csinálta meg nekünk, mindig valami más elfoglaltsága volt.
- Jó reggelt mama. - köszöntem.
- Jó reggelt Eli. Hogy aludtál? - kérdezte mosolyogva.
- Jól, csak kicsit fáj a fejem. - mondtam kicsit szomorúan.
- Fürödj meg, hátha segít, ha azután is fáj a jobb oldali szekrény felső polcán van gyógyszer. - mondta.
- Rendben. - mondtam.
- Még valami Eli, megkértem Mia-t és Lissa-t, hogy jöjjenek be. Beakarlak mutatni nekik mivel osztály társaid lesznek és a suliba is tudnának segíteni. - mondta mama.
- rendben. Sietek. - mondtam bizonytalanul.
Felmentem az emeletre lefürödtem és felöltöztem, rózsaszín polót és egy rövidnadrágot vettem fel. A hajamat copfba fogtam. Sminkem apuéknál hagytam, így naturan mentem vissza mamához az étkezőbe.
Mikor visszamentem mama már nem volt egyedül. Két lány volt vele, azt hiszem velem egykorúak lehettek, de soha nem voltam jó a kor meghatározásban.
- Sziasztok. - köszöntem bizonytalanul és ott maradtam a fal mellett. Igen eszembejutott, ha elakarnék menekülni akkor nem a fal mellett kellene állnom, de későn jutott eszembe.
- Eli..ők itt Mia és Lissa.- mutatott be minket mama.
- Szia Eli. - mosolygott Mia. - örülünk, hogy itt vagy.
- Szia. - mondta Lissa.
Nem tudtam mit mondjak, soha nem voltam ilyen félénk. Annyira fura ez az egész.
- Rendben. Mennünk kell. Csókolom. - köszöntek el.
- Eli gyere. - mosolygott Mia.
Felvettem a táskám és elindultam utánuk. Mia beszélgetést kezdeményezett, Lissa mintha nem igazán akart volna megismerni.
- Van barátod? - kérdezte.
- Nincs. - mondtam picit szomorúan.
- Öhm gyenge pontodra tapintottunk? Szeretnél róla beszélni vagy sem? - kérdezte Mia.
- Nem, azthiszem nem szeretnék. Leszeretném zárni a múltam és a jelenben élni. A múlt elmúlt, igen a részünk, de attól, mert csak rajta rágódunk még nem tudjuk meg nem történté tenni. - mondtam.
- Nézzétek ott van Ricsi. - mondta Lissa.
- Ki az a Ricsi? Talán a barátod? - kérdeztem. Reméltem, hogyha beszélgetést kezdeményezek vele talán jobban fog viszonyulni hozzám. Azthiszem ezt fél sikernek mondhatom.
- Bárcsak az lenne. - mondta szomorúan.
- Hé ne add fel. Szép vagy, bármelyik srác örülne, ha megkapna. Hidd el, hogy ő is. Ne add fel, a holnap mindig szebb, mint a ma. - mondtam.
- Elinek igaza van.- mosolygott Mia.
Odaértünk a társaság mellé. 3 fiú volt ott és valamelyikük Ricsi.
- Sziasztok. - mondta egyszerre Mia és Lissa. Néha olyan ijesztőek, mintha ikrek lennének, hogy egyszerre mondják ugyanazt.
- Sziasztok. - mondta az egyik barna hajú srác.
- Lissa, Ő ki? - és felém bökött.
- Ja ő Eli, Mani néni unokája. A mi osztálytársunk lesz. Magyarországról jött ide. - mondta Lissa.
- Értem. Én Ricsi vagyok, ő itt Lucas (aki a barna hajú srác volt) és Dávid.
- Sziasztok. - mondtam bizonytalanul. Öö Elizabeth vagyok, de azthiszem ezt már tudjátok, de szólitsatok csak Elinek vagy Liznek. - mondtam.