27.rész

A következő 1-2 hét gyorsan elment. A suli , a menhely, az angol tanár és az otthon között ingáztam. Ákos nagyon sokszor átjött. Régen nem sokat beszéltünk, de most szinte csak vele beszéltem. Tináék egyszer sem kerestek, egyszer se hívtak moziba, vásárolni és sehova se. Mintha egy idegen lennék, egy idegen helyen. Ákos mindig mellettem van. Bármikor hívhatom. Letörli a könnyeim és felvidít. Annyira fontos lett nekem. A repülő holnap indul. Ákiék ma már elindultak. Nekem még van pár dolgom amit el kell tennem. Az összes képem ami Kristófékkal kapcsolatos összetéptem. Elengedem a múltam. Miamiba megyek ez egy új élet. Kezdek álmosodni de várom Ákit skypeon. Úgy 2 órája érkeztek meg. Uuu villog a neve. Mennem kell. Áááá holnap MIAMI
El se aludtam pedig Ákos párszor elakart küldeni, deolyan jól elvoltunk cammon, hogy nem volt szivem. Apa hajnali 4-kor bejött, hogy kezdjek el készülödni. Kicsit meglepte,hogy fent vagyok. Gyorsan felöltöztem , fésülködtem stb..apa addiga kocsihoz vitte a cuccokat. Hajnali 6-kor elindultunk a repülőtérre. Estefelé értünk Miamiba írtó hosszúvolt az út. Áki Miamiba már a reptèren várt, ez nagyon kedves volt tőle. Apa leállított egy taxit és elindultunk az új házhoz. Kicsit izgatott voltam. Végig Ákost faggattam hátha tud valamit, de ha tudott is semmit nem mondott. Egy tengerparti házhoz mentünk. Ez tetszett. Imádom a vizet. Egyből mosolyra húzodott a szám.
A házunk a tengerparttól 5 km-terre van. Nem is olyan sok. Hihetetlenül nagy. Mikor belèptem a nappaliba találtam magam és háromszor akkora volt, mint a régi házunkké.
- Liz. Menj fel a lépcsőn és jobbra a legutolsó a te szobád. - mondta apa.
Megfogtam Ákos kezét és felrohantam. Csak mikor felértem akkor vettem észre, hogy egy cseppet sem zavarja és még mindig fogom a kezét. Elpirultam és elengedtem. Kinyitottam a szobám ajtaját ès elállt a lélegzetem.
Volt benne egy franciaágy, egy vízágy, íróasztal és gardróbom is volt. A szobámból nyílt a fürdőszoba. Nem tudom apa, hogy tudta megvenni, ezt a házat, de nagyon szép. Ákossal ráfeküdtünk a vìzágyra.
Kopogtak.
- Lizu rendelünk pizzát milyet kérsz?- kérdezte apa
- szalámis-sajtos-kukoricást.- vágtam rá.
- és te Ákos?
- ugyanazt.- mondta
- Liz 4 óra mulva aludnod kell. Vedd figyelembe , hogy ez egy másik időzóna.
Ákos mikorra kell hazamenned? - kérdezte apu.
- 8-ra jönnek értem.- mondta
- Rendben.
És apa kiment.
- te már láttad az osztálytársainkat? - kérdeztem.
- nem. Ahogy te , úgy én is csak holnap kezdek. Kicsit izgulok, de legalább te ott leszel velem.
Erre a mondatra 100 pillangó repdesett a gyomromban. Nem tudtam miért. Nem akartam belé szeretni és most lehet, hogy megtörtént?
- elmosolyodtam.
Nem érdekelt mi volt régen. Ez itt Miami, a múlt pedig Budapesten van. Nem fogok senkit visszasírni, ahogy engem sem fognak.
Megcsörrent a telefonom. Ákos adta oda. Mielőtt elvettem volna csak annyit kérdeztem:
- ki az?
- Kristóf. - mondta Ákos.
A szemèből harag, gyűlölet és kétségbeesés sugárzott. Nem tudtam mit tegyek, nem tudtam Kristóf mit akar, felvettem a telefont.
- Szia. Mondd.- szóltam bele nyersen.
- Liz , kicsim. Tévedtem, ne haragudj , szeretlek. - mondta Kristóf.
A szívem összeszorult. Jellemző, ahogy máshol vagyok egyből visszaakar kapni, de kapott 2 esèlyt többet nem érdemel.
- sajnálom Kristóf, de ez nem így műkődik. Belőlünk márcsak te meg én lesz ès semmi több. Most mennem kell, mert itt van Áki. Szia. - és letettem. Nem vártam meg mit mond, egyszerűen csak kinyomtam a telefont és kèsz. Nem érdekel a mentegetőzés, hogy milyen szépen néz a szemével és itt volt az a pont mikor elsírtam magam. Nem tudtam , hogy azért, mert hiányzik vagy azért, mert elengedtem végleg. Ákoshoz bújtam, ő átölelt és vigasztalt ès elaludtam a karjai között.