Egész éjjel forgoldtam. Rémálmaim voltak. Reggel fáradtan keltem és pont Némettel kezdtem, de szeretem a szerdákat. Az egyetlen tanár, akinek nem vagyok a szíve csücske. Reggeli már az asztalon volt. Minnie és Ádám az asztalnál volt.
- Jó reggelt Liz. - mondták.
- Sziasztok. Anyu? - kérdeztem.
- Nem volt még itthon. - mondta Ádám.
- Apa? - csodálkoztam. Ilyenkor már itthon szoktak lenni.
- Nem jött haza. - mondta Minnie.
Nem tudtam mi történt a gondolkodásomat a csengő szakította félbe. Minnie nyitott ajtót.
Valaki bejött. Ádámmal egyszerre néztünk a folyosó felé. Egy nő jött be. Nem értettem. Ki ez? Miért vannak nála böröndök?
- Sziasztok. Ti vagytok Gábor gyerekei? - kérdezte nyálasan.
- Igen. Te meg egy rózsaszín cicababa. Mit keresel itt és ki vagy? - kérdezte Minnie.
- Beszélj illedelmesebben a mostohaanyáddal. - mosolygott.
Mivan. Lefagytam. Hisz apa házas. Ez a lotyó azt hiszi idepofátlankodhat?!
Csengettek.
Kristóf volt. Azonnal kitohantam és leléptünk. Nem bírtam tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése