5.rész

Nem hittem volna, hogy ennyi szomorú zene van az mp3 lejátszomon. Az egész repülő úton egyedül ültem, de küldtem egy sms-t Reginek, hogy sürgősen beszélnünk kell.

A repülőtértől egyből a hotelba mentünk.
- Gyerekek mindenki keresse meg a szobàját és kezdjetek kipakolni. - utasított minket Bokros.
- Tanár úr. Találkozhatok az unokatestvéremmel? Ide jön a szállodához.- kérdeztem.
- Elizabeth csak azután, ha mindenki kipakolt. - mondta Bokros.
- Rendben. - válaszoltam durcásan.
Elindultam megkeresni a 303-mas szobát.
- Liz. Várj. - kiabált utánam Peti.
- Szia.
- Kereshetnénk együtt. A miénk úgyis a 304-gyes szoba. - kérdezte Peti félénken.
- Oké. - egyeztem bele.
- Liz. Mi történt? Mindenkit kerültél. Még Vanit is. - kérdezte.
- Vencel szereti Vanit. - böktem ki.
- Tudom, de ezen mért akadtál ki? Pár nap múlva lesznek 1 hónaposak. - kérdezte Peti.
- Hogy mi? Együtt vannak?! - csodálkoztam.
- Igen. Te nem tudtad? De hisz legjobb barátnők vagytok. - csodálkozott. -
Megtaláltuk itt a szobátok.
- Peti. Nem lehetne, hogy szobatársat cseréljünk? Jöhetsz Vani helyére. - kérdeztem kicsit zaklatottan.
- csodás lenne, de a tanár úr tíltja és hé nem kell vele lenned. Ez Spanyolország. - tárta szét a karját Peti.
- Sziasztok! - köszönt Vani. - Liz bemegyünk?
- nem akarsz valamit elmondani? - kérdeztem
- Nem.
- Vanessza Liz tudja- mondta Peti.
- Te elmondtad neki? - kérdezte haragosan Vani.
- Á szóval el se akartad mondani? Szép kis barátnő vagy! - fakadtam ki és elrohantam.