29.rész

Egésznap csendben voltam. Ákos probált felvíditani, de nem sok sikerrel járt. Azt hiszem volt olyan pillanat is mikor feladta, de nem igazán tartott sokáig. Nekem meg csak pörgött az agyam, mit tegyek? Menjek vissza Magyarországra, de ott màr senkim sincs. Anya és a tesoim azóta se kerestek. Mintha nem is léteznék. A barátaim sem kerestek. Se Tina, se Vani se senki. Olyan mintha nem is léteznék a számukra. Ennyire jelentéktelen lennék?
- hé vigyázz. - kiálltott valaki.
És egy labda csapott fejbe. Elestem a váratlan és elég fájdalmas ütéstől.
- Jól vagy? - kérdezte az ismeretlen srác.
- köszi. Igen.
- De illetlen vagyok. Be se mutatkoztam. Ricsi vagyok. - mondta.
- hát sok alkalmad nem volt, mivel most találtál fejbe egy.. - néztem a labdára - kosárlabdával.- mondtam furán.
- én vagyok a suli kosárlabda csapatának az egyik játékosa.
- értem. - mosolyodtam el.
- amugy a te nev..
- Liz, Liz jól vagy? - szaladt oda Ákos.
- yes, I'm fine. - said.
- ennyit megtanultál? - nevette el magát.
- khm. Azt hiszem én megyek.- mondta Ricsi.
- sziaa. Örülök, hogy megismertelek Ricsi. - mondtam mosolyogva.
- Sziasztok. - mosolyodott el.
- ki volt ez? - érdeklődött Ákos.
- egy kosárlabdás.- mondtam
- ahha, értem.- mondta-nekem mennem kell.
- hova mész? - kérdeztem.
- Focizni. Jelentkeztem a foci csapatba. - mondta Ákos.
- Öhm értem. Akkor majd találkozunk.
Elszaladt. De hisz még csak az első óra telt el. Az edzések nem délután vannak? Miért hazudott volna. Ő az egyetlen barátom és most egyedül hagyott. Mikor észbe kaptam és körbenéztem elfogott a félelem. Új ország, új suli, új emberek. Honvágyam volt. A régi sulimba mindenkit ismertem és mindenki ismert. Itt meg senkit nem ismerek. Nem akarok itt lenni. Leültem egy padra és azon gondolkodtam, hogy mondjam meg apának, hogy nem akarok itt lenni.
- Sziaa. - köszönt valaki.
- Szia. Ricsi.- mondtam.
- Hova tűnt az udvarlód és miért vagy szomorú? - kérdezte.
- Ákos csak barát. Ő az egyetlen akit ismerek. Elvileg foci edzésen. Amugy nincs semmibaj.- mondtam erőltetett mosollyal.
- értem. Elmondhatod mi a baj, bennem bízhatsz.- biztatott.
- hát, rendben. Honvágyam van. Itt senkit nem ismerek, az osztályom utál és nem tudom- mondtam.
- miért nem váltassz osztályt? - kérdezte.
- mert nem tudom. Olyat lehet? - kérdeztem.
- persze. Beszéld meg a szüleiddel és holnap segítek. Meg osztályt is segítek választani. - mondta Ricsi.
- Ez aranyos. Köszönöm, de...mi lesz Ákossal? Nem akarom cserbenhagyni. - szomorodtam el újra.
- Szerintem ő tökéletesen meg van. Foci edzés csak holnapután van négykor.
- Ez biztos?
- Ma hétfő van. Edzés szerdán és pénteken van.
- Rendben.
- Szerintem beszélj vele. Hol lesz órád? - kérdezte mosolyogva.

- második emelet , harmadik ajtó. - kapartam elő az órarendet.
- szomszéd terem. Tökéletes. Kérsz forró csokit?
- igen.- ragyogott a szemem. - imádom a forró csokit.
- gondoltam.
Ricsivel elindultunk az automata felé, majd fel a termekhez. Sok mindenről beszélgettünk. Mesélt arról, hogy ösztöndíjjat szeretne, hogy tavaly részt vett a cserediákprogramba. Érdekes dolgokat is mesélt és szerintem jó barátok lettünk. Hű szereztem egyedül egy barátot. Jó kellett egy kosárlabda, ami fejbe talált, de minden mást én csináltam (: