30.rész

Amikor felértünk az emeletre összefutottunk Rékáékkal. Na ez nem lesz kellemes.
- szia Márk.- jött oda Réka meg a két udarhölgye Bianka és Viola.
- Sziasztok. - mondta és visszafordult hozzám, hogy válaszoljon.
- Hahó mi is itt vagyunk. - mondta Réka kicsit idegesen.
-Igen. Làttam. Köszöntem, de most mással beszélgetek. Nem körülöttetek forog a világ.-mondta Márk.
Réka dühöngött és otthagytak minket.
- Viccesek az osztálytársaid.- mondta Márk.
- Szerintem tetszel Rékának.- mondtam.
- Tudom, de nem tetszik a viselkedése.- mondta.
- Ó, akkor milyen lányok az eseteid? - kérdeztem.
- Az olyanok, mint Te. - mondta mosolyogva.
- Még nem is ismersz.- mondtam elpirulva.
- Lesz még rá időm, hogy megismerjelek.
A beszélgetésünket a csengő zavarta meg.
- mennünk kell.- mondtam.
Elkísért az osztályteremig.
- Sziaa Liz.
- Szia Márk.
Bementem az osztályba. A táblára felírta valaki:
" Elizabeth a pasi rabló."
Ez vicces..elmosolyodtam rajta. Leültem a helyemre, de Ákos nem volt ott. Jellemző mindig késik, de meghallottam a hangját.
Rékával beszélgetett és és megcsókolta.
Nem tudtam most mi lesz.
Miss Harel bejött a terembe, elkezdődött az óra. Ákos Réka mellett ült, azt hiszem elvesztettem a legjobb barátomat. Egész órán nem figyeltem csak lepörgettem a fejemben minden egyes emlékem Ákosról. Hiányzik. Kicsöngettek. Nem akartam tovább egy légtérbe lenni velük.
Kiszaladtam és sírni kezdtem. Belefutottam Márkba.
- Liz mi a baj? - kérdezte aggódva.
- Ákos és Réka..-szipogtam.
- Mi történt?
- összejöttek.- mondtam.
- Ez fura. Réka eddig rámhajtott.
- Sziasztok- köszönt oda Réka.
- sziasztok -mondta Márk.
- Ó Elizabeth te sírsz? - kérdezte és elnevette magát.
- Hagyd őt békén.- mondta Márk.
- Ó védd csak a kis barátnőd. - mondta gúnyosan Réka.
- Nem a barátnőm, de azért probálkozok és hamarabb leszek vele együtt, mint veled.
- Nem vagytok együtt? - kérdezte Ákos.
- Nem. Menjünk Márk. - mondtam.
Otthagytuk őket. Nem bírtam tovább elviselni. Egésznap magamon éreztem Ákos tekintetét. Minden órán figyelt. Utolsó óra után Márk a suli előtt várt.
- Sziaa Lizi. - mondta Márk.
- Ö sziaa.- mondtam.
- Nembaj, ha hazakísérlek? - kérdezte.
- Nem. - mosolyodtam el.
Egész végig nevettünk. Annyira jól elvoltunk. Mikor a kapuhoz értünk megfogta a kezem magához húzott és és megcsókolt
Megfordult velem a világ. Az érzés mikor csókolt az szavakkal nem fejezhető ki. De nem féltem. Nem akartam szerelmes lenni, hisz megint csak elrontanám.
- Tetszel nekem Elizabeth. - mondta Ricsi.
- Mindenkit megcsókolsz, aki tetszik? - kérdeztem óvatosan.
- Nem. Igazad van. Elsiettem, de mi lenne ha megismernénk egymást? - kérdezte.
- rendben.
- Tali. 15:00-kor a parton? - kérdezte Ricsi.
- Benne vagyok.
A telefonom megcsörrent...Ádám volt az. Te jó ég! Nem beszéltem tesoimmal már elég rég óta.
- Azt hiszem ez fontos hívás.- mondta Ricsi kocsit zavartan.
- Tesóm az. - mondtam szomorúan.
- Akkor én megyek. Hagylak titeket. Sziaa.
- Sziaa.
Felvettem a telefont:
- Ádám..
- Hugii végre elértelek. Téged tudod milyen nehéz elérni? - kérdezte.
- Eddog mindenki el tudott érni. - mondtam.
- Hiányzol és Minnienek is. Gyere át valamelyik nap. Kérlek. - kérlelt Ádám.
- Nem tudok. - mondtam.
- Lizus, ha nem is anya miatt, de legalább miattunk.
- könyörgött.
-Ádám..Miamiba költöztünk.- mondtam kicsit szomorúan.
- Tessék? - kérdezte vagy inkább ordította Ádám.
- Miamiba lakunk már 3 napja. - ismételtem meg magam.
- Küldd el apa számát. Attól mert ők szét mentek..te még a kishúgom vagy. Nem szakíthatnak el téged tőlünk.- mondta Ádám.