Estefele megcsörrent a telefonom, ismeretlen számról hívtak.
- Igen tessék? - szóltam bele.
- Sziaa Liz, Kristóf vagyok. - mondta a hang, a vonal másik végén. - tudunk valamikor találkozni? - kérdezte.
- hát nem is tudom. - mondtam.
- Liz nekem bármikor jó. Mondd, hogy mikor érsz rá és találkozzunk. - kérlelt Kristóf.
- Holnap város nézésre megyünk. Utána? - kérdeztem.
- Rendben Liz. Már alig várom. Szeretlek. - mondta Kristóf.
- Én is Szeretlek. - szaladt ki a számon.
- Liz te is szeretsz? - kérdezte kicsit meglepődve Kristóf
- Igen, de nem telefonon akartam ezt közölni.
- Nembaj. Nekem ez így is csodálatos volt. - de most mennem kell holnap hívlak. Szia. Jóéjt. Szeretlek.
- szia. Jóéjt. Szeretlek. - bucsúztam el.
Mikor leraktam újra elkapott a fáradság. Reggel ébredtem fel, de a szobába egyedül voltam. Fogalmam sincs hol lehet Nessa.
Kimentem reggelizni reméltem összefutok Nessaval, de az ebédlőbe se Nessa, se Vencel nem volt ott. Csalódott voltam.
- Gyerekek 9-kor indulunk. - mondta Bokros.
- Tanár úr lesz szabadprogram ? - kérdezte Tina.
Fura Tinával régen jóban voltunk csak megismertem Nessát és eltávolodtunk. Amíg ezen gondolkodtam megjöttek Nessáék is, de hiába köszöntem és mentem oda hozzá, szóra se méltatott. Nem tudtam mi baja és fájt, hogy ilyen velem.
- Tina. - kiálltottam oda Bettinának.
- Szia Liz. Mit szeretnél? - kérdezte durván. - ha síránkozni akkor keress mást.
- Tudom, hogy megbántottalak, de sajnálom. Megtudsz nekem bocsátani? - kérdeztem szomorúan.
- Háát..ha kapok egy csokit kvittek vagyunk. - mosolyodott el Tina
- Kettőt is kapsz. - nevettem el magam. Egy igaz barátot visszakaptam, de egy barátot vesztettem..vagyis nem is barátot, mert Ő soha nem volt a barátom - gondoltam és néztem rá Vanessára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése