2014. április 14., hétfő

14.rész

-  Cica csak jó éjszakát akartam kívánni. - mondta Kristóf.
- De aranyos vagy. Nagyon Szeretlek. - mondtam.
- Érted bármit. Aludj jól. Holnap érted megyek. Szeretlek. Szia.
- Én is szeretlek. Te is. Szia. - köszöntem el.
Annyira jó tudni, hogy van nekem, hogy van aki szeret, félt és vigyáz rám.

Szokásosan későn keltem fel. Rohantam kèszülödni. Sminkelni nem akartam, így azzal időt nyertem. Kristóf 7-re jött értem.
- Szia cica
* és megcsókolt*
- Szia. Mehetünk? - kérdeztem mosolyogva.
- Persze. Csak rád vártam, hogy is volt 5 perc és jövök? Mennyi is az idő? - kérdezte huncut mosollyal.
- öhm 7:27 - válaszoltam.
Egész úton szívta a vérem. Valamikor visszakapja. Csöngetésre estünk be. Siettünk a terembe. Matekkal kezdtünk, ami nekem nem épp az erősségem.
- Szalnik Kristóf. Magát is újra itt látni? - kérdezte Duran.
- Jó napot Tanár úr.
- Mivel csak egy üres hely van Jessica mellett. Remélem tudod hova ülj. - mondta mosolyogva.
- Remek. - húzta el a száját Kristóf.
Mikor leültem Vani mellé, rámnézett, de semmit nem mondott. Vencellel, Melivel és Petivel levelezett. Bárcsak matekról elülhetnék mellőlle.
A 45 perc nagyon hamar elment. Kristóf odajött a padomhoz. Elővettem a biosz cuccom és lementünk a biológia terembe.
- Ilyen se volt még életembe egyszer megértettem a matekot. - mondtam megkönnyebbülve.
- Lehet azért mert figyeltél és nem Vanival szórakoztál. - mondta Kristóf.
- Igen. Lehet. - adtam meg magam. - de bioszon veled fogok szórakozni.
- Esélytelen. - mondta - Haller tanár úrnak soha nem voltam a kedvence. Szerintem Vencel mellé fog ültetni.
- Kihisztizem. Én vagyok a legjobb diákja. - mondtam kicsit büszkén.
- kis édes. Lemegyünk a büfébe? - kérdezte.
- Persze. Ma nem ettem még csokit. - mondtam.
- Liz meg a csoki...egy és ugyanaz a dolog. - nevette el magát Kristóf.
- Liz. - szaladt hozzám Tina.
- Mi a baj? - kérdeztem aggódva.
- Vanessa. Képek. - lihegte.
- Tin nyugodj meg. Mi történt? - kérdeztem.
- Vanessa képeket küld rólad mindenkinek. Gyerekkoriakat. - mondta
Tina megmutatta a telefonját. Igen. Baba képek voltak. Mikor fürdetnek meg ilyesmi. Fogalmam se volt, honnan szerezte meg őket.
- Nekem lenne egy tippem. - mondta Kristóf.
Azt hiszem, mintha tudta volna mire gondolok. A szemébe néztem és rájöttem.
- A tesoim - mondtam hirtelen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése