21.rész

A szoba kék színű...a kedvencem. Volt egy hatalmas francia ágyam és egy vízágyam is. Kaptam gerendát is, amin gyakorolhatok, mivel imádom a gimnasztikát és versenyekre is járok. Az ablakom nagy volt és volt előtte egy ilyen szivacsos beugrom, amin lehet ülni vagy feküdni. Írtó nagy volt. Alig hittünk a szemünknek. Kristóf segített kipakolni a cuccaim, de amennyi szekrényem volt, annyi cuccom nincs is.
- Liz..ez hatalmas. - mondta Kristóf.
- Egy álom. - mondtam csodálkozva.
- Gyerekek. - nyitott be Apa. - ma vacsorázni megyünk és Liz..Vanessa is velünk jön.
- Tessék? - kérdeztem.
- Vanessa Rachel unokahúga és ő lesz az esküvőn az egyik koszorús lány. - mondta.
- Esküvő? - kaptam a szám elé. - Apa ugye ezt nem gondoltad komolyan. Én nem akarok mást csak, hogy újra anyával legyél és utálom, ezt a helyet.
Kiszaladtam. Elmentem. Vissza se akartam menni. Egy ideig csak céltalanul mászkáltam, de utána eszembejutott, hogy Tinára mindig számíthatok. Egyből felhívtam.
- Tin nálatok aludhatok? - sírtam.
- Persze Liz. Mi a baj? - kérdezte.
- Majd elmondom. Pár perc és ott vagyok. Letettem.
3 utcával voltam lejjebb mégis mire Tináékhoz értem nagyon fájt a lábam. Becsöngettem. Tina nyitott ajtót. Egyből sírva rá borultam.
- Lizi mi a baj? - kérdezte.
- Rahel Vanessa rokona és apa elveszi. Vani a rokonom lesz. - zokogtam - tudod ez mit jelent?
-Mire gondolsz? - kérdezte Tincsa. / igen mindig találok Tinának új becenevet...kicsit zavaró még neki is /
- Hogy az életem minden percéről tudhat. Rachel lesz a külön kis kamerája. Minden cikis dolgodat megtudhatja. Olyan lesz, mint egy pióca , akit nem lehet levakarni. - sírtam.
- Nyugi Liz. Rachel csak nem lehet ennyire rémes. - probált nyugtatni.
Valaki kopogott.
- Liz apukád 10 perc és itt van érted. - mondta miss Johnson.
- Nem úgy volt, hogy itt alszol? - kérdezte Tincsa.
- De. Apáéktól eljöttem. - mondtam.
- Liz , ezt megkellene beszélnetek. - mondta.
- Nem. Nem akarok vele beszélni. Soha többet. - sírtam.
A kapu előtt megállt egy autó. 2 rövidet és egy hosszút dudált, mindig így szokta, hogy tudjuk, hogy ő az. Féltek egyedül hagyni minket és néha én is féltem, ezért találták ki ezt a megoldást. Hiányoznak azok az idők...mikor még boldogok voltunk. Hirtelen eszembejutott valami.. Még el se váltak, akkor össze se házasodhatnak.
- Megakadályozhatom. - mondtam hangosan.
- Mit?
- Az esküvőjüket. Holnap elmesélem, de most jobb, ha megyek. - Szia.
- Szia Liz.
Lementem a lépcsőn. Kimentem a kapun és beszáltam a kocsiba.
- Liz tudod mennyire aggódtunk érted - mondta apa.
Az aggódtunknál kicsit felhúztam a szemöldököm. Kit jelent a többesszám?