Mikor kinyitottam a kaput, az istállóba mentem előszőr. Mama farmján voltak nyuszik, lovak, malacok meg a lakásba cica és az udvaron kutya. A lovak közül Penny a kedvencem. Pennynek fehér színe van és imádja az almát. Mindennap meglátogatom és mama azt mondta szerzett nekem oktatót, aki megtanít majd lovagolni. Alig várom. Nem tudom milyen érzés egy ló hátán száguldani, de biztos nagyon jó. Penny most aludt és nem akartam felkelteni, ezért rákényszerítettem magam, hogy bemenjek a lakásba.
- Megjöttem - köszöntem, de semmi válasz nem jött rá. Gondoltam mama alszik vagy van valami dolga. Kivettem a hütőből a rántotthúst és a sültkrumplit és megmelegítettem. Utána felmentem a szobába és leültem megírni a házim, de sokat nem értettem belőle, ezért felhívtam Ricsit magyarázza el a matekot. Ricsi második csöngésre felvette.
- Szia. Ki vagy? - szólt bele a telefonba.
Egy hang azt suttogta: Tedd le, Tedd le.
- Hallo - szólt bele újra.
- Szia. Liz vagyok - mondtam.
- Eddig gondolkodtàl a neveden? Ugye tudod, hogy ez ciki? - kérdezte.
- Nem. Rossz voltba térerő füllentettem.
- Aha. Persze, de mondd, miért hívtál? - kérdezte.
- Elakadtam a matek háziba - mondtam.
- A mibe? - kérdezte Ricsi döbbenten.
- Matek házi. Tudod amibe vannak számok, egyenletek, béna áb..
- a magad nevében beszélj. Az én ábráim mesteriek - mondta Ricsi büszkén.
- Azért kaptál egyest? - kérdeztem.
- A tanár nem értékeli a művészetet. Az egy hiberbulagramma volt - mondta büszkén.
- Egy mi? - kérdeztem döbbenten.
- Hiperbulagramma - ismételte.
- Most magyarul - mondtam zavartan.
- Hiperbula és a paralelogramma gyermeke - ecsetelte Ricsi.
- Nem hiberbolára gondoltál? - kérdeztem értetlenül.
- Valami olyasmi, de most mennem kell. Jó volt veled dumálni. Szia Liz - köszönt el.
- Szia - mondtam a telefonnak, mivel Ricsi egyből letette.
Csodás - gondoltam. Felhívtam a lecke miatt és még jobban összezavart. Lefeküdtem az ágyra és csak a plafont bámultam. Gondolkodtam az életemen. A mai napon és az őrzős dolgon. Gondolataimat a csengő zavarta meg. Vártam pár percet, hogy mama oda menjen és kinyissa, de egy idő után rájöttem, hogy mama még nincs itthon. Lementem a lépcsőn, amin majdnem elestem. Ügyes vagy Liz gondoltam.
A rejtélyes csengető Erik volt.
- Szia - köszöntem.
- Itt van a mamád? - kérdezte aggódva.
- Ő nincs. Fogalmam sincs merre van. Mikor hazaértem, ő már nem volt itt - magyaráztam.
- A francba - mondta, majd sarkon fordult és kiment az autóhoz.
Nem sokkal később már Alexáék nappalijában voltam..helyesbítek: voltunk. Valamiféle gyűlést tartottak. Nem értettem mit szeretnének, csak annyit, hogy mama bajban van. Az egész olyan hirtelen történt és felgyorsultak az események. Valamiféle sötét erő megerősödött és mama egyedül akart szembeszállni vele. Nagyon féltem, mi lesz, ha baja esik? Nyitodott az ajtó és feleszméltem.
- Júlia itt a medálja - szólt egy barna hajú, szeplős lány. - de lehet már elkéstünk - mondta.
- Elizabeth, gyere ide - utasított Alexa anyukája.m kérdeztem semmit. Csak figyeltem és tettem, amit mondtak.
- Vedd fel a medált és keresd meg a farkasod - mondta határozottan.
- Keressem meg? De merre? Hova menjek? - kérdeztem rettegve.
- Képletesen érti. A farkast látod majd, amint rajtad a medál és ledöntöd a falaid - mondta Lexa.
- Rendben - mondtam.
Nem tudtam mit döntsek le, de megprobáltam, a farkast sehol sem láttam.
- Nincs itt - mondtam. - Nincs farkasom.
- Koncentrálj erősebben - utasított egy rövid fekete hajú lány.
Megprobáltam mégegyszer. Azthittem most se sikerül, de ekkor megláttam valamit: A farkast. Közelebb jött. Igaz, egy igazi farkasom van. Ez hihetetlem. A farkasom picit nagyobb, mint én, pedig a 172 centimmel nem vagyok kicsi. Szürke színe hasonlított ahhoz amire kiskoromból emlékeztem. Tényleg nem voltam soha egyedül, ő mindig velem volt. Féltem tőle, de közelebb mentem hozzá és hagyta, hogy megsimogassam. Mintha egy kötelék lenne közöttünk.
- Liz sikerült? - kérdezte Melory, akinek vörös haja,barna szeme és fura ruhadarabjai voltak. Harperre emlékeztetett a varázslós disneyból.
- Igen - mondtam csodálkozva. - Itt a farkasom.
- Megvagyunk - mondta egy pasi.
- Liz nincs kész még a feladatra. Semmit nem tud - mondta Alexa.
- Megtanulja, de nincs több időnk. Megkell mentenünk Elorin életét - mondta Emil.
- Életét? - kérdeztem elfolytott hangon. Éreztem, hogy gombóc keletkezik a torkomban.
- Igen Elizabeth - a nagymamád, ha tényleg odament, akkor - itt elcsuklott a hangja Júliának.
- már lehet, hogy nincs velünk - fejezte be Emil.
- Nem. Nem hallhat meg - zokogtam. - Nem veszíthetek el már senkit.
- Ezért kell megtalálnotok - utasított a barna hajú lány.
- De hol keressük? - kérdezte Lexa.
- Ahol mindig keresni kell - mondta Emil.
- Pontosabban? Apa ez most fontos. Ne kertelj. Megkell találni Elizabeth mamáját - szólalt meg Erik.
- A nyugati határnál lévő erdőbe. Évekkel ezelőtt betiltottuk, hogy valaki odamenjen, mert a sötét erő mindig ott vert tanyát, ha visszajött - mondta merengve Emil.
- Ki az a sötét erő? - kérdeztem.
- Ganzar - válaszol Kirsten. Neki egy elefánt a lèlek állata és egy évvel idősebb nálam.
- Induljunk - mondta Melory.
Nem volt több kérdése senkinek. Senkit nem érdekelt, hogy felkészületlen vagyok, mert elindultunk az erdőbe.
2014. április 28., hétfő
2014. április 24., csütörtök
42. rész
A sulihoz Alexáéktól busszal mentünk. Eddig nem tudtam miért kell ilyen korán indulnunk, de mikor az óramutató a kezemen megütötte a negyed nyolcat és Lexával még mindig a buszon voltunk, már rájöttem, hogy még sincs olyan közel az iskola. A buszmegállóhoz fél nyolcra értünk. Szerencsére innen már nincs messze a suli. Többet nem alszok náluk legalábbis addig mig nincs teleportálójuk, vagy nem költöznek közelebb a sulihoz, döntöttem el magamba.
- Sziasztok - köszönt Mia és Lissa egyszerre.
Mia barna hajú, barna szemű, vékony alkatú lány. Ma fehér széldzseki és egy fekete farmer volt rajta. Lissa is nagyon vékony volt, szőke, gondor hosszú hajú lány. Kék farmerdzsekit és egy kopott farmert viselt.
- Sziasztok - köszöntem nekik vidáman.
- Eljössz ma velünk moziba? - kérdezte Mia.
- Mit néztek meg? - kérdeztem vissza.
- A kiválasztott - modta Lis.
- Rendben, úgy sincs más programmom. - válaszoltam.
Mind a négyen egyszerre mentünk be az iskola épületébe. Az iskola nem volt túl kicsi, de nem is volt nagy. Kivülről halvány barack szín tarkította, de belül olyan volt, mint minden iskola: fehér. Az osztályterembe menet Lexának mindenki köszönt, mintha ő lenne itt a legnépszerűbb lány, lehet azért ennyire gonosz. Mikor benyitottunk a terembe, úgy éreztem mintha egy foci meccsen lennék. A fiúk két-két székkel határolták a kapukat és footballoztak.
- Sziasztok. - köszönt Ricsi. - beszáltok? - kérdezte mosolyogva, amitől azt hittem, hogy Lissa elfog olvadni, de még kibírta.
- Kössz, kihagyom a dedós játékaidat - mondta csípőre tett kézzel Lexa, majd kiviharzott a teremből.
- Ennek meg mi baja? - vakarta a fejét Leó.
Leó ducibb/ testesebb fiúk közé tartozott, ezért is ő lett a kapus. Nem tartozott a menőkhőz, de mindig megnevetetett mindenkit.
- Fogalmam sincs. Már reggel ilyen hangulata volt - mondtam.
Senki nem kérdezett többet. A fiúk folytatták a focit, mi pedig ráültünk a padra és csatlakoztunk a szurkoláshoz, egészen addig míg Rétei tanár úr be nem jött a terembe. Rétei tanár úr olyan volt, mint minden hatvan év feletti, kicsi, mérges és ősz.
- Gyerekek - kiabálta. Amikor valaki kiabál az hangos, de nem minden idős ember tud hangpsan kiabálni, sajnos vagy talán szerencsére Rétei tanár úr a halkan kiabálok táborár erősítette, így kellett neki fél óra, hogy rendet tegyen nálunk, de a hangzavar nem múlt el. Rétei földrajz órát tartott vagyis szeretett volna tartani, de nem sok sikerrel tudta végrehajtani, ezen tervét. Én nagy bánatomra, mert szeretem a föcit.
A nap további része unalmasan telt, kémián és magyaros diktáltak, a kezem alig bírta az ilyesfajta kiképzést. Tesin röplabdáztunk és spanyolon pedig magnós feladatokat csináltunk. Úgy volt Miáékkal moziba megyek este, de hazafele mama hívott. Valami fontosat akart mondani, de nem telefonon keresztül. Nem tudtam mi lehet az és csak remélni tudtam, hogy ő nem kezdi el, ezt a mesét az őrzőkről, mert még mindig nem hiszek benne és nem akarok egy sztorit se hallani róluk.
Az utca amin végigmentem nagyon hosszú volt, szép nagy lakásokkal. Az egyik ház mellett nyílt egy utca azon kellett végigmenni és kicsivel arrébb volt megtalálható mamám farmja.
- Sziasztok - köszönt Mia és Lissa egyszerre.
Mia barna hajú, barna szemű, vékony alkatú lány. Ma fehér széldzseki és egy fekete farmer volt rajta. Lissa is nagyon vékony volt, szőke, gondor hosszú hajú lány. Kék farmerdzsekit és egy kopott farmert viselt.
- Sziasztok - köszöntem nekik vidáman.
- Eljössz ma velünk moziba? - kérdezte Mia.
- Mit néztek meg? - kérdeztem vissza.
- A kiválasztott - modta Lis.
- Rendben, úgy sincs más programmom. - válaszoltam.
Mind a négyen egyszerre mentünk be az iskola épületébe. Az iskola nem volt túl kicsi, de nem is volt nagy. Kivülről halvány barack szín tarkította, de belül olyan volt, mint minden iskola: fehér. Az osztályterembe menet Lexának mindenki köszönt, mintha ő lenne itt a legnépszerűbb lány, lehet azért ennyire gonosz. Mikor benyitottunk a terembe, úgy éreztem mintha egy foci meccsen lennék. A fiúk két-két székkel határolták a kapukat és footballoztak.
- Sziasztok. - köszönt Ricsi. - beszáltok? - kérdezte mosolyogva, amitől azt hittem, hogy Lissa elfog olvadni, de még kibírta.
- Kössz, kihagyom a dedós játékaidat - mondta csípőre tett kézzel Lexa, majd kiviharzott a teremből.
- Ennek meg mi baja? - vakarta a fejét Leó.
Leó ducibb/ testesebb fiúk közé tartozott, ezért is ő lett a kapus. Nem tartozott a menőkhőz, de mindig megnevetetett mindenkit.
- Fogalmam sincs. Már reggel ilyen hangulata volt - mondtam.
Senki nem kérdezett többet. A fiúk folytatták a focit, mi pedig ráültünk a padra és csatlakoztunk a szurkoláshoz, egészen addig míg Rétei tanár úr be nem jött a terembe. Rétei tanár úr olyan volt, mint minden hatvan év feletti, kicsi, mérges és ősz.
- Gyerekek - kiabálta. Amikor valaki kiabál az hangos, de nem minden idős ember tud hangpsan kiabálni, sajnos vagy talán szerencsére Rétei tanár úr a halkan kiabálok táborár erősítette, így kellett neki fél óra, hogy rendet tegyen nálunk, de a hangzavar nem múlt el. Rétei földrajz órát tartott vagyis szeretett volna tartani, de nem sok sikerrel tudta végrehajtani, ezen tervét. Én nagy bánatomra, mert szeretem a föcit.
A nap további része unalmasan telt, kémián és magyaros diktáltak, a kezem alig bírta az ilyesfajta kiképzést. Tesin röplabdáztunk és spanyolon pedig magnós feladatokat csináltunk. Úgy volt Miáékkal moziba megyek este, de hazafele mama hívott. Valami fontosat akart mondani, de nem telefonon keresztül. Nem tudtam mi lehet az és csak remélni tudtam, hogy ő nem kezdi el, ezt a mesét az őrzőkről, mert még mindig nem hiszek benne és nem akarok egy sztorit se hallani róluk.
Az utca amin végigmentem nagyon hosszú volt, szép nagy lakásokkal. Az egyik ház mellett nyílt egy utca azon kellett végigmenni és kicsivel arrébb volt megtalálható mamám farmja.
2014. április 23., szerda
41.rész
Reggel korán keltem fel, mivel nagyon rosszul aludtam. Egész éjszaka csak farkasokról, vámpírokról és varázslatról álmodtam. Éjszaka többször is felriadtam, nekem ez nem fog menni, könyveltem el magamban.
- Jó reggelt Liz. - mondta Alexa. - Jól vagy? - kérdezte aggódva.
- Neked is. - mondtam. - Igen, azt hiszem, de már magam se tudom. Ez az egész olyan hihetetlen és olyan nehéz.
- Megfogod szokni. Mindenki megszokja. - ecsetelte. - De most menjünk készülni. - mondta, és azzal a lendülettel kipattant az ágyból. Csak én szeretek nyújtozkodni és pihenni ameddig lehet?-gondolkodtam el. Alexa a gardrobjához ment, és elkezdte kidobálni a ruháit, amik közül kiválasztja, hogy mit vesz fel. Érdeklődéssel figyeltem, hogy miért kapkod ennyire, hisz még csak fèlhat lesz.
- Liz, mi lenne, ha készülődnél? - förmedt ràm Lexa.
Nem tudtam miért ilyen ingerült, de jobbnak láttam nem veszekedni vele.
- Öltözök. - dadogtam.
Nem kezdtem el válogatni, hogy mit vegyek fel, csak kivettem egy farmert, ami halvány rózsaszín volt ès egy piros polót. Úgy gondoltam most ez is megteszi, hisz minnél jobban szerettem volna elkerülni Lexa dühkitöréseit.
Amíg öltöztem Lexa a sminkjét igazgatta. Régen sokat sminkeltem, de már rájöttem a természetesség jobb, ha sminkelek akkor is csak nagyon halványan.
Nem bírtam, ezt a feszültséget, ami a szobában ért, még mindig éreztem Alexa dühének hatásait.
- Lemegyek a konyhába. - szólaltam meg.
Alexa csak megrándította a válát. Nem értettem.
Miért akarta, hogy itt aludjak, ha egy kicsit sem érdeklem őt. Kimentem az ajtón és vettem egy mély lélegzetet. Lefele a lépcsőn a pillangók az idegességtől egyre jobban életre kelltek a gyomromban. A konyhába mindenki ott volt, Alexát leszámítva.
- Jó reggelt. - mondtam halkan.
- Szia Liz neked is. - mondta Erik.
- Jó reggelt Elizabeth. - köszönt vidáman Júlia néni.
- Kérsz reggelit? Pirítóst vagy rántottát? - kérdezte.
- Öhm, rántottát. - mondtam.
- Jó reggelt. - köszönt vidáman Lex.
Ahogy megláttam, másodpercek alatt probáltam jelentéktelenné válni. Féltem tőle.
- Liz indulhatunk? - kérdezte.
- Igen. - hebegtem.
Nem reggeliztem, kicsit fájt is miatta a szívem. Alexa anyukája probálta marasztalni a lányát, hogy legalább reggelizzünk, de hajthatatlan volt, folyton csak azt hajtogatta, hogy sietünk.
- Jó reggelt Liz. - mondta Alexa. - Jól vagy? - kérdezte aggódva.
- Neked is. - mondtam. - Igen, azt hiszem, de már magam se tudom. Ez az egész olyan hihetetlen és olyan nehéz.
- Megfogod szokni. Mindenki megszokja. - ecsetelte. - De most menjünk készülni. - mondta, és azzal a lendülettel kipattant az ágyból. Csak én szeretek nyújtozkodni és pihenni ameddig lehet?-gondolkodtam el. Alexa a gardrobjához ment, és elkezdte kidobálni a ruháit, amik közül kiválasztja, hogy mit vesz fel. Érdeklődéssel figyeltem, hogy miért kapkod ennyire, hisz még csak fèlhat lesz.
- Liz, mi lenne, ha készülődnél? - förmedt ràm Lexa.
Nem tudtam miért ilyen ingerült, de jobbnak láttam nem veszekedni vele.
- Öltözök. - dadogtam.
Nem kezdtem el válogatni, hogy mit vegyek fel, csak kivettem egy farmert, ami halvány rózsaszín volt ès egy piros polót. Úgy gondoltam most ez is megteszi, hisz minnél jobban szerettem volna elkerülni Lexa dühkitöréseit.
Amíg öltöztem Lexa a sminkjét igazgatta. Régen sokat sminkeltem, de már rájöttem a természetesség jobb, ha sminkelek akkor is csak nagyon halványan.
Nem bírtam, ezt a feszültséget, ami a szobában ért, még mindig éreztem Alexa dühének hatásait.
- Lemegyek a konyhába. - szólaltam meg.
Alexa csak megrándította a válát. Nem értettem.
Miért akarta, hogy itt aludjak, ha egy kicsit sem érdeklem őt. Kimentem az ajtón és vettem egy mély lélegzetet. Lefele a lépcsőn a pillangók az idegességtől egyre jobban életre kelltek a gyomromban. A konyhába mindenki ott volt, Alexát leszámítva.
- Jó reggelt. - mondtam halkan.
- Szia Liz neked is. - mondta Erik.
- Jó reggelt Elizabeth. - köszönt vidáman Júlia néni.
- Kérsz reggelit? Pirítóst vagy rántottát? - kérdezte.
- Öhm, rántottát. - mondtam.
- Jó reggelt. - köszönt vidáman Lex.
Ahogy megláttam, másodpercek alatt probáltam jelentéktelenné válni. Féltem tőle.
- Liz indulhatunk? - kérdezte.
- Igen. - hebegtem.
Nem reggeliztem, kicsit fájt is miatta a szívem. Alexa anyukája probálta marasztalni a lányát, hogy legalább reggelizzünk, de hajthatatlan volt, folyton csak azt hajtogatta, hogy sietünk.
2014. április 22., kedd
40.rész
- Egy farkasom. - gondolkodtam hangosan. - Soha nem hittem volna, hogy van egy farkasom.
- Ez természetes. - nyugtatott Júlia néni. - Senki nem tudja mire lehet képes, amíg fel nem világosítják róla.
- Ez most komoly vagy csak egy vicc? - kérdeztem aggódva.
- Elizabeth tudjuk, hogy ez neked most sok, de hinned kell nekem. - mondta Alexa anyukája.
- Nem. Ez nem igaz. Ilyen csak a tündérmesékben van. - mondta.
Nem akartam elhinni, ezt az egészet. Én egy őrző vagyok és van egy szellemtársam, aki egy farkas. Nem bírtam ezt elviselni, kiszaladtam a lakásból.
- Liiiz. - kiabált Erik utánam.
Nem fordultam vissza. Csak szaladtam a hosszú utcán végig, végül egy fa alatt zuhantam a földre. Csak sírtam, sírtam és sírtam. Nem értettem semmit. Nem létezik ilyen. Miért utálnak ennyire, hogy ilyenekkel akarnak megetetni.
- Elizabeth. - mondta valaki a nevemet.
Erik volt az, aki kizökkentett a gondolkodásból.
- Liz, nyugodj meg kérlek. Tudom, hogy ez most neked nehéz. - mondta Erik.
Nem bírtam neki válaszolni, csak megöleltem és sírtam.
- Kérlek szépen, nem lesz semmi baj. - mondta Erik.
- Mi ez az egész? Miért pont én? - kérdeztem.
- Az örzők voltak azok, akik régen megvédték a környèket a vandáloktól, a megszállóktól ès a kizsákmányolóktól és persze a misztikus lényektől.- magyarázta Erik.
- De már nincsenek ilyesmik. - dadogtam
- De, az őrzők ereje mindig felerősödik, ha valami veszély fenyegeti a lakosságot. - mondta.
- Milyen veszély? De én nem érzek semmit. - mondtam riadtan
- Nem tudni. Soha nem lehet tudni, hogy milyen veszélybe vagyunk, amíg szembe nem nézünk vele. - magyarázta.
- Te is őrző vagy? - kérdeztem.
- Nem. Régen csak fiúkra szállt, de egy idő után a lányokba is megtalálható volt ez az erő. Így lett Alexa az őrző és nem pedig én. - mondta.
- Nálam ott voltak Mimiék. Miért nem a tesoim? Miért én? - kérdeztem könnyes szemekkel.
- Nem tudom, de vissza kell mennünk mielőtt megfázol. - mondta aggodva Erik. - itt a pulcsim.
Tényleg fáztam, ezért felvettem.
Mikor visszamentünk már mindenki befejzte az étkezést és a nappaliban ültek. Mikor bementem, négy megkönnyebbült szempár nézett rám. Aggodtak értem, gondoltam döbbenten.
- Liz végre. - szaladt hozzám Lexa. - Jól vagy? - kérdezte.
- Igen, azthiszem. - mondtam zavartan.
- Gyere, felmegyünk a szobámba. - húzott magával.
Visszaadtam Eriknek a pulcsiját és megköszöntem. Követtem Alexát a szobába.
- Ugye nem jöttök össze? - kérdezte Lexa.
- Nem. Miért? - kérdeztem furcsán.
- Nem tudom, csak egy kérdés volt. - mondta Lex.
Besötétedett. Már minketten lefürödtünk és az ágyban ültünk. Igen, nekem is volt ágyam Lexa szobájában.
- Liz, ugye nem utasítod vissza az őrzőséget? - kérdezte Alexa.
- Vissza lehet utasítani? - kaptam fel a fejem.
- Igen, de akkor mi gyengülünk és nem leszünk teljesek. - mondta aggodva. - Szükségünk van rád. - mondta komolyan.
- Gondolkodok rajta, de értsétek meg, nekem ez most nagyon nehéz. - mondtam.
- Rendben. Muszáj aludnunk. Oltsd le a lámpát. - mondta.
- Rendben. Jó éjszakát.-mondtam.
- Neked is, és Liz sokan számítanak rad.-mondta Alexa.
- Ez természetes. - nyugtatott Júlia néni. - Senki nem tudja mire lehet képes, amíg fel nem világosítják róla.
- Ez most komoly vagy csak egy vicc? - kérdeztem aggódva.
- Elizabeth tudjuk, hogy ez neked most sok, de hinned kell nekem. - mondta Alexa anyukája.
- Nem. Ez nem igaz. Ilyen csak a tündérmesékben van. - mondta.
Nem akartam elhinni, ezt az egészet. Én egy őrző vagyok és van egy szellemtársam, aki egy farkas. Nem bírtam ezt elviselni, kiszaladtam a lakásból.
- Liiiz. - kiabált Erik utánam.
Nem fordultam vissza. Csak szaladtam a hosszú utcán végig, végül egy fa alatt zuhantam a földre. Csak sírtam, sírtam és sírtam. Nem értettem semmit. Nem létezik ilyen. Miért utálnak ennyire, hogy ilyenekkel akarnak megetetni.
- Elizabeth. - mondta valaki a nevemet.
Erik volt az, aki kizökkentett a gondolkodásból.
- Liz, nyugodj meg kérlek. Tudom, hogy ez most neked nehéz. - mondta Erik.
Nem bírtam neki válaszolni, csak megöleltem és sírtam.
- Kérlek szépen, nem lesz semmi baj. - mondta Erik.
- Mi ez az egész? Miért pont én? - kérdeztem.
- Az örzők voltak azok, akik régen megvédték a környèket a vandáloktól, a megszállóktól ès a kizsákmányolóktól és persze a misztikus lényektől.- magyarázta Erik.
- De már nincsenek ilyesmik. - dadogtam
- De, az őrzők ereje mindig felerősödik, ha valami veszély fenyegeti a lakosságot. - mondta.
- Milyen veszély? De én nem érzek semmit. - mondtam riadtan
- Nem tudni. Soha nem lehet tudni, hogy milyen veszélybe vagyunk, amíg szembe nem nézünk vele. - magyarázta.
- Te is őrző vagy? - kérdeztem.
- Nem. Régen csak fiúkra szállt, de egy idő után a lányokba is megtalálható volt ez az erő. Így lett Alexa az őrző és nem pedig én. - mondta.
- Nálam ott voltak Mimiék. Miért nem a tesoim? Miért én? - kérdeztem könnyes szemekkel.
- Nem tudom, de vissza kell mennünk mielőtt megfázol. - mondta aggodva Erik. - itt a pulcsim.
Tényleg fáztam, ezért felvettem.
Mikor visszamentünk már mindenki befejzte az étkezést és a nappaliban ültek. Mikor bementem, négy megkönnyebbült szempár nézett rám. Aggodtak értem, gondoltam döbbenten.
- Liz végre. - szaladt hozzám Lexa. - Jól vagy? - kérdezte.
- Igen, azthiszem. - mondtam zavartan.
- Gyere, felmegyünk a szobámba. - húzott magával.
Visszaadtam Eriknek a pulcsiját és megköszöntem. Követtem Alexát a szobába.
- Ugye nem jöttök össze? - kérdezte Lexa.
- Nem. Miért? - kérdeztem furcsán.
- Nem tudom, csak egy kérdés volt. - mondta Lex.
Besötétedett. Már minketten lefürödtünk és az ágyban ültünk. Igen, nekem is volt ágyam Lexa szobájában.
- Liz, ugye nem utasítod vissza az őrzőséget? - kérdezte Alexa.
- Vissza lehet utasítani? - kaptam fel a fejem.
- Igen, de akkor mi gyengülünk és nem leszünk teljesek. - mondta aggodva. - Szükségünk van rád. - mondta komolyan.
- Gondolkodok rajta, de értsétek meg, nekem ez most nagyon nehéz. - mondtam.
- Rendben. Muszáj aludnunk. Oltsd le a lámpát. - mondta.
- Rendben. Jó éjszakát.-mondtam.
- Neked is, és Liz sokan számítanak rad.-mondta Alexa.
2014. április 21., hétfő
39. rész :)
Alexa a legutolsó szobához írányított engem. Mikor kinyitotta az ajtót, a szavam is elállt a csodálkozástól. A szobája az arany és az ezüst kombinációjával volt kifestve. Bútorainak színe ment a falának a színéhez. Nem olyan volt mint vártam volna. Azt gondoltam, majd egy rózsaszín cicababás szobával találom szembe magam, de ehelyett ez fogadott. Alexa látta a csodálkozást az arcomon.
- Nem erre számítottál ugye? - kérdezte.
- Hát nem igazán. - mondtam még mindig csodálkozva.
- Tudod, az ember soha ne ítéljen első látásra. Hisz nem mindenki olyan amilyennek hisszük. - mondta.
- Ez igaz. - ismertem el. - Tudom milyen, ha ismeretlenül elítélnek..emlékeztem vissza az első Miamiban töltött iskolai napomra.
- Előfordult már veled ilyen? - kérdezte.
- Mármint? Hogy ismeretlenek elítélnek? - kérdeztem vissza.
- Igen. - mondta.
- Persze, nem is egyszer. - válaszoltam szomorúan.
- Elmeséled? - kérdezte.
Amig beszélgettünk addig Alexa ledölt az ágyára én pedig egy babzsák fotelba ültem.
- Persze. Az utolsó alkalom amikor ismeretlenül ítéltek el, az akkor fordult elő, mikor Miamiba költöztem Apuval és Rachelel. Az új iskolám magyar - angol szakos iskola volt így könnyebben megtanulhattam a nyelvet, de az osztálytársaim engem már az elején nem szívleltek.
- Miért? - szakított félbe Lexa.
- Mert az iskolába mindenki a tanulmányi eredménye miatt került be, engem pedig az iskolakezdés után vett át az iskola. Mindenki azt hitte apu lefizette az igazgatót, ami nem igaz. Csak egyszerűen jól tanultam. Az fájt a legjobban, hogy az a srác is ellenem fordult, akit kisbaba korom óta ismerek. - mondtam.
- Ki költözött veled? - kérdezte Lex.
- Nem. - nevettem el magam. Apukája új munkát kapott és így ők is kiköltöztek. Egy osztályba kerültünk az új sulinkban is, de a barátságunk tönkrement. - mondtam.
- Soha nem érezted azt, hogy nem vagy egyedül? Hiába hagyott magadra mindenki, mintha valaki lenne körülötted? - kérdezte.
- De kicsinek sokszor éreztem, de betudtam hallucinációnak. - mondtam
Alexa megcsapott egy párnával.
- Hé! - kiálltottam fel. - Ez övön aluli ütés volt. - mondtam.
- Nem teljesen, mert a fejed találtam el. - ecsetelte Lexa.
- Ha-ha. - mondtam gúnyolódva és szememmel azonnal egy párnát kerestem. Amint találtam egyet, heves párnacsatába kezdtünk. A játékunkat Lexa anyukája zavarta meg, hogy szóljon menjünk le vacsorázni. Letettük a párnákat és elmentünk kezet mosni.
A vacsora krumpli, rizs és sültcsirkecomb volt. Még bele se kezdtem, de már éreztem számban az ízét.
Mikor leültem az asztalhoz, Alexa apukája kezdett el kérdezősködni.
- Szóval te leszel a 12.őrző? - kérdezte Lexa apukája.
- Emil. - förmedt rá Lexa anyukája. - Nem tudjuk meg van e benne , ez a képesség.
- Megvan. - kapcsolodott be a beszélgetésbe Lexa.
- Honnan tudod? - kérdezte Jùlia néni.
- Megkérdeztem, hogy érezte már, hogy nincs egyedül olyankor amikor összetőrve volt egyedül. - magyarázta Lexa.
- Mit mondott? - kérdezte Emil, Lexa apukája.
- Hogy kicsiként igen, de betudta hallucinációnak.
- Értem. - mondta Júlia néni. - Van olyan medálod, mint amilyen Lexának? - fordult hozzám. Megráztam a fejem.
- De mamának van. - mondtam hirtelen.
- Az a tied. Te vagy a jogos tulajdonosa.- mondta Lexa anyukája.
- Miért? - kérdeztem.
- Mert te olyan vagy, mint én. Egy Dragomir, vagyis egy őrző és azzal az amulettel láthatod a saját szellemed, aki mindenkinek egy másik állat. Nekem egy medvém van, ha igaz a mondás akkor neked egy farkasod van.- mondta Lexa
- Nem erre számítottál ugye? - kérdezte.
- Hát nem igazán. - mondtam még mindig csodálkozva.
- Tudod, az ember soha ne ítéljen első látásra. Hisz nem mindenki olyan amilyennek hisszük. - mondta.
- Ez igaz. - ismertem el. - Tudom milyen, ha ismeretlenül elítélnek..emlékeztem vissza az első Miamiban töltött iskolai napomra.
- Előfordult már veled ilyen? - kérdezte.
- Mármint? Hogy ismeretlenek elítélnek? - kérdeztem vissza.
- Igen. - mondta.
- Persze, nem is egyszer. - válaszoltam szomorúan.
- Elmeséled? - kérdezte.
Amig beszélgettünk addig Alexa ledölt az ágyára én pedig egy babzsák fotelba ültem.
- Persze. Az utolsó alkalom amikor ismeretlenül ítéltek el, az akkor fordult elő, mikor Miamiba költöztem Apuval és Rachelel. Az új iskolám magyar - angol szakos iskola volt így könnyebben megtanulhattam a nyelvet, de az osztálytársaim engem már az elején nem szívleltek.
- Miért? - szakított félbe Lexa.
- Mert az iskolába mindenki a tanulmányi eredménye miatt került be, engem pedig az iskolakezdés után vett át az iskola. Mindenki azt hitte apu lefizette az igazgatót, ami nem igaz. Csak egyszerűen jól tanultam. Az fájt a legjobban, hogy az a srác is ellenem fordult, akit kisbaba korom óta ismerek. - mondtam.
- Ki költözött veled? - kérdezte Lex.
- Nem. - nevettem el magam. Apukája új munkát kapott és így ők is kiköltöztek. Egy osztályba kerültünk az új sulinkban is, de a barátságunk tönkrement. - mondtam.
- Soha nem érezted azt, hogy nem vagy egyedül? Hiába hagyott magadra mindenki, mintha valaki lenne körülötted? - kérdezte.
- De kicsinek sokszor éreztem, de betudtam hallucinációnak. - mondtam
Alexa megcsapott egy párnával.
- Hé! - kiálltottam fel. - Ez övön aluli ütés volt. - mondtam.
- Nem teljesen, mert a fejed találtam el. - ecsetelte Lexa.
- Ha-ha. - mondtam gúnyolódva és szememmel azonnal egy párnát kerestem. Amint találtam egyet, heves párnacsatába kezdtünk. A játékunkat Lexa anyukája zavarta meg, hogy szóljon menjünk le vacsorázni. Letettük a párnákat és elmentünk kezet mosni.
A vacsora krumpli, rizs és sültcsirkecomb volt. Még bele se kezdtem, de már éreztem számban az ízét.
Mikor leültem az asztalhoz, Alexa apukája kezdett el kérdezősködni.
- Szóval te leszel a 12.őrző? - kérdezte Lexa apukája.
- Emil. - förmedt rá Lexa anyukája. - Nem tudjuk meg van e benne , ez a képesség.
- Megvan. - kapcsolodott be a beszélgetésbe Lexa.
- Honnan tudod? - kérdezte Jùlia néni.
- Megkérdeztem, hogy érezte már, hogy nincs egyedül olyankor amikor összetőrve volt egyedül. - magyarázta Lexa.
- Mit mondott? - kérdezte Emil, Lexa apukája.
- Hogy kicsiként igen, de betudta hallucinációnak.
- Értem. - mondta Júlia néni. - Van olyan medálod, mint amilyen Lexának? - fordult hozzám. Megráztam a fejem.
- De mamának van. - mondtam hirtelen.
- Az a tied. Te vagy a jogos tulajdonosa.- mondta Lexa anyukája.
- Miért? - kérdeztem.
- Mert te olyan vagy, mint én. Egy Dragomir, vagyis egy őrző és azzal az amulettel láthatod a saját szellemed, aki mindenkinek egy másik állat. Nekem egy medvém van, ha igaz a mondás akkor neked egy farkasod van.- mondta Lexa
2014. április 20., vasárnap
38. rész
Mama nyitott ajtót. Illedelmesen köszöntötte Alexát és az édesanyukáját. Megfogtam a táskám és siettem le, nem akartam, hogy baj legyen és rám kelljen várni, főleg, hogy Lexa figyelmeztetett arra, hogy nem szeret várni.
- Jó estét asszonyom. - fordultam Lexa anyukájához elsőnek. - Szia Alexa.- fordultam Lexához.
- Neked is Jó estét Elizabeth. Sokat hallottam már rólad. - mondta Lexa anyukája.
- Köszönöm asszonyom. - mondtam illedelmesen.
- Nyugodtan tegezhetsz, nem vagyok még olyan idős. Júliának hívnak. - mondta Lexa anyukája.
- Anya menjünk már. - nyafogott Lexa.
- Mi megyünk. Viszlát. Szép estét. - köszönt el Lexa anyukája.
- Csókolom. - mondta Lexa.
- Sziaa mama. Vigyázz magadra és, ha baj van hívj fel és azonnal jövök. - öleltem meg mamát.
Lexáék kocsija egy fekete Peugeot volt. Nekem nagyon tetszett. Fél óra alatt értünk Lexáék házához, addig anyukája kérdezgetett.
Lexáék lakása nagyon nagy, az udvaruk hatalmas kertből és medencéből állt. A növények amiket az ajtó felé menet láttam elvarázsoltak, mintha egy másik világban lennék.
Júlia néni megkérte Lexát, hogy vezessen körbe, addig megnézi elkészült-e Margaret a vacsorával.
- Margaret a nővéred? - kérdeztem Lexát.
- Nem. Margaret a szakácsunk. Nekem nincs nővérem csak egy bátyám és egy húgom. - mondta Lexa.
- Ők is itthon vannak? - faggatóztam. Kiváncsi természet vagyok, erről nem tehettem.
- Igen. Ha a szobájukhoz érünk bemutatom őket. - mondta.- nézd itt a fürdőszoba.
A fürdőszobájuk sarokkáddal rendelkezett.
A falat tengerkék színű csempék borították. A fürdőkáddal szemben helyezkedett el egy zuhanyzó. A mellékhelyiség viszont a fürdőszoba mellett volt. Kicsit praktikus, de nem teljesen. Ha pl.valaki beteg ès fürdés közben lesz rosszul akkor nincs a közelbe semmi, ahova kiadhatná magából.
A fürdőszoba után a nappaliba mentünk ahol Emil, Lexa édesapja nézte a televiziót. A nappaliba akvárium is megtalálható volt és nem bírta ki, hogy ne nézzem a halakat.
- Liz gyere. - mondta Lexa.
- Sietek. - mondtam.
Az emeletre mentünk , ami egy hosszú folyosóból állt és azthiszem 5 szobaajtót láttam mikor felértünk. Lexa az egyikbe bekopogott.
Egy lány nyitott ajtót. Barna göndör hajjal rendelkezett. Szeme mogyoróbarna színű és körülbelül 3 éves lehetett. A szobája rózsaszín és kék szìnekből állt.
- Emese beszertném mutatni az egyik barátnőmet. - mondta kedvesen Lexa a kishugának.- Ő itt Elizabeth. - mutatott rám.
Emese rám nézett a nagy szemeivel és nem bírtam ki, hogy ne mosolyodjak el.
- Szia Emese. - köszöntem neki kedvesen.
- Te is gonosz vagy? - kérdezte. Szemeiben aggodalmat láttam.
- Mesi, Elláék nem gonoszak csak nem szeretnek mindenki. - kiabált rá Lexa.
Emese sírvafakadt és becsapta az ajtót. Ősszeszorult a szívem.
- Menjünk. - mondta Lexa.
- Kik azok az Elláék? - kérdeztem.
- Láttad már őket suliba. Kèt osztálytársam, akik a legjobb barátnőim. - mondta.
- Nem kedvelik Emesét? - kérdeztem.
- Nem szeretik a gyerekeket, gyere ez a bátyám szobája. - mondta Lexa és megállt az egyik ajtónál. Bekopogott. Egy szőkés barna hajú , kék szemű srác nyitott ajtót.
- Szia. - üdvözölte a testvére Lexát, majd hozzám fordult. - Szia szépség Erik vagyok, téged, hogy hívnak? - kérdezte mosolyogva.
- Elizabeth. Elizabeth Clar vagyok. - mondtam.
- Jól van Adonisz csak bemutatni akartam mi megyünk is. - fakadt ki Lexa.
- Épp gitározol, megszeretnéd hallgatni? - kérdezte Erik, aki nem is foglalkozott a húgával.
- Megyünk. - mondta Lexa.
- Majd máskor. Sajnálom. - mondtam és elindultam Lexa után.
- Jó estét asszonyom. - fordultam Lexa anyukájához elsőnek. - Szia Alexa.- fordultam Lexához.
- Neked is Jó estét Elizabeth. Sokat hallottam már rólad. - mondta Lexa anyukája.
- Köszönöm asszonyom. - mondtam illedelmesen.
- Nyugodtan tegezhetsz, nem vagyok még olyan idős. Júliának hívnak. - mondta Lexa anyukája.
- Anya menjünk már. - nyafogott Lexa.
- Mi megyünk. Viszlát. Szép estét. - köszönt el Lexa anyukája.
- Csókolom. - mondta Lexa.
- Sziaa mama. Vigyázz magadra és, ha baj van hívj fel és azonnal jövök. - öleltem meg mamát.
Lexáék kocsija egy fekete Peugeot volt. Nekem nagyon tetszett. Fél óra alatt értünk Lexáék házához, addig anyukája kérdezgetett.
Lexáék lakása nagyon nagy, az udvaruk hatalmas kertből és medencéből állt. A növények amiket az ajtó felé menet láttam elvarázsoltak, mintha egy másik világban lennék.
Júlia néni megkérte Lexát, hogy vezessen körbe, addig megnézi elkészült-e Margaret a vacsorával.
- Margaret a nővéred? - kérdeztem Lexát.
- Nem. Margaret a szakácsunk. Nekem nincs nővérem csak egy bátyám és egy húgom. - mondta Lexa.
- Ők is itthon vannak? - faggatóztam. Kiváncsi természet vagyok, erről nem tehettem.
- Igen. Ha a szobájukhoz érünk bemutatom őket. - mondta.- nézd itt a fürdőszoba.
A fürdőszobájuk sarokkáddal rendelkezett.
A falat tengerkék színű csempék borították. A fürdőkáddal szemben helyezkedett el egy zuhanyzó. A mellékhelyiség viszont a fürdőszoba mellett volt. Kicsit praktikus, de nem teljesen. Ha pl.valaki beteg ès fürdés közben lesz rosszul akkor nincs a közelbe semmi, ahova kiadhatná magából.
A fürdőszoba után a nappaliba mentünk ahol Emil, Lexa édesapja nézte a televiziót. A nappaliba akvárium is megtalálható volt és nem bírta ki, hogy ne nézzem a halakat.
- Liz gyere. - mondta Lexa.
- Sietek. - mondtam.
Az emeletre mentünk , ami egy hosszú folyosóból állt és azthiszem 5 szobaajtót láttam mikor felértünk. Lexa az egyikbe bekopogott.
Egy lány nyitott ajtót. Barna göndör hajjal rendelkezett. Szeme mogyoróbarna színű és körülbelül 3 éves lehetett. A szobája rózsaszín és kék szìnekből állt.
- Emese beszertném mutatni az egyik barátnőmet. - mondta kedvesen Lexa a kishugának.- Ő itt Elizabeth. - mutatott rám.
Emese rám nézett a nagy szemeivel és nem bírtam ki, hogy ne mosolyodjak el.
- Szia Emese. - köszöntem neki kedvesen.
- Te is gonosz vagy? - kérdezte. Szemeiben aggodalmat láttam.
- Mesi, Elláék nem gonoszak csak nem szeretnek mindenki. - kiabált rá Lexa.
Emese sírvafakadt és becsapta az ajtót. Ősszeszorult a szívem.
- Menjünk. - mondta Lexa.
- Kik azok az Elláék? - kérdeztem.
- Láttad már őket suliba. Kèt osztálytársam, akik a legjobb barátnőim. - mondta.
- Nem kedvelik Emesét? - kérdeztem.
- Nem szeretik a gyerekeket, gyere ez a bátyám szobája. - mondta Lexa és megállt az egyik ajtónál. Bekopogott. Egy szőkés barna hajú , kék szemű srác nyitott ajtót.
- Szia. - üdvözölte a testvére Lexát, majd hozzám fordult. - Szia szépség Erik vagyok, téged, hogy hívnak? - kérdezte mosolyogva.
- Elizabeth. Elizabeth Clar vagyok. - mondtam.
- Jól van Adonisz csak bemutatni akartam mi megyünk is. - fakadt ki Lexa.
- Épp gitározol, megszeretnéd hallgatni? - kérdezte Erik, aki nem is foglalkozott a húgával.
- Megyünk. - mondta Lexa.
- Majd máskor. Sajnálom. - mondtam és elindultam Lexa után.
2014. április 19., szombat
37. rész
Mamát a konyhába találtam meg. Elkezdtünk előpakolni az étkezéshez. Valahogy mindig olyan ismerős volt minden, mintha mindig is itt laktam volna. Tudom, hogy furán hangzik, hisz még egyszer sem jártam itt és ez miatt még olyan ijesztő. Mama elzárta a gázt és a lábasokat egy konyharuha segítségével az asztalra tette. A tyúkhúsleves és a pörkölt illata keveredett a levegőben. Imádtam a tyúkhúslevest és igazából mindent, ami leves, még a zacskós leveseket is.
- Milyen volt az első iskolai napod? - kérdezte mama, miközben leült az asztalhoz.
- Szuper. Lettek barátaim és az egyik lány megkérte, hogy aludjak nála. - meséltem izgatottan.
- Lexa szeretné, hogy nála aludj? - kérdezte mama kiváncsian.
- Nem. - mondtam elszontyolodva.- Jennifer kérdezte.
- Értem. - mondta vidáman, de szomorúságot láttam a szemébe, hiába probálta elrejteni.
- Összebarátkoztál Lexával? - probálkozott tovább mama.
- Nem. Utál engem és lenéz apuék miatt. - mondtam.
- Micsoda? - kérdezte elkerekedett szemekkel. - Ezt nem teheti. Hiába ő Dragomir, ezt akkor sem teheti. - hajtogatta mama.
- Kik azok a Dragomirok?- kérdeztem.
- Mi? - kérdezte. - ó semmi, semmi. Ne is figyelj rám. - mondta.
Tudtam, hogy valamit titkol előlem és ehhez Lexának is köze van, de mi lehet az.
Az ebédet csendben, beszélgetés nélkül fejeztük be. Mama végig gondolkodott valamin, így hát elválaltam, hogy mosogatok. Otthon házvezetőnőnk volt, akit Reninek hívtak, de mindig szivesen segítettem neki, hiába nem kérte.
Mikor befejeztem felmentem a szobámba és neki álltam a tanulni valónak, de előbb felmentem youtubera és zenét kapcsoltam és ha már netezek felnéztem facebookra. 3 üzenetem is volt: Ákos, Jenny és Lexa.
Ákos üzenetét meg se nyitottam, nem érdekel mit akar.
Jenny, azt írta ma mégsem tudok náluk aludni. Nagyon sajnálja és ígéri, hogy bepótoljuk.
Leginkább Lexa üzenete volt furcsa. Bemásolom:
Alexa Krincs
Szia Elizabeth.
Tudom, hogy nem igazán kezdődött jól a kapcsolatunk, de szeretném, ha ma nálunk aludnál. Remélem benne vagy, ha igen a nagyidnak meg van a számom hívj fel és hétre érted megyünk.
Szia.
Ez fura. Eddig utált most meg azt szeretné, hogy ott aludjak. Sokat gondolkodtam rajta, majd hatkor arra jutottam, hogy elmegyek. Amit mama titkol annak köze van Lexához és ki szeretném deríteni, hogy mi az. Leszaladtam mamához és reméltem még mindig áll Lexa ajánlata. Elkértem mamától Alexa számát, aki vélhetően várta a hívásomat, mert a második csöngésre felvette.
Liz: Szia Alexa, Elizabeth vagyok.
Alexa: Szia Liz. Akkor szeretnél nálunk aludni?
Liz: Igen, az nagyon jó lenne.
Alexa: Rendben. Pakolj össze. Pontban hétkor ott leszek anyuval.
Liz: Rendben. Már alig várom.
Alexa: és Liz..nem szeretek várni. Szia.
Liz: Szia.
Alexa hamar letette. Mintha nem is akarná, hogy ottaludjak, de nem akartam ezzel foglalkozni. Csak azt làttam a szemem előtt, hogy valamit titkolnak. Előkerestem egy táskát és mivel még nem döntöttem el mit veszek fel holnap, beledobáltam a lehetsèges választásokat. Elmentem zuhanyozni és reméltem időben elkészülök.
Pontban hét órakkor tényleg megszólalt a csengő.
- Milyen volt az első iskolai napod? - kérdezte mama, miközben leült az asztalhoz.
- Szuper. Lettek barátaim és az egyik lány megkérte, hogy aludjak nála. - meséltem izgatottan.
- Lexa szeretné, hogy nála aludj? - kérdezte mama kiváncsian.
- Nem. - mondtam elszontyolodva.- Jennifer kérdezte.
- Értem. - mondta vidáman, de szomorúságot láttam a szemébe, hiába probálta elrejteni.
- Összebarátkoztál Lexával? - probálkozott tovább mama.
- Nem. Utál engem és lenéz apuék miatt. - mondtam.
- Micsoda? - kérdezte elkerekedett szemekkel. - Ezt nem teheti. Hiába ő Dragomir, ezt akkor sem teheti. - hajtogatta mama.
- Kik azok a Dragomirok?- kérdeztem.
- Mi? - kérdezte. - ó semmi, semmi. Ne is figyelj rám. - mondta.
Tudtam, hogy valamit titkol előlem és ehhez Lexának is köze van, de mi lehet az.
Az ebédet csendben, beszélgetés nélkül fejeztük be. Mama végig gondolkodott valamin, így hát elválaltam, hogy mosogatok. Otthon házvezetőnőnk volt, akit Reninek hívtak, de mindig szivesen segítettem neki, hiába nem kérte.
Mikor befejeztem felmentem a szobámba és neki álltam a tanulni valónak, de előbb felmentem youtubera és zenét kapcsoltam és ha már netezek felnéztem facebookra. 3 üzenetem is volt: Ákos, Jenny és Lexa.
Ákos üzenetét meg se nyitottam, nem érdekel mit akar.
Jenny, azt írta ma mégsem tudok náluk aludni. Nagyon sajnálja és ígéri, hogy bepótoljuk.
Leginkább Lexa üzenete volt furcsa. Bemásolom:
Alexa Krincs
Szia Elizabeth.
Tudom, hogy nem igazán kezdődött jól a kapcsolatunk, de szeretném, ha ma nálunk aludnál. Remélem benne vagy, ha igen a nagyidnak meg van a számom hívj fel és hétre érted megyünk.
Szia.
Ez fura. Eddig utált most meg azt szeretné, hogy ott aludjak. Sokat gondolkodtam rajta, majd hatkor arra jutottam, hogy elmegyek. Amit mama titkol annak köze van Lexához és ki szeretném deríteni, hogy mi az. Leszaladtam mamához és reméltem még mindig áll Lexa ajánlata. Elkértem mamától Alexa számát, aki vélhetően várta a hívásomat, mert a második csöngésre felvette.
Liz: Szia Alexa, Elizabeth vagyok.
Alexa: Szia Liz. Akkor szeretnél nálunk aludni?
Liz: Igen, az nagyon jó lenne.
Alexa: Rendben. Pakolj össze. Pontban hétkor ott leszek anyuval.
Liz: Rendben. Már alig várom.
Alexa: és Liz..nem szeretek várni. Szia.
Liz: Szia.
Alexa hamar letette. Mintha nem is akarná, hogy ottaludjak, de nem akartam ezzel foglalkozni. Csak azt làttam a szemem előtt, hogy valamit titkolnak. Előkerestem egy táskát és mivel még nem döntöttem el mit veszek fel holnap, beledobáltam a lehetsèges választásokat. Elmentem zuhanyozni és reméltem időben elkészülök.
Pontban hét órakkor tényleg megszólalt a csengő.
2014. április 18., péntek
36.rész
Nem tudtam mire érti, de örültem neki, hogy semmit nem romtottam most el. Mikor leültem a tanárnö a formalitások miatt bemutatkozott. Orován Nórának hívták. A külseje ellenère nekem unszimpatikus lett. Barna, hullámos, hosszú haja a derekáig ért. Nem tudom mennyit diétázik, de nagyon vékony nö. Kerek szemüvege viselt és ez elegy érdekes, mivel divatosan öltözködött: My77-tes tunika, aminek zöld színe kiemelte a szeme színét és egy cicanadrágot vett fel hozzá. Lassan november, de mintha a tanárnöt nem is érdekelné. Amugy irodalom óránt tartott és a bibliáról tanultunk. Sok érdekes dolgot megtudtunk róla, mint pl. milyen tanulságos müvek vannak benne, mikor fordították le és, hogy milyen különbség van a református és a katolikus biblia között. Amikor vége lett az órának Mia és Lissa azonnal a padomnál termettek.
- uu Liz soha nem láttam még, hogy valaki szembeszáll szèlvésszel.-mondta Mia elképedve'
- Szélvésszel?- kérdeztem.
- Igen, ez Nóra beceneve a diákok között.- mondta kuncogva Lissa.
- Szóval a szüleid elválltak? - kérdezte gúnyosan Lexa.
- Igen. - mondtam bizonytalanul.
- Akkor édesapád is a mamádnál lakik.-kérdezte. Tudtam, hogy tudja a választ, nem tudom miért csinâlja ezt, de muszáj volt válaszolnom, mert mindenki minket nézett.
- Nem. Apa a munkája miatt Rachellel maradt Miami a. Úgy gondolta jobb nekem, ha egy nyugodtam környezetbe dolgozom fel a történteket.- mondtam nyomatékosítva a mondanivalómat.
- Magyarul lepasszolt.- nevetett fel Lexa és kisétált két lány tàrsaságával a teremböl. Lexa amolyan gonosz lány, mint a filmekben a föszereplö ellensége szokott lenni, fekete haj, divatos ruhák és, ahogy látom elég népszerü is.
- Ne foglalkozz vele. - zökkentett ki Sebi a gondolkodásból. Mire feleszméltem észrevettem, hogy már mindenki körülöttem van. Már mint Lissa, Mia, Dávid, Ricsi és Lucas.
- Minden családban lehetnek gondok. - mondta Mia.
- Tudom, csak még mindig fájnak a történtek és egyre többször érzem azt, hogy nincs mellettem senki.- válaszoltam szomorúan.
- Mi itt vagyunk neked. - mondta Lucas.
- A barátaid vagyunk.-biztosított Mia.
- Köszönöm. - csak ennyit tudtam mondani.
Lucas, Ricsi és Dávid kimentek a teremböl forrócsokiért és chipsért. Mia és Lissa végig mellettem maradt. A többiek néha felém fordultak, de senki nem jött oda hozzám.
- Nincs kedved ma nálam aludni? - kérdezte Jenny mosolyogva mikor visszajött.
- De igen szivesen, de elöbb a nagyival megkellene beszélnem. - mondtam.
- Szuper. Akkor hétkor anyuval beugrunk érted. - mondta Jenny.
Kinga és a baràtnö visszajöttek a terembe. De nem tudom miért valamiért olyan ijesztöen nézett ki, olyan mágikusnak. Volt egy medálja, valahol mintha már láttam volna ilyen medállt, de nem jöttem rá hol. Nem volt sok idöm gondolkodni becsengettek, a fiúk a tanár ùr után léptek be a terembe. Az órák másról sem szóltak minthogy bemutatkoztam, kérdezgettek, majd továbbmentünk a tananyagban. Suli után a megbeszéltek szerint elmentünk fagyizni. A fagyizó két utcára volt az iskolától. Beniék csatlakoztak hozzánk, mint kiderült Beni Mia barátja. Beni fekete polót viselt és egy farmernadràgot. Barna haja volt és barna szeme. Mia szöke hosszú hajú lány volt és tengerkék színü szeme. Nagyon aranyosan néztek ki együtt. A fagyizó nem volt épp nagy, de tetszett hogy tölcsér volt a tetön. Sokat beszélgettünk és viccelödtünk. Beni még a fagyimból is kapott, bár a hajára. Egy csoki és egy vanilia fagyit ettem. Október volt, de legalább 30°C volt. 15:00-kor elindultunk hazafelè. Jenny mégegyszer
emlékeztetett, hogy ne felejtsem el, hogy ma nála alszom. Biztosítottam róla, hogy nem felejtem el. Siettem haza nagyihoz. Nem volt messze és ennek kifejezetten örültem.
- Megjöttem. - kiabáltam mikor átléptem a küszöböt. Nagyi a nappaliban volt és egy réginek tünö könyvet olvasgatott. A kezében egy amulett volt olyan, mint ami Lexának is van.
- Mama. - szólítottam meg.
- Eli. Észre sem vettem, hogy megjöttél. - mondta meglepetten.
- Mama, mi az az amulet? - kèrdeztem.
Mama picit megriatt semmi Eli, elpakolok és menjünk enni. Mama titkol elölem valamit ès rá fogok jönni, hogy mit. Gondoltam magamban.
- uu Liz soha nem láttam még, hogy valaki szembeszáll szèlvésszel.-mondta Mia elképedve'
- Szélvésszel?- kérdeztem.
- Igen, ez Nóra beceneve a diákok között.- mondta kuncogva Lissa.
- Szóval a szüleid elválltak? - kérdezte gúnyosan Lexa.
- Igen. - mondtam bizonytalanul.
- Akkor édesapád is a mamádnál lakik.-kérdezte. Tudtam, hogy tudja a választ, nem tudom miért csinâlja ezt, de muszáj volt válaszolnom, mert mindenki minket nézett.
- Nem. Apa a munkája miatt Rachellel maradt Miami a. Úgy gondolta jobb nekem, ha egy nyugodtam környezetbe dolgozom fel a történteket.- mondtam nyomatékosítva a mondanivalómat.
- Magyarul lepasszolt.- nevetett fel Lexa és kisétált két lány tàrsaságával a teremböl. Lexa amolyan gonosz lány, mint a filmekben a föszereplö ellensége szokott lenni, fekete haj, divatos ruhák és, ahogy látom elég népszerü is.
- Ne foglalkozz vele. - zökkentett ki Sebi a gondolkodásból. Mire feleszméltem észrevettem, hogy már mindenki körülöttem van. Már mint Lissa, Mia, Dávid, Ricsi és Lucas.
- Minden családban lehetnek gondok. - mondta Mia.
- Tudom, csak még mindig fájnak a történtek és egyre többször érzem azt, hogy nincs mellettem senki.- válaszoltam szomorúan.
- Mi itt vagyunk neked. - mondta Lucas.
- A barátaid vagyunk.-biztosított Mia.
- Köszönöm. - csak ennyit tudtam mondani.
Lucas, Ricsi és Dávid kimentek a teremböl forrócsokiért és chipsért. Mia és Lissa végig mellettem maradt. A többiek néha felém fordultak, de senki nem jött oda hozzám.
- Nincs kedved ma nálam aludni? - kérdezte Jenny mosolyogva mikor visszajött.
- De igen szivesen, de elöbb a nagyival megkellene beszélnem. - mondtam.
- Szuper. Akkor hétkor anyuval beugrunk érted. - mondta Jenny.
Kinga és a baràtnö visszajöttek a terembe. De nem tudom miért valamiért olyan ijesztöen nézett ki, olyan mágikusnak. Volt egy medálja, valahol mintha már láttam volna ilyen medállt, de nem jöttem rá hol. Nem volt sok idöm gondolkodni becsengettek, a fiúk a tanár ùr után léptek be a terembe. Az órák másról sem szóltak minthogy bemutatkoztam, kérdezgettek, majd továbbmentünk a tananyagban. Suli után a megbeszéltek szerint elmentünk fagyizni. A fagyizó két utcára volt az iskolától. Beniék csatlakoztak hozzánk, mint kiderült Beni Mia barátja. Beni fekete polót viselt és egy farmernadràgot. Barna haja volt és barna szeme. Mia szöke hosszú hajú lány volt és tengerkék színü szeme. Nagyon aranyosan néztek ki együtt. A fagyizó nem volt épp nagy, de tetszett hogy tölcsér volt a tetön. Sokat beszélgettünk és viccelödtünk. Beni még a fagyimból is kapott, bár a hajára. Egy csoki és egy vanilia fagyit ettem. Október volt, de legalább 30°C volt. 15:00-kor elindultunk hazafelè. Jenny mégegyszer
emlékeztetett, hogy ne felejtsem el, hogy ma nála alszom. Biztosítottam róla, hogy nem felejtem el. Siettem haza nagyihoz. Nem volt messze és ennek kifejezetten örültem.
- Megjöttem. - kiabáltam mikor átléptem a küszöböt. Nagyi a nappaliban volt és egy réginek tünö könyvet olvasgatott. A kezében egy amulett volt olyan, mint ami Lexának is van.
- Mama. - szólítottam meg.
- Eli. Észre sem vettem, hogy megjöttél. - mondta meglepetten.
- Mama, mi az az amulet? - kèrdeztem.
Mama picit megriatt semmi Eli, elpakolok és menjünk enni. Mama titkol elölem valamit ès rá fogok jönni, hogy mit. Gondoltam magamban.
2014. április 17., csütörtök
35.rész
- Szóval itt fogsz lakni? - kérdezte Lucas.
- Igen, azthiszem. - mondtam bizonytalanul.
- Hé ne legyél félénk. Jössz velünk ma fagyizni? - kérdezte Ricsi.
- Velünk? - kérdeztem.- ki tartozik bele a velünkbe?
- Mia, Lissa, Dávid, Lucas meg én. - mondta Ricsi.
- Meg Kornél és Benji. - javította ki Lucas.
- Hát rendben. Benne vagyok. - mondtam.
- SZUUPEER! - mondta Mia.
megszólalt a csengő. Ránéztem az órára, de csak 7:45 volt rajta. Nem értettem, itt ilyenkor kezdünk. Lissa látta, hogy összevagyok zavarodva.
- Ez egy figyelmeztető csengő. - mondta Lissa.
- Akkor nem kellene mennünk? - kérdeztem értetlenül.
- De. Csak megvárjuk Sebit és Jennyt. - mondta Dávid.
- Ők kik? - kérdeztem.
- ikrek. Amugy az osztálytársaink. - mondta Ricsi.
- Jenny meg Dávid szerelme. - nevetett fel Lucas.
- Te barom. *bokszolt bele Lucas vállába* Ez titok. Még az kellene, hogy megtudja. - dühöngött Dávid.
Mi pedig hangosan felnevettünk.
- Nézd ott jönnek. - mutatott Lucas két alak felé.
- Nem illik mutogatni. - mondta valaki.
- Neked is szia Lexa. - mondta Lucas.
- Te ki vagy? - fordult hozzám Lexa.
- Liz vagyok, akarom mondani Elizabeth. - mondtam bizonytalanul.
- Vicces, még a nevedbe se vagy biztos. - mondta barátságtalanul.
- Ne piszkáld már. Új lány. - mondta Mia.
- Ez még nem menti fel, hogy félénk legyen. - mondta Lexa. Mesélj magadról. Hol laksz? Hobbi? Èrdeklődési kör? - fordult vissza hozzám.
- Sziasztok.- zavarta meg a számonkérést Jenny.
- Hello. - mondta Ricsi.
- Szia. Elizabeth vagyok. Az új osztálytársatok. - mondtam mosolyogva.
Gondoltam így elterelhetem a témát, tévedtem...
- Akit éppen kihallgatok. Ne kertelj, válaszolj.- mondta Lexa.
- Rendben. A nagymamámnál lakom jelenleg. Két testvérem van, akik szintén ikrek mint ti.- fordultam Sebihez és Jennyhez. Laktam egy keveset Miamiba, de Magyarországon éltem születésem óta. - mondtam.
- Van barátod? Szüleidről és a hobbidról nem meséltél.- mondta Lexa.
- Nincs, már nincs barátom.- mondtam és elcsuklott a hangom.
- Lexa hagyd abba..most.- mondta Lissa.
Lexa abbahagyta a kérdés feltevéseket és elhagyta a társaságunkat.
- Jól vagy? - fordult hozzám Jenny.
- Igen, csak picit érzékeny pontom a volt barátom és a volt barátnőim, már ha valamikor is annak vehettük őket.- mondtam.
- Menjünk be.- mondta Ricsi.
Az osztálytermünk a második emeleten volt. A folyosó legtávolabbi végén. Mikor bementünk a tanárnő már az asztalánál ült.
- Elkéstek. - mondta a nő, mikor bementünk.
A teremben nem voltak sokan, gondolom lebetegettek vagy csak lógnak.
- Ön kicsoda? - kérdezte tőlem a szemüveges nő.
- Elizabet, Elizabeth Clar vagyok asszonyom.- mondta.
- Oh igen. A gazdag pasi lánya. Az apjához nem fiatal az a fruska akivel beíratta magát?-kérdezte.
- Szerintem nincs semmi köze az apám és Rachel kapcsolatához, de megnyugtatom nagyon kedves és barátságos lány. - mondtam határozottan.
A nő pár percig engem nézett, majd kinyitotta a száját:
- Ülj le Lexa mellé. - mondta és egy gonosz vigyor jelent meg az arcán.
- Mi? - kiálltott fel Lexa. - ide nem ülhet. - csapott rá az asztalra, ezzel nyomatékosítva ellenszenvét.
- Mellém le tud ülni Elizabeth.- mondta Jenny.
- Lényegtelen hova ül. Csak ne zavarja tovább az órát vagy feleltetem. - mondta a tanár nő.
Én pedig helyet foglaltam Jenny mellett. Mikor leültem egy cetlit tolt oda hozzám, ezzel a felírattal: Szép volt
- Igen, azthiszem. - mondtam bizonytalanul.
- Hé ne legyél félénk. Jössz velünk ma fagyizni? - kérdezte Ricsi.
- Velünk? - kérdeztem.- ki tartozik bele a velünkbe?
- Mia, Lissa, Dávid, Lucas meg én. - mondta Ricsi.
- Meg Kornél és Benji. - javította ki Lucas.
- Hát rendben. Benne vagyok. - mondtam.
- SZUUPEER! - mondta Mia.
megszólalt a csengő. Ránéztem az órára, de csak 7:45 volt rajta. Nem értettem, itt ilyenkor kezdünk. Lissa látta, hogy összevagyok zavarodva.
- Ez egy figyelmeztető csengő. - mondta Lissa.
- Akkor nem kellene mennünk? - kérdeztem értetlenül.
- De. Csak megvárjuk Sebit és Jennyt. - mondta Dávid.
- Ők kik? - kérdeztem.
- ikrek. Amugy az osztálytársaink. - mondta Ricsi.
- Jenny meg Dávid szerelme. - nevetett fel Lucas.
- Te barom. *bokszolt bele Lucas vállába* Ez titok. Még az kellene, hogy megtudja. - dühöngött Dávid.
Mi pedig hangosan felnevettünk.
- Nézd ott jönnek. - mutatott Lucas két alak felé.
- Nem illik mutogatni. - mondta valaki.
- Neked is szia Lexa. - mondta Lucas.
- Te ki vagy? - fordult hozzám Lexa.
- Liz vagyok, akarom mondani Elizabeth. - mondtam bizonytalanul.
- Vicces, még a nevedbe se vagy biztos. - mondta barátságtalanul.
- Ne piszkáld már. Új lány. - mondta Mia.
- Ez még nem menti fel, hogy félénk legyen. - mondta Lexa. Mesélj magadról. Hol laksz? Hobbi? Èrdeklődési kör? - fordult vissza hozzám.
- Sziasztok.- zavarta meg a számonkérést Jenny.
- Hello. - mondta Ricsi.
- Szia. Elizabeth vagyok. Az új osztálytársatok. - mondtam mosolyogva.
Gondoltam így elterelhetem a témát, tévedtem...
- Akit éppen kihallgatok. Ne kertelj, válaszolj.- mondta Lexa.
- Rendben. A nagymamámnál lakom jelenleg. Két testvérem van, akik szintén ikrek mint ti.- fordultam Sebihez és Jennyhez. Laktam egy keveset Miamiba, de Magyarországon éltem születésem óta. - mondtam.
- Van barátod? Szüleidről és a hobbidról nem meséltél.- mondta Lexa.
- Nincs, már nincs barátom.- mondtam és elcsuklott a hangom.
- Lexa hagyd abba..most.- mondta Lissa.
Lexa abbahagyta a kérdés feltevéseket és elhagyta a társaságunkat.
- Jól vagy? - fordult hozzám Jenny.
- Igen, csak picit érzékeny pontom a volt barátom és a volt barátnőim, már ha valamikor is annak vehettük őket.- mondtam.
- Menjünk be.- mondta Ricsi.
Az osztálytermünk a második emeleten volt. A folyosó legtávolabbi végén. Mikor bementünk a tanárnő már az asztalánál ült.
- Elkéstek. - mondta a nő, mikor bementünk.
A teremben nem voltak sokan, gondolom lebetegettek vagy csak lógnak.
- Ön kicsoda? - kérdezte tőlem a szemüveges nő.
- Elizabet, Elizabeth Clar vagyok asszonyom.- mondta.
- Oh igen. A gazdag pasi lánya. Az apjához nem fiatal az a fruska akivel beíratta magát?-kérdezte.
- Szerintem nincs semmi köze az apám és Rachel kapcsolatához, de megnyugtatom nagyon kedves és barátságos lány. - mondtam határozottan.
A nő pár percig engem nézett, majd kinyitotta a száját:
- Ülj le Lexa mellé. - mondta és egy gonosz vigyor jelent meg az arcán.
- Mi? - kiálltott fel Lexa. - ide nem ülhet. - csapott rá az asztalra, ezzel nyomatékosítva ellenszenvét.
- Mellém le tud ülni Elizabeth.- mondta Jenny.
- Lényegtelen hova ül. Csak ne zavarja tovább az órát vagy feleltetem. - mondta a tanár nő.
Én pedig helyet foglaltam Jenny mellett. Mikor leültem egy cetlit tolt oda hozzám, ezzel a felírattal: Szép volt
34.rész
Másnap reggel fejfájással ébredtem. Álmosan kibotorkáltam a konyhába, hogy magamhoz vegyek gyógyszer és valami ennivalót.
A konyhába mama már csinálta a reggelit, ez aranyos tőle. Anya soha nem csinálta meg nekünk, mindig valami más elfoglaltsága volt.
- Jó reggelt mama. - köszöntem.
- Jó reggelt Eli. Hogy aludtál? - kérdezte mosolyogva.
- Jól, csak kicsit fáj a fejem. - mondtam kicsit szomorúan.
- Fürödj meg, hátha segít, ha azután is fáj a jobb oldali szekrény felső polcán van gyógyszer. - mondta.
- Rendben. - mondtam.
- Még valami Eli, megkértem Mia-t és Lissa-t, hogy jöjjenek be. Beakarlak mutatni nekik mivel osztály társaid lesznek és a suliba is tudnának segíteni. - mondta mama.
- rendben. Sietek. - mondtam bizonytalanul.
Felmentem az emeletre lefürödtem és felöltöztem, rózsaszín polót és egy rövidnadrágot vettem fel. A hajamat copfba fogtam. Sminkem apuéknál hagytam, így naturan mentem vissza mamához az étkezőbe.
Mikor visszamentem mama már nem volt egyedül. Két lány volt vele, azt hiszem velem egykorúak lehettek, de soha nem voltam jó a kor meghatározásban.
- Sziasztok. - köszöntem bizonytalanul és ott maradtam a fal mellett. Igen eszembejutott, ha elakarnék menekülni akkor nem a fal mellett kellene állnom, de későn jutott eszembe.
- Eli..ők itt Mia és Lissa.- mutatott be minket mama.
- Szia Eli. - mosolygott Mia. - örülünk, hogy itt vagy.
- Szia. - mondta Lissa.
Nem tudtam mit mondjak, soha nem voltam ilyen félénk. Annyira fura ez az egész.
- Rendben. Mennünk kell. Csókolom. - köszöntek el.
- Eli gyere. - mosolygott Mia.
Felvettem a táskám és elindultam utánuk. Mia beszélgetést kezdeményezett, Lissa mintha nem igazán akart volna megismerni.
- Van barátod? - kérdezte.
- Nincs. - mondtam picit szomorúan.
- Öhm gyenge pontodra tapintottunk? Szeretnél róla beszélni vagy sem? - kérdezte Mia.
- Nem, azthiszem nem szeretnék. Leszeretném zárni a múltam és a jelenben élni. A múlt elmúlt, igen a részünk, de attól, mert csak rajta rágódunk még nem tudjuk meg nem történté tenni. - mondtam.
- Nézzétek ott van Ricsi. - mondta Lissa.
- Ki az a Ricsi? Talán a barátod? - kérdeztem. Reméltem, hogyha beszélgetést kezdeményezek vele talán jobban fog viszonyulni hozzám. Azthiszem ezt fél sikernek mondhatom.
- Bárcsak az lenne. - mondta szomorúan.
- Hé ne add fel. Szép vagy, bármelyik srác örülne, ha megkapna. Hidd el, hogy ő is. Ne add fel, a holnap mindig szebb, mint a ma. - mondtam.
- Elinek igaza van.- mosolygott Mia.
Odaértünk a társaság mellé. 3 fiú volt ott és valamelyikük Ricsi.
- Sziasztok. - mondta egyszerre Mia és Lissa. Néha olyan ijesztőek, mintha ikrek lennének, hogy egyszerre mondják ugyanazt.
- Sziasztok. - mondta az egyik barna hajú srác.
- Lissa, Ő ki? - és felém bökött.
- Ja ő Eli, Mani néni unokája. A mi osztálytársunk lesz. Magyarországról jött ide. - mondta Lissa.
- Értem. Én Ricsi vagyok, ő itt Lucas (aki a barna hajú srác volt) és Dávid.
- Sziasztok. - mondtam bizonytalanul. Öö Elizabeth vagyok, de azthiszem ezt már tudjátok, de szólitsatok csak Elinek vagy Liznek. - mondtam.
A konyhába mama már csinálta a reggelit, ez aranyos tőle. Anya soha nem csinálta meg nekünk, mindig valami más elfoglaltsága volt.
- Jó reggelt mama. - köszöntem.
- Jó reggelt Eli. Hogy aludtál? - kérdezte mosolyogva.
- Jól, csak kicsit fáj a fejem. - mondtam kicsit szomorúan.
- Fürödj meg, hátha segít, ha azután is fáj a jobb oldali szekrény felső polcán van gyógyszer. - mondta.
- Rendben. - mondtam.
- Még valami Eli, megkértem Mia-t és Lissa-t, hogy jöjjenek be. Beakarlak mutatni nekik mivel osztály társaid lesznek és a suliba is tudnának segíteni. - mondta mama.
- rendben. Sietek. - mondtam bizonytalanul.
Felmentem az emeletre lefürödtem és felöltöztem, rózsaszín polót és egy rövidnadrágot vettem fel. A hajamat copfba fogtam. Sminkem apuéknál hagytam, így naturan mentem vissza mamához az étkezőbe.
Mikor visszamentem mama már nem volt egyedül. Két lány volt vele, azt hiszem velem egykorúak lehettek, de soha nem voltam jó a kor meghatározásban.
- Sziasztok. - köszöntem bizonytalanul és ott maradtam a fal mellett. Igen eszembejutott, ha elakarnék menekülni akkor nem a fal mellett kellene állnom, de későn jutott eszembe.
- Eli..ők itt Mia és Lissa.- mutatott be minket mama.
- Szia Eli. - mosolygott Mia. - örülünk, hogy itt vagy.
- Szia. - mondta Lissa.
Nem tudtam mit mondjak, soha nem voltam ilyen félénk. Annyira fura ez az egész.
- Rendben. Mennünk kell. Csókolom. - köszöntek el.
- Eli gyere. - mosolygott Mia.
Felvettem a táskám és elindultam utánuk. Mia beszélgetést kezdeményezett, Lissa mintha nem igazán akart volna megismerni.
- Van barátod? - kérdezte.
- Nincs. - mondtam picit szomorúan.
- Öhm gyenge pontodra tapintottunk? Szeretnél róla beszélni vagy sem? - kérdezte Mia.
- Nem, azthiszem nem szeretnék. Leszeretném zárni a múltam és a jelenben élni. A múlt elmúlt, igen a részünk, de attól, mert csak rajta rágódunk még nem tudjuk meg nem történté tenni. - mondtam.
- Nézzétek ott van Ricsi. - mondta Lissa.
- Ki az a Ricsi? Talán a barátod? - kérdeztem. Reméltem, hogyha beszélgetést kezdeményezek vele talán jobban fog viszonyulni hozzám. Azthiszem ezt fél sikernek mondhatom.
- Bárcsak az lenne. - mondta szomorúan.
- Hé ne add fel. Szép vagy, bármelyik srác örülne, ha megkapna. Hidd el, hogy ő is. Ne add fel, a holnap mindig szebb, mint a ma. - mondtam.
- Elinek igaza van.- mosolygott Mia.
Odaértünk a társaság mellé. 3 fiú volt ott és valamelyikük Ricsi.
- Sziasztok. - mondta egyszerre Mia és Lissa. Néha olyan ijesztőek, mintha ikrek lennének, hogy egyszerre mondják ugyanazt.
- Sziasztok. - mondta az egyik barna hajú srác.
- Lissa, Ő ki? - és felém bökött.
- Ja ő Eli, Mani néni unokája. A mi osztálytársunk lesz. Magyarországról jött ide. - mondta Lissa.
- Értem. Én Ricsi vagyok, ő itt Lucas (aki a barna hajú srác volt) és Dávid.
- Sziasztok. - mondtam bizonytalanul. Öö Elizabeth vagyok, de azthiszem ezt már tudjátok, de szólitsatok csak Elinek vagy Liznek. - mondtam.
33.rész
Bementem a lakásba és böröndökkel talátam szembe magam. Nem tudtam kié. Beszaladtam a nappaliba. Nem értettem megint mi történt. Rachel és apa veszekedtek. Nem tudtam mit tegyek.
- Nem marad itt. Visszamegy a - hagyta félbe a mondatot apa mikor meglátott.
- a böröndökben az én ruháim vannak? - kérdeztem.
- igen. - mondta apa.
- hova akarsz küldeni és miért? Én semmit nem tettem. - sírtam el magam.
- Nagyihoz. Amig megnyugszik mindenki. - mondta apa nyugodtan.
- Nem fer. Mindig csak eldobsz magadtól, olyan vagy, mint anya. -zokogtam el magam és felszaladtam az emeletre. Bezarkoztam a szobába és földreestem. Miért? Miért? Miért? Nem igazság. Nem ér. Utállok itt lenni, de akkor sem ér. Most miért nincs mellettem senki? Ilyenkor hol vannak a barátaim? Ja igen, olyanjaim nincsenek vagy voltak, de a hibáim miatt elvesztettem őket. Jellemző rám.
" Liz! Kelj fel a padlóról. Erős vagy. Nézd a jó oldalát: A nagymamáddal lehetsz." -mondta egy hang a fejemben és igaza van. Nem leszek gyenge, mosolyogva fogok elmenni innen. Felkelltem , kimentem fürdőbe és megmosakodtam. Utána bementem a szobámba felöltöztem, kisminkeltem magam. Mikor a tükörbe néztem csak annyit mondtam: Erős vagyok
Elmentem a tükörtöl és átnéztem azokat a cuccaimat amik itt maradtak. Valahogy nem tudtam még mit gondoljak. Mindig is városban éltem, a nagyi meg egy farmon lakik. Vajon arrafelé van iskola? Egyáltalán mi lesz a sulimmal? Bár nem mintha nem örülnék neki, hogy itthagyom, de azért lesz valaki, aki hiányozni fog.
- Liz mennünk kell, hogy sötétedés előtt odaérjünk. - jött be apa.
- Rendben. - mondtam és probáltam egy mosolyt erőltetni, de nem igazán volt az a "szép az élet Liz boldog mosoly".
Elbucsuztam Racheltől. Bármennyire utáltam az elején most már tudom: nagyon fog hiányozni nekem. Amióta itt vagyunk olyan, mintha a legjobb barátnőm lenne.
Apa bepakolta a csomagjaim a bőrőndbe és elindultunk Kansasbe.
Apa egész úton probált felvidítani, de nem ment neki. Nem tudtam másra gondolni, csak, hogy mi lesz velem megint.
- Apa mi lesz a sulival?-kérdeztem.
- Kansasben is van iskola szivem.- válaszoltam mosolyogva.
- Nagyi szeret engem? - kérdeztem tőle. A kérdés váratlanul érte.
- Persze, hogy szeret Elizabeth. Hiányoztál neki. - mondta és aggódva nézett rám.
Este 10-re odaértünk a nagyihoz, aki már az ajtó előtt várt minket.
- Elii kicsim. Annyira jó, hogy újra látlak. /Elizabeth becézése lehet: Eli, Liza, Liz, Lizbeth, Eliza, Betti/.
- Szia mami. Te is hiányoztál. - mondtam mosolyogva.
- Gyertek be. Van palacsinta. - mondta mama nekem és apának.
- Lepakolom Liz börőndjeit és indulok vissza. - mondta apa.
- Marcus. Éjszaka nem vezetsz, majd holnap reggel hazamész. - mondta mama kicsit mérgesen.
Tanulnom kellene tőle, apa egyből csendben maradt. Bementünk a lakásba és leültünk enni. Mamának meséltem az eddig történtekről, néha mosolygott, mérges volt és néha szomorú. Evés után együtt pakoltunk el és utána felmentem a szobámba és kipakoltam. A szoba tengerkék színű volt. Egy ágy, íróasztal, televizio, és beépitett szekrény volt a szobába. Nagyi azt mondta, ha valami kell, azt majd megvesszük. Hamar megvoltam a kipakolással és rájöttem, hogy hullafáradt vagyok. Elmenrem fürdeni, hajat mostam és lefeküdtem aludni. Kicsit félek a holnapi naptól - ezzel a gondolattal aludtam el.
- Nem marad itt. Visszamegy a - hagyta félbe a mondatot apa mikor meglátott.
- a böröndökben az én ruháim vannak? - kérdeztem.
- igen. - mondta apa.
- hova akarsz küldeni és miért? Én semmit nem tettem. - sírtam el magam.
- Nagyihoz. Amig megnyugszik mindenki. - mondta apa nyugodtan.
- Nem fer. Mindig csak eldobsz magadtól, olyan vagy, mint anya. -zokogtam el magam és felszaladtam az emeletre. Bezarkoztam a szobába és földreestem. Miért? Miért? Miért? Nem igazság. Nem ér. Utállok itt lenni, de akkor sem ér. Most miért nincs mellettem senki? Ilyenkor hol vannak a barátaim? Ja igen, olyanjaim nincsenek vagy voltak, de a hibáim miatt elvesztettem őket. Jellemző rám.
" Liz! Kelj fel a padlóról. Erős vagy. Nézd a jó oldalát: A nagymamáddal lehetsz." -mondta egy hang a fejemben és igaza van. Nem leszek gyenge, mosolyogva fogok elmenni innen. Felkelltem , kimentem fürdőbe és megmosakodtam. Utána bementem a szobámba felöltöztem, kisminkeltem magam. Mikor a tükörbe néztem csak annyit mondtam: Erős vagyok
Elmentem a tükörtöl és átnéztem azokat a cuccaimat amik itt maradtak. Valahogy nem tudtam még mit gondoljak. Mindig is városban éltem, a nagyi meg egy farmon lakik. Vajon arrafelé van iskola? Egyáltalán mi lesz a sulimmal? Bár nem mintha nem örülnék neki, hogy itthagyom, de azért lesz valaki, aki hiányozni fog.
- Liz mennünk kell, hogy sötétedés előtt odaérjünk. - jött be apa.
- Rendben. - mondtam és probáltam egy mosolyt erőltetni, de nem igazán volt az a "szép az élet Liz boldog mosoly".
Elbucsuztam Racheltől. Bármennyire utáltam az elején most már tudom: nagyon fog hiányozni nekem. Amióta itt vagyunk olyan, mintha a legjobb barátnőm lenne.
Apa bepakolta a csomagjaim a bőrőndbe és elindultunk Kansasbe.
Apa egész úton probált felvidítani, de nem ment neki. Nem tudtam másra gondolni, csak, hogy mi lesz velem megint.
- Apa mi lesz a sulival?-kérdeztem.
- Kansasben is van iskola szivem.- válaszoltam mosolyogva.
- Nagyi szeret engem? - kérdeztem tőle. A kérdés váratlanul érte.
- Persze, hogy szeret Elizabeth. Hiányoztál neki. - mondta és aggódva nézett rám.
Este 10-re odaértünk a nagyihoz, aki már az ajtó előtt várt minket.
- Elii kicsim. Annyira jó, hogy újra látlak. /Elizabeth becézése lehet: Eli, Liza, Liz, Lizbeth, Eliza, Betti/.
- Szia mami. Te is hiányoztál. - mondtam mosolyogva.
- Gyertek be. Van palacsinta. - mondta mama nekem és apának.
- Lepakolom Liz börőndjeit és indulok vissza. - mondta apa.
- Marcus. Éjszaka nem vezetsz, majd holnap reggel hazamész. - mondta mama kicsit mérgesen.
Tanulnom kellene tőle, apa egyből csendben maradt. Bementünk a lakásba és leültünk enni. Mamának meséltem az eddig történtekről, néha mosolygott, mérges volt és néha szomorú. Evés után együtt pakoltunk el és utána felmentem a szobámba és kipakoltam. A szoba tengerkék színű volt. Egy ágy, íróasztal, televizio, és beépitett szekrény volt a szobába. Nagyi azt mondta, ha valami kell, azt majd megvesszük. Hamar megvoltam a kipakolással és rájöttem, hogy hullafáradt vagyok. Elmenrem fürdeni, hajat mostam és lefeküdtem aludni. Kicsit félek a holnapi naptól - ezzel a gondolattal aludtam el.
32.rész
- Amugy Liz, a testvéred felhívott. Véletlenül nem tudod ki adta meg neki a számod?-kérdezte apa szigorúan.
- De igen, én. - mondtam halkan.
- És miért? Azt hittem már lezártad életed azon részét. Azt hittem jó itt neked. Lehet csak az volt a baj, hogy én hittem, te meg mindig arra gondoltál, hogy visszaakarsz menni. De, ha így szeretnél játszani legyen.
Apa kiment a szobából és bezárta az ajtót. Egyből az ajtóhoz rohantam.
- Apa..apaa..-kiabáltam, dörömböltem, de nem jött válasz.
Mitől lett ilyen feldúlt? Mitől lett velem ilyen? Soha nem láttam, ezt az oldalát. Mintha kicserélték volna.
Két órán keresztül probáltam apát elérni, majd Rachel kinyitotta az ajtót. Rachelnek volt egy lila foltja, ez megijesztett. Apa soha nem bántott senkit. Egyik percben ugyanaz a tündéri apuka, a másik percben vadállat? Nem értettem.
- Gyere enni. Apád elment valahova, de siess nem tudom mikor jön vissza. - mondta halkan.
- köszönöm. - öleltem meg.
- Egy táskàba pakoltam innit meg ennit, ha éhes vagy szomjas lennél. Nem tudom meddig lesz ilyen állapotban. - mondta szomorúan.
- Rachel, mi baja lett apának? - kérdeztem.
- Nem tudom. Semmit nem mondd az új munkájáról, így én se tudok többet, mint te. -mondta Rachel.
- A régi aput akarom.- sìrtam el magam.
Az ajtó kinyílt. Rachel odaadta gyorsan a táskát és felszaladtam a lépcsőn, de mindenre nem volt idő. Egyszerre elpakolni utánam és bezárni az ajtót lehetetlenség.
- Sziasztok. - köszönt. - mi az ebéd?
- milánói makarónia.- mondta félénken Rachel.
- Hol van Liz? Rachel megütötted magad? - kérdezte apa.
- Marcus emlékszel valamire? - kérdezte Rachel.
- Apa, apa jól vagy? - szaladtam oda hozzá és megöleltem.
- Én jól vagyok, de belétek mi ütött?
- Megütötted Rachelt. Velem meg kiabáltál. - mondtam szomorúan.
- Ez lehetetlen. - mondta apa- még csak most jöttem haza. - kerekedett el a szeme.
- Ez az igazság. - mondtam.
- Ez nem vicces Liz. Ki tanított meg téged hazudni? Soha nem bántanálak titeket. - emelte fel a hangját apa.
- De nem hazudtam. Apa hidd el nekem kérlek. - sírtam el magam.
- Elizabeth ebbe a házba nem hazudunk. Menj fel a szobádba.
- Marcus Liz nem hazudott. - állt ki értem Rachel.
- miért nem Mondjátok mindjárt, azt, hogy skrizofrén vagyok, mivel én ilyet nem is tettem. -emelte fel a hangját apa.
- Nem lepődnék meg rajta. - mondta Rachel és bement a fürdőbe.
Nekem megszólalt a telefonom, ezért felmentem. Apa egyedül maradt lent, de nem érdekel.
Ránéztem a telefonomra és Ákos volt az aki hívott...huh. hát picit féltem felvenni, de rendben.
- Szia Liz. Ráérsz most kimehetnénk a parkba. - mondta Ákos, mintha csak felolvasna valamit, de úgyis beszélni akartam vele, ezért beleegyeztem, hogy kimegyek vele.
- Rendben. 30 perc múlva gyere értem. - mondtam és letettem a telefont.
Felvettem egy farmert, egy kék hello kittys polót és összefogtam a hajam. Annyira nem akartam megerőltetni magam.
Ákos pontos volt félórán belül tényleg ott állt az ajtó előtt. Felvettem a tornacipőm és elindultunk.
Egész idő alatt csak arról faggatott mi van köztem és Ricsi között. A parkban odamentünk egy csoporthoz. Ákos ismeri őket én nem. Elkezdtek beszélgetni mintha ott se lennék. Mire volt jó ez? Nem értettem.
- Hé kislány. Van barátod? - kérdezte egy barna hajú srác.
- Nincs. - mondtam ijedten.
- Hidd el itt nem is lesz. - reagált a válaszomra a srác.
Mindenki hangosan elkezdett nevetni és folytatták a beszologatásokat. Egy idő után már nem bírtam és leléptem. Ákos egy kicsit sem próbált megvédeni. Talán ez fájt a legjobban. Egy ideig bolyongtam, fogalmam sincs merre lehetek és, hogy hogy jutok innen haza. Odamentem egy lányhoz, aki kutyát sétáltatott.
- Hello. - mondtam.
- Szia. - válaszolta.
Ez megnyugtatott. Ezekszerint tud magyarul.
- Ohh, magyar vagy. Ez sokat segít. - mondtam mosolyogva.- picit eltévedtem.
A lány, akinek később kiderült, hogy Emily a neve nagyon barátságos volt. Sokat beszélgettünk és még a telefon számát is megadta, hogyha szükségem lenne valamire.
323
- De igen, én. - mondtam halkan.
- És miért? Azt hittem már lezártad életed azon részét. Azt hittem jó itt neked. Lehet csak az volt a baj, hogy én hittem, te meg mindig arra gondoltál, hogy visszaakarsz menni. De, ha így szeretnél játszani legyen.
Apa kiment a szobából és bezárta az ajtót. Egyből az ajtóhoz rohantam.
- Apa..apaa..-kiabáltam, dörömböltem, de nem jött válasz.
Mitől lett ilyen feldúlt? Mitől lett velem ilyen? Soha nem láttam, ezt az oldalát. Mintha kicserélték volna.
Két órán keresztül probáltam apát elérni, majd Rachel kinyitotta az ajtót. Rachelnek volt egy lila foltja, ez megijesztett. Apa soha nem bántott senkit. Egyik percben ugyanaz a tündéri apuka, a másik percben vadállat? Nem értettem.
- Gyere enni. Apád elment valahova, de siess nem tudom mikor jön vissza. - mondta halkan.
- köszönöm. - öleltem meg.
- Egy táskàba pakoltam innit meg ennit, ha éhes vagy szomjas lennél. Nem tudom meddig lesz ilyen állapotban. - mondta szomorúan.
- Rachel, mi baja lett apának? - kérdeztem.
- Nem tudom. Semmit nem mondd az új munkájáról, így én se tudok többet, mint te. -mondta Rachel.
- A régi aput akarom.- sìrtam el magam.
Az ajtó kinyílt. Rachel odaadta gyorsan a táskát és felszaladtam a lépcsőn, de mindenre nem volt idő. Egyszerre elpakolni utánam és bezárni az ajtót lehetetlenség.
- Sziasztok. - köszönt. - mi az ebéd?
- milánói makarónia.- mondta félénken Rachel.
- Hol van Liz? Rachel megütötted magad? - kérdezte apa.
- Marcus emlékszel valamire? - kérdezte Rachel.
- Apa, apa jól vagy? - szaladtam oda hozzá és megöleltem.
- Én jól vagyok, de belétek mi ütött?
- Megütötted Rachelt. Velem meg kiabáltál. - mondtam szomorúan.
- Ez lehetetlen. - mondta apa- még csak most jöttem haza. - kerekedett el a szeme.
- Ez az igazság. - mondtam.
- Ez nem vicces Liz. Ki tanított meg téged hazudni? Soha nem bántanálak titeket. - emelte fel a hangját apa.
- De nem hazudtam. Apa hidd el nekem kérlek. - sírtam el magam.
- Elizabeth ebbe a házba nem hazudunk. Menj fel a szobádba.
- Marcus Liz nem hazudott. - állt ki értem Rachel.
- miért nem Mondjátok mindjárt, azt, hogy skrizofrén vagyok, mivel én ilyet nem is tettem. -emelte fel a hangját apa.
- Nem lepődnék meg rajta. - mondta Rachel és bement a fürdőbe.
Nekem megszólalt a telefonom, ezért felmentem. Apa egyedül maradt lent, de nem érdekel.
Ránéztem a telefonomra és Ákos volt az aki hívott...huh. hát picit féltem felvenni, de rendben.
- Szia Liz. Ráérsz most kimehetnénk a parkba. - mondta Ákos, mintha csak felolvasna valamit, de úgyis beszélni akartam vele, ezért beleegyeztem, hogy kimegyek vele.
- Rendben. 30 perc múlva gyere értem. - mondtam és letettem a telefont.
Felvettem egy farmert, egy kék hello kittys polót és összefogtam a hajam. Annyira nem akartam megerőltetni magam.
Ákos pontos volt félórán belül tényleg ott állt az ajtó előtt. Felvettem a tornacipőm és elindultunk.
Egész idő alatt csak arról faggatott mi van köztem és Ricsi között. A parkban odamentünk egy csoporthoz. Ákos ismeri őket én nem. Elkezdtek beszélgetni mintha ott se lennék. Mire volt jó ez? Nem értettem.
- Hé kislány. Van barátod? - kérdezte egy barna hajú srác.
- Nincs. - mondtam ijedten.
- Hidd el itt nem is lesz. - reagált a válaszomra a srác.
Mindenki hangosan elkezdett nevetni és folytatták a beszologatásokat. Egy idő után már nem bírtam és leléptem. Ákos egy kicsit sem próbált megvédeni. Talán ez fájt a legjobban. Egy ideig bolyongtam, fogalmam sincs merre lehetek és, hogy hogy jutok innen haza. Odamentem egy lányhoz, aki kutyát sétáltatott.
- Hello. - mondtam.
- Szia. - válaszolta.
Ez megnyugtatott. Ezekszerint tud magyarul.
- Ohh, magyar vagy. Ez sokat segít. - mondtam mosolyogva.- picit eltévedtem.
A lány, akinek később kiderült, hogy Emily a neve nagyon barátságos volt. Sokat beszélgettünk és még a telefon számát is megadta, hogyha szükségem lenne valamire.
323
31.rész
Nem tudtam mit mondjak Ádámnak. Engem mindenki eltudott érni, ha a volt osztálytársaim is elértek akkor fura, hogy pont a testvéreim nem. Megadtam neki apa számát, bár sokat nem hiszem, hogy tehetnek.
- mennem kell hugi. Szia. Minnievel szeretünk téged. - mondta Ádám.
- Én is titeket. - mondtam.
Letettem a telefont, felmentem a szobába és elővettem a fényképalbumot.
Órákon keresztül nèzegettem.
A kép nézegetésből Rachel érkezése riasztott fej.
- Liz itthon vagy? Nem vagy éhes? - kérdezte
- Itthon. De igen éhes vagyok. Csinálunk milánóit? - kérdeztem.
- Persze. Leszaladok a boltba. Sietek. - mondta Rachel.
Rachel nem is olyan rémes ahhoz képest, hogy Vanessza rokona. Kezdem megkedvelni.
Felmentem gépre. Ákos egy csomó képet feltöltött. Elérhető voltam és továbbra sem írt vártam 30 percet, de semmi. Azt hiszem eddig tartott a nagy barátsága.
Kimentem kezdőlapra kiírtam egy idézetet:
" Szomorú tud lenni, amikor változnak az idők. Amikor elsétálsz valaki mellett, akivel régen órákig tudtál beszélni, most pedig még csak rád sem néz.. "
és kiléptem. Bekapcsoltam a zenét és ledőltem az ágyra.
Nem tudtam figyelni a zene szövegére már semmit nem értettem...màr az életem sem értettem. Mi történt körülöttem. Azt hittem Miami új életet kezdhetek, mimdent hàtrahagyva. Azt hittem találok barátokat, azt hittem boldog leszek, de már magam sem tudom mi vagyok. Az elmélkedésből Rachel zökkentett ki.
- Liz segíts kérlek kipakolni.- mondta.
- megyek.
Kikapcsoltam a zenét és eltettem a telefonom. Leszaladtam a lépcsőn.
- Itt vagyok. - jelentettem ki.
- Jól vagy? - kérdezte.
- Igen, azt hiszem. - mondtam kicsit szomorúan.
- Najó. Mielőtt kipakolunk beszéljük át mi a baj. Nem szeretném, hogy szomorú legyél. - mondta aggódva. Nekem őszintének tűnt amit mondott, kicsit meg is győzőtt, ezért úgy döntöttem kiöntöm neki a szívem.
- Hát a suliba nem igazán kedvelnek. Ákos szóba se áll velem. Ádám felhívott és már nem tudom mi történik körülöttem. - borultam ki.
Rachel átölelt és megprobált megvigasztalni.
- Akkor probáljuk meg az elejétől picit érthetőbben. Rendben? - kérdezte.
- Oké. - egyeztem bele.
- Miért utálnak a suliba?
- Mert szerintük a pénzem miatt és nem a jegyeim miatt kerültem be az iskolába és egy pénzes csitrinek tartanak. Nagyon kevesen beszélnek velem. - szipogtam.
- De Lizu tudjuk mindketten, hogy ez nem igaz. Majdnem jeles tanuló voltál. Bár Vani lett volna ilyen jó tanuló.- sóhajtott.
- Addig jó volt amíg rólam másolt. - mosolyogtam.
- Hiányzol neki. - mondta
- Tényleg? - kérdeztem meglepődve.
- Igen. Elég sokat kérdez felőled. Azt hiszem neki fontosabb vagy, mint gondoltuk volna. - mondta Rachel.
- érdekes. Na mimdegy. Folytathatom? Olyan jó valakinek kibeszélni a gondjaim. Régen mindig anyának vagy Minnienek meséltem el. - böktem ki.
- Igen, persze. - mosolyodott el Rachel. - mi történt Ákossal?
- Nem tudom. Elkezdett jóba lenni Rékával. Ő az osztályba a szószóló és egyik szünetbe csókolozni is láttam őket. Elült mellőllem. Magamra hagyott, pedig megígérte, hogy mindig itt lesz. - sírtam el magam.
- Naa, ne sírj kicsim. - mondta hirtelen Rachel. - beszélj vele, hívd fel, hívd át vagy menj el hozzá. - tanácsolta.
- Rendben és van még valami. - mondtam halkan.
- mi? - kérdezte szomorúan.
- Egy fiú. - böktem ki.
- Ricsi. A folyosón futottunk össze vagyis inkább talált el.
- Rachel felhúzta a szemöldökét -
Nyugi csak véletlenül eltalált a labdával, utána odajött és felsegített. Egy évvel felettem jár. Sokat beszélgettünk és haza is kisért. Olyan aranyos, de nem szeretnék most kapcsolatot. - mondtam.
- Értem. Szerintem mondd el neki, hogy mit érzel és , hogy mit gondolsz kettőtőkről. Az őszinteség mindig segít. Szerintem megfogja érteni. - mondta mosolyogva.
- köszönöm, hogy meghallgattàl. - öleltem át- Pakoljunk ki. -mondtam.
- rendben.
Bepakoltam a szekrénybe és a hütőbe. Rachel elkezdte csinálni az ebédet, én meg elővettem egy hagymás-tejfölös chipset. Mit mondhatnék ez a kedvencem.
Felmentem a szobába és elkezdtem átrendezni a saját stílusommá. Kiraktam képeket, parafa táblát, posztereket. Picit átrendeztem. Festettem a falra. Idézetet írtam rá. Mindent, amit mindig is akartam. Nekem nagyon tetszett a végeredmény.
Valaki kopogott. Apa volt az. Észre se vettem mikor jött meg.
- Liz.-mondta és körülnézett.
- Tetszik? - kérdeztem mosolyogva.
- Igen. Nagyon szép lett. - és átölelt.
- mennem kell hugi. Szia. Minnievel szeretünk téged. - mondta Ádám.
- Én is titeket. - mondtam.
Letettem a telefont, felmentem a szobába és elővettem a fényképalbumot.
Órákon keresztül nèzegettem.
A kép nézegetésből Rachel érkezése riasztott fej.
- Liz itthon vagy? Nem vagy éhes? - kérdezte
- Itthon. De igen éhes vagyok. Csinálunk milánóit? - kérdeztem.
- Persze. Leszaladok a boltba. Sietek. - mondta Rachel.
Rachel nem is olyan rémes ahhoz képest, hogy Vanessza rokona. Kezdem megkedvelni.
Felmentem gépre. Ákos egy csomó képet feltöltött. Elérhető voltam és továbbra sem írt vártam 30 percet, de semmi. Azt hiszem eddig tartott a nagy barátsága.
Kimentem kezdőlapra kiírtam egy idézetet:
" Szomorú tud lenni, amikor változnak az idők. Amikor elsétálsz valaki mellett, akivel régen órákig tudtál beszélni, most pedig még csak rád sem néz.. "
és kiléptem. Bekapcsoltam a zenét és ledőltem az ágyra.
Nem tudtam figyelni a zene szövegére már semmit nem értettem...màr az életem sem értettem. Mi történt körülöttem. Azt hittem Miami új életet kezdhetek, mimdent hàtrahagyva. Azt hittem találok barátokat, azt hittem boldog leszek, de már magam sem tudom mi vagyok. Az elmélkedésből Rachel zökkentett ki.
- Liz segíts kérlek kipakolni.- mondta.
- megyek.
Kikapcsoltam a zenét és eltettem a telefonom. Leszaladtam a lépcsőn.
- Itt vagyok. - jelentettem ki.
- Jól vagy? - kérdezte.
- Igen, azt hiszem. - mondtam kicsit szomorúan.
- Najó. Mielőtt kipakolunk beszéljük át mi a baj. Nem szeretném, hogy szomorú legyél. - mondta aggódva. Nekem őszintének tűnt amit mondott, kicsit meg is győzőtt, ezért úgy döntöttem kiöntöm neki a szívem.
- Hát a suliba nem igazán kedvelnek. Ákos szóba se áll velem. Ádám felhívott és már nem tudom mi történik körülöttem. - borultam ki.
Rachel átölelt és megprobált megvigasztalni.
- Akkor probáljuk meg az elejétől picit érthetőbben. Rendben? - kérdezte.
- Oké. - egyeztem bele.
- Miért utálnak a suliba?
- Mert szerintük a pénzem miatt és nem a jegyeim miatt kerültem be az iskolába és egy pénzes csitrinek tartanak. Nagyon kevesen beszélnek velem. - szipogtam.
- De Lizu tudjuk mindketten, hogy ez nem igaz. Majdnem jeles tanuló voltál. Bár Vani lett volna ilyen jó tanuló.- sóhajtott.
- Addig jó volt amíg rólam másolt. - mosolyogtam.
- Hiányzol neki. - mondta
- Tényleg? - kérdeztem meglepődve.
- Igen. Elég sokat kérdez felőled. Azt hiszem neki fontosabb vagy, mint gondoltuk volna. - mondta Rachel.
- érdekes. Na mimdegy. Folytathatom? Olyan jó valakinek kibeszélni a gondjaim. Régen mindig anyának vagy Minnienek meséltem el. - böktem ki.
- Igen, persze. - mosolyodott el Rachel. - mi történt Ákossal?
- Nem tudom. Elkezdett jóba lenni Rékával. Ő az osztályba a szószóló és egyik szünetbe csókolozni is láttam őket. Elült mellőllem. Magamra hagyott, pedig megígérte, hogy mindig itt lesz. - sírtam el magam.
- Naa, ne sírj kicsim. - mondta hirtelen Rachel. - beszélj vele, hívd fel, hívd át vagy menj el hozzá. - tanácsolta.
- Rendben és van még valami. - mondtam halkan.
- mi? - kérdezte szomorúan.
- Egy fiú. - böktem ki.
- Ricsi. A folyosón futottunk össze vagyis inkább talált el.
- Rachel felhúzta a szemöldökét -
Nyugi csak véletlenül eltalált a labdával, utána odajött és felsegített. Egy évvel felettem jár. Sokat beszélgettünk és haza is kisért. Olyan aranyos, de nem szeretnék most kapcsolatot. - mondtam.
- Értem. Szerintem mondd el neki, hogy mit érzel és , hogy mit gondolsz kettőtőkről. Az őszinteség mindig segít. Szerintem megfogja érteni. - mondta mosolyogva.
- köszönöm, hogy meghallgattàl. - öleltem át- Pakoljunk ki. -mondtam.
- rendben.
Bepakoltam a szekrénybe és a hütőbe. Rachel elkezdte csinálni az ebédet, én meg elővettem egy hagymás-tejfölös chipset. Mit mondhatnék ez a kedvencem.
Felmentem a szobába és elkezdtem átrendezni a saját stílusommá. Kiraktam képeket, parafa táblát, posztereket. Picit átrendeztem. Festettem a falra. Idézetet írtam rá. Mindent, amit mindig is akartam. Nekem nagyon tetszett a végeredmény.
Valaki kopogott. Apa volt az. Észre se vettem mikor jött meg.
- Liz.-mondta és körülnézett.
- Tetszik? - kérdeztem mosolyogva.
- Igen. Nagyon szép lett. - és átölelt.
30.rész
Amikor felértünk az emeletre összefutottunk Rékáékkal. Na ez nem lesz kellemes.
- szia Márk.- jött oda Réka meg a két udarhölgye Bianka és Viola.
- Sziasztok. - mondta és visszafordult hozzám, hogy válaszoljon.
- Hahó mi is itt vagyunk. - mondta Réka kicsit idegesen.
-Igen. Làttam. Köszöntem, de most mással beszélgetek. Nem körülöttetek forog a világ.-mondta Márk.
Réka dühöngött és otthagytak minket.
- Viccesek az osztálytársaid.- mondta Márk.
- Szerintem tetszel Rékának.- mondtam.
- Tudom, de nem tetszik a viselkedése.- mondta.
- Ó, akkor milyen lányok az eseteid? - kérdeztem.
- Az olyanok, mint Te. - mondta mosolyogva.
- Még nem is ismersz.- mondtam elpirulva.
- Lesz még rá időm, hogy megismerjelek.
A beszélgetésünket a csengő zavarta meg.
- mennünk kell.- mondtam.
Elkísért az osztályteremig.
- Sziaa Liz.
- Szia Márk.
Bementem az osztályba. A táblára felírta valaki:
" Elizabeth a pasi rabló."
Ez vicces..elmosolyodtam rajta. Leültem a helyemre, de Ákos nem volt ott. Jellemző mindig késik, de meghallottam a hangját.
Rékával beszélgetett és és megcsókolta.
Nem tudtam most mi lesz.
Miss Harel bejött a terembe, elkezdődött az óra. Ákos Réka mellett ült, azt hiszem elvesztettem a legjobb barátomat. Egész órán nem figyeltem csak lepörgettem a fejemben minden egyes emlékem Ákosról. Hiányzik. Kicsöngettek. Nem akartam tovább egy légtérbe lenni velük.
Kiszaladtam és sírni kezdtem. Belefutottam Márkba.
- Liz mi a baj? - kérdezte aggódva.
- Ákos és Réka..-szipogtam.
- Mi történt?
- összejöttek.- mondtam.
- Ez fura. Réka eddig rámhajtott.
- Sziasztok- köszönt oda Réka.
- sziasztok -mondta Márk.
- Ó Elizabeth te sírsz? - kérdezte és elnevette magát.
- Hagyd őt békén.- mondta Márk.
- Ó védd csak a kis barátnőd. - mondta gúnyosan Réka.
- Nem a barátnőm, de azért probálkozok és hamarabb leszek vele együtt, mint veled.
- Nem vagytok együtt? - kérdezte Ákos.
- Nem. Menjünk Márk. - mondtam.
Otthagytuk őket. Nem bírtam tovább elviselni. Egésznap magamon éreztem Ákos tekintetét. Minden órán figyelt. Utolsó óra után Márk a suli előtt várt.
- Sziaa Lizi. - mondta Márk.
- Ö sziaa.- mondtam.
- Nembaj, ha hazakísérlek? - kérdezte.
- Nem. - mosolyodtam el.
Egész végig nevettünk. Annyira jól elvoltunk. Mikor a kapuhoz értünk megfogta a kezem magához húzott és és megcsókolt
Megfordult velem a világ. Az érzés mikor csókolt az szavakkal nem fejezhető ki. De nem féltem. Nem akartam szerelmes lenni, hisz megint csak elrontanám.
- Tetszel nekem Elizabeth. - mondta Ricsi.
- Mindenkit megcsókolsz, aki tetszik? - kérdeztem óvatosan.
- Nem. Igazad van. Elsiettem, de mi lenne ha megismernénk egymást? - kérdezte.
- rendben.
- Tali. 15:00-kor a parton? - kérdezte Ricsi.
- Benne vagyok.
A telefonom megcsörrent...Ádám volt az. Te jó ég! Nem beszéltem tesoimmal már elég rég óta.
- Azt hiszem ez fontos hívás.- mondta Ricsi kocsit zavartan.
- Tesóm az. - mondtam szomorúan.
- Akkor én megyek. Hagylak titeket. Sziaa.
- Sziaa.
Felvettem a telefont:
- Ádám..
- Hugii végre elértelek. Téged tudod milyen nehéz elérni? - kérdezte.
- Eddog mindenki el tudott érni. - mondtam.
- Hiányzol és Minnienek is. Gyere át valamelyik nap. Kérlek. - kérlelt Ádám.
- Nem tudok. - mondtam.
- Lizus, ha nem is anya miatt, de legalább miattunk.
- könyörgött.
-Ádám..Miamiba költöztünk.- mondtam kicsit szomorúan.
- Tessék? - kérdezte vagy inkább ordította Ádám.
- Miamiba lakunk már 3 napja. - ismételtem meg magam.
- Küldd el apa számát. Attól mert ők szét mentek..te még a kishúgom vagy. Nem szakíthatnak el téged tőlünk.- mondta Ádám.
- szia Márk.- jött oda Réka meg a két udarhölgye Bianka és Viola.
- Sziasztok. - mondta és visszafordult hozzám, hogy válaszoljon.
- Hahó mi is itt vagyunk. - mondta Réka kicsit idegesen.
-Igen. Làttam. Köszöntem, de most mással beszélgetek. Nem körülöttetek forog a világ.-mondta Márk.
Réka dühöngött és otthagytak minket.
- Viccesek az osztálytársaid.- mondta Márk.
- Szerintem tetszel Rékának.- mondtam.
- Tudom, de nem tetszik a viselkedése.- mondta.
- Ó, akkor milyen lányok az eseteid? - kérdeztem.
- Az olyanok, mint Te. - mondta mosolyogva.
- Még nem is ismersz.- mondtam elpirulva.
- Lesz még rá időm, hogy megismerjelek.
A beszélgetésünket a csengő zavarta meg.
- mennünk kell.- mondtam.
Elkísért az osztályteremig.
- Sziaa Liz.
- Szia Márk.
Bementem az osztályba. A táblára felírta valaki:
" Elizabeth a pasi rabló."
Ez vicces..elmosolyodtam rajta. Leültem a helyemre, de Ákos nem volt ott. Jellemző mindig késik, de meghallottam a hangját.
Rékával beszélgetett és és megcsókolta.
Nem tudtam most mi lesz.
Miss Harel bejött a terembe, elkezdődött az óra. Ákos Réka mellett ült, azt hiszem elvesztettem a legjobb barátomat. Egész órán nem figyeltem csak lepörgettem a fejemben minden egyes emlékem Ákosról. Hiányzik. Kicsöngettek. Nem akartam tovább egy légtérbe lenni velük.
Kiszaladtam és sírni kezdtem. Belefutottam Márkba.
- Liz mi a baj? - kérdezte aggódva.
- Ákos és Réka..-szipogtam.
- Mi történt?
- összejöttek.- mondtam.
- Ez fura. Réka eddig rámhajtott.
- Sziasztok- köszönt oda Réka.
- sziasztok -mondta Márk.
- Ó Elizabeth te sírsz? - kérdezte és elnevette magát.
- Hagyd őt békén.- mondta Márk.
- Ó védd csak a kis barátnőd. - mondta gúnyosan Réka.
- Nem a barátnőm, de azért probálkozok és hamarabb leszek vele együtt, mint veled.
- Nem vagytok együtt? - kérdezte Ákos.
- Nem. Menjünk Márk. - mondtam.
Otthagytuk őket. Nem bírtam tovább elviselni. Egésznap magamon éreztem Ákos tekintetét. Minden órán figyelt. Utolsó óra után Márk a suli előtt várt.
- Sziaa Lizi. - mondta Márk.
- Ö sziaa.- mondtam.
- Nembaj, ha hazakísérlek? - kérdezte.
- Nem. - mosolyodtam el.
Egész végig nevettünk. Annyira jól elvoltunk. Mikor a kapuhoz értünk megfogta a kezem magához húzott és és megcsókolt
Megfordult velem a világ. Az érzés mikor csókolt az szavakkal nem fejezhető ki. De nem féltem. Nem akartam szerelmes lenni, hisz megint csak elrontanám.
- Tetszel nekem Elizabeth. - mondta Ricsi.
- Mindenkit megcsókolsz, aki tetszik? - kérdeztem óvatosan.
- Nem. Igazad van. Elsiettem, de mi lenne ha megismernénk egymást? - kérdezte.
- rendben.
- Tali. 15:00-kor a parton? - kérdezte Ricsi.
- Benne vagyok.
A telefonom megcsörrent...Ádám volt az. Te jó ég! Nem beszéltem tesoimmal már elég rég óta.
- Azt hiszem ez fontos hívás.- mondta Ricsi kocsit zavartan.
- Tesóm az. - mondtam szomorúan.
- Akkor én megyek. Hagylak titeket. Sziaa.
- Sziaa.
Felvettem a telefont:
- Ádám..
- Hugii végre elértelek. Téged tudod milyen nehéz elérni? - kérdezte.
- Eddog mindenki el tudott érni. - mondtam.
- Hiányzol és Minnienek is. Gyere át valamelyik nap. Kérlek. - kérlelt Ádám.
- Nem tudok. - mondtam.
- Lizus, ha nem is anya miatt, de legalább miattunk.
- könyörgött.
-Ádám..Miamiba költöztünk.- mondtam kicsit szomorúan.
- Tessék? - kérdezte vagy inkább ordította Ádám.
- Miamiba lakunk már 3 napja. - ismételtem meg magam.
- Küldd el apa számát. Attól mert ők szét mentek..te még a kishúgom vagy. Nem szakíthatnak el téged tőlünk.- mondta Ádám.
29.rész
Egésznap csendben voltam. Ákos probált felvíditani, de nem sok sikerrel járt. Azt hiszem volt olyan pillanat is mikor feladta, de nem igazán tartott sokáig. Nekem meg csak pörgött az agyam, mit tegyek? Menjek vissza Magyarországra, de ott màr senkim sincs. Anya és a tesoim azóta se kerestek. Mintha nem is léteznék. A barátaim sem kerestek. Se Tina, se Vani se senki. Olyan mintha nem is léteznék a számukra. Ennyire jelentéktelen lennék?
- hé vigyázz. - kiálltott valaki.
És egy labda csapott fejbe. Elestem a váratlan és elég fájdalmas ütéstől.
- Jól vagy? - kérdezte az ismeretlen srác.
- köszi. Igen.
- De illetlen vagyok. Be se mutatkoztam. Ricsi vagyok. - mondta.
- hát sok alkalmad nem volt, mivel most találtál fejbe egy.. - néztem a labdára - kosárlabdával.- mondtam furán.
- én vagyok a suli kosárlabda csapatának az egyik játékosa.
- értem. - mosolyodtam el.
- amugy a te nev..
- Liz, Liz jól vagy? - szaladt oda Ákos.
- yes, I'm fine. - said.
- ennyit megtanultál? - nevette el magát.
- khm. Azt hiszem én megyek.- mondta Ricsi.
- sziaa. Örülök, hogy megismertelek Ricsi. - mondtam mosolyogva.
- Sziasztok. - mosolyodott el.
- ki volt ez? - érdeklődött Ákos.
- egy kosárlabdás.- mondtam
- ahha, értem.- mondta-nekem mennem kell.
- hova mész? - kérdeztem.
- Focizni. Jelentkeztem a foci csapatba. - mondta Ákos.
- Öhm értem. Akkor majd találkozunk.
Elszaladt. De hisz még csak az első óra telt el. Az edzések nem délután vannak? Miért hazudott volna. Ő az egyetlen barátom és most egyedül hagyott. Mikor észbe kaptam és körbenéztem elfogott a félelem. Új ország, új suli, új emberek. Honvágyam volt. A régi sulimba mindenkit ismertem és mindenki ismert. Itt meg senkit nem ismerek. Nem akarok itt lenni. Leültem egy padra és azon gondolkodtam, hogy mondjam meg apának, hogy nem akarok itt lenni.
- Sziaa. - köszönt valaki.
- Szia. Ricsi.- mondtam.
- Hova tűnt az udvarlód és miért vagy szomorú? - kérdezte.
- Ákos csak barát. Ő az egyetlen akit ismerek. Elvileg foci edzésen. Amugy nincs semmibaj.- mondtam erőltetett mosollyal.
- értem. Elmondhatod mi a baj, bennem bízhatsz.- biztatott.
- hát, rendben. Honvágyam van. Itt senkit nem ismerek, az osztályom utál és nem tudom- mondtam.
- miért nem váltassz osztályt? - kérdezte.
- mert nem tudom. Olyat lehet? - kérdeztem.
- persze. Beszéld meg a szüleiddel és holnap segítek. Meg osztályt is segítek választani. - mondta Ricsi.
- Ez aranyos. Köszönöm, de...mi lesz Ákossal? Nem akarom cserbenhagyni. - szomorodtam el újra.
- Szerintem ő tökéletesen meg van. Foci edzés csak holnapután van négykor.
- Ez biztos?
- Ma hétfő van. Edzés szerdán és pénteken van.
- Rendben.
- Szerintem beszélj vele. Hol lesz órád? - kérdezte mosolyogva.
- második emelet , harmadik ajtó. - kapartam elő az órarendet.
- szomszéd terem. Tökéletes. Kérsz forró csokit?
- igen.- ragyogott a szemem. - imádom a forró csokit.
- gondoltam.
Ricsivel elindultunk az automata felé, majd fel a termekhez. Sok mindenről beszélgettünk. Mesélt arról, hogy ösztöndíjjat szeretne, hogy tavaly részt vett a cserediákprogramba. Érdekes dolgokat is mesélt és szerintem jó barátok lettünk. Hű szereztem egyedül egy barátot. Jó kellett egy kosárlabda, ami fejbe talált, de minden mást én csináltam (:
- hé vigyázz. - kiálltott valaki.
És egy labda csapott fejbe. Elestem a váratlan és elég fájdalmas ütéstől.
- Jól vagy? - kérdezte az ismeretlen srác.
- köszi. Igen.
- De illetlen vagyok. Be se mutatkoztam. Ricsi vagyok. - mondta.
- hát sok alkalmad nem volt, mivel most találtál fejbe egy.. - néztem a labdára - kosárlabdával.- mondtam furán.
- én vagyok a suli kosárlabda csapatának az egyik játékosa.
- értem. - mosolyodtam el.
- amugy a te nev..
- Liz, Liz jól vagy? - szaladt oda Ákos.
- yes, I'm fine. - said.
- ennyit megtanultál? - nevette el magát.
- khm. Azt hiszem én megyek.- mondta Ricsi.
- sziaa. Örülök, hogy megismertelek Ricsi. - mondtam mosolyogva.
- Sziasztok. - mosolyodott el.
- ki volt ez? - érdeklődött Ákos.
- egy kosárlabdás.- mondtam
- ahha, értem.- mondta-nekem mennem kell.
- hova mész? - kérdeztem.
- Focizni. Jelentkeztem a foci csapatba. - mondta Ákos.
- Öhm értem. Akkor majd találkozunk.
Elszaladt. De hisz még csak az első óra telt el. Az edzések nem délután vannak? Miért hazudott volna. Ő az egyetlen barátom és most egyedül hagyott. Mikor észbe kaptam és körbenéztem elfogott a félelem. Új ország, új suli, új emberek. Honvágyam volt. A régi sulimba mindenkit ismertem és mindenki ismert. Itt meg senkit nem ismerek. Nem akarok itt lenni. Leültem egy padra és azon gondolkodtam, hogy mondjam meg apának, hogy nem akarok itt lenni.
- Sziaa. - köszönt valaki.
- Szia. Ricsi.- mondtam.
- Hova tűnt az udvarlód és miért vagy szomorú? - kérdezte.
- Ákos csak barát. Ő az egyetlen akit ismerek. Elvileg foci edzésen. Amugy nincs semmibaj.- mondtam erőltetett mosollyal.
- értem. Elmondhatod mi a baj, bennem bízhatsz.- biztatott.
- hát, rendben. Honvágyam van. Itt senkit nem ismerek, az osztályom utál és nem tudom- mondtam.
- miért nem váltassz osztályt? - kérdezte.
- mert nem tudom. Olyat lehet? - kérdeztem.
- persze. Beszéld meg a szüleiddel és holnap segítek. Meg osztályt is segítek választani. - mondta Ricsi.
- Ez aranyos. Köszönöm, de...mi lesz Ákossal? Nem akarom cserbenhagyni. - szomorodtam el újra.
- Szerintem ő tökéletesen meg van. Foci edzés csak holnapután van négykor.
- Ez biztos?
- Ma hétfő van. Edzés szerdán és pénteken van.
- Rendben.
- Szerintem beszélj vele. Hol lesz órád? - kérdezte mosolyogva.
- második emelet , harmadik ajtó. - kapartam elő az órarendet.
- szomszéd terem. Tökéletes. Kérsz forró csokit?
- igen.- ragyogott a szemem. - imádom a forró csokit.
- gondoltam.
Ricsivel elindultunk az automata felé, majd fel a termekhez. Sok mindenről beszélgettünk. Mesélt arról, hogy ösztöndíjjat szeretne, hogy tavaly részt vett a cserediákprogramba. Érdekes dolgokat is mesélt és szerintem jó barátok lettünk. Hű szereztem egyedül egy barátot. Jó kellett egy kosárlabda, ami fejbe talált, de minden mást én csináltam (:
28.rész
Nem tudom mennyit aludtam, mivel hajnali kettőkor az ágyamba ébredtem fel. Ákos csak egy sms-t hagyott. Ez volt benne:
"Szia Liz. Ne haragudj, nem akartalak felkelteni. Befektettelek az ágyadba és betakartalak. Nagyon édesen aludtál, egész éjszaka tudtam volna nézni. Remélem szépeket álmodsz. Sziaa kicsi Liz. ♡ "
Olyan aranyos volt már legalább hatodszorra olvastam el mire újra, azt éreztem álmos vagyok. Odatettem a telefont a párnámra és elaludtam. Olyan szép álmom volt, hogy reggel már nem emlékeztem rá. Reggel frissen keltem fel, elmentem lezuhagyozni, felvettem a fekete farmernadrágom, a hello kittys polóm, összecoffoztam a hajam és összepakoltam a sulis dolgaim. Nagyon hamar kész voltam, de nembaj. Ákos hétre jött értem. Annyira örültem mikor megláttam.
- szia Liz. Hűű csinos vagy. - mondta.
- sziaa. Köszönöm.
- most beilleszkedni szeretnèl vagy mindenkit elcsábítani? Nálam bevállt. - mosolyodott el.
- beilleszkedni. Köszönöm. - mondtam és elpirultam.
Elindultunk a suliba. Egész úton beszélgettünk, hülyültünk. Annyi mindent elmeséltünk magunkról a másiknak. Azt hiszem most ismertem meg milyen igazából. Az osztály legunszimpatikusabb tagjának tartottam most meg a legeslegjobb barátom.
Valaki utánam fütyült és hozzám szólt, de nem igazán értettem az angol nem az erősségem. Mázli, hogy a suliba magyarul beszélnek hozzánk. Ákos beszélt velük. Csak annyit értettem, hogy az ő barátnője vagyok. Huh. Ilyet se mondott még. Nem tudtam mire véljem. Majd elmentek.
- a te barátnőd? - kérdeztem mosolyogva.
- nem azt mondtad, hogy nem tudsz angolul.- kérdezte.
- de ennyit megértek. - duzzogta..
- bocsánat. - és megölelt. Így voltunk pár percig, majd elengedett.
- nincs harag? - kérdezte.
- nincs.
Befordultunk egy egyenesbe és az utca közepén volt a suli. Huuuu , de nagy és szèp ámultam. Ákos megfogta a kezem és előre fele kezdett húzni mivel megálltam és furán néztek rám. Bementünk az épületbe és megkerestük a 9/M-sek termét
A második emeleten a 3. ajtó volt az. Picit féltem bemenni, ezért Ákos volt az első, aki bement előttem. Én félénken lépkedtem mögötte.
- Sziasztok. - mondta hangosan Ákos.
Mindenki felénk nézett, de senki nem köszönt vissza. Ez nekem nem tetszett és, ha nekem nem tetszik valami akkor kinyitom a számat.
- Hé. Köszönt nektek. Mi lenne, ha egy sziát kinyögnétek. Megerőltető lenne? - kérdeztem. Picit hangosabban a kelleténél.
- Fogd vissza magad. Nem otthon vagy. - mondta egy lány, kèsőbb megtudtam, hogy Réka a neve.
- De igaza van. Lehet, hogy újak ès még nem lettek beavatva, de nekik az ország is új.- mondta egy srác, odajött hozzánk - sziasztok Márk vagyok.
- Szia én Ákos, ő pedig Elizabeth.- mondta.
- De mindenki csak Liznek hív.-mondtam.
- Szia Ákos, sziaa Liz. - rám kacsintott.
A többiek is odajöttek. Bemutatkoztak. Egy-kettőnek megjegyeztem a nevét, de nem mindenkinek. Majd megtanulom.
- Persze. Most mindenki játsza el, hogy milyen kedves. - mondta Réka.
- Hallod neked mi bajod? Mindig ennyire idegesìtő vagy?-kérdeztem.
- Itt mindenki a tanulmányi eredménye miatt került ide. Ti meg csak a pénzes szülők miatt. Mit gondoltatok, hogy csak úgy befogadunk titeket? Na arra várhattok. - mondta Réka.
- Az a bajod velünk, hogy pénzes családból származunk. Nem is ismersz milyen emberek vagyunk. Nem a pénz számít, hanem, hogy belül, a lelkünk mélyén milyenek vagyunk.- mondtam.
- bunkó, parasztok. Mint mindegyik gazdag. - mondta Réka.
- Állj le. Azt eltűröm, hogy engem ocsárolj, de azt, hogy Lizt a szádra vedd, azt nem. - mondta Ákos.
- Ahh, szerelmesek. - mondta Réka gonosz kacajjal.
- Barátok. Legjobb barátok. - javítottam ki.
A vitát a csengő zavarta meg.
Mr. Jackinson jött be irodalom órára.
Beültünk az első padba. Jackinson tanár úr bemutatott minket az osztálynak. Egész órán csöndben voltam. Ákost nem érdekelték a többiek véleménye, de nekem fájt.
"Szia Liz. Ne haragudj, nem akartalak felkelteni. Befektettelek az ágyadba és betakartalak. Nagyon édesen aludtál, egész éjszaka tudtam volna nézni. Remélem szépeket álmodsz. Sziaa kicsi Liz. ♡ "
Olyan aranyos volt már legalább hatodszorra olvastam el mire újra, azt éreztem álmos vagyok. Odatettem a telefont a párnámra és elaludtam. Olyan szép álmom volt, hogy reggel már nem emlékeztem rá. Reggel frissen keltem fel, elmentem lezuhagyozni, felvettem a fekete farmernadrágom, a hello kittys polóm, összecoffoztam a hajam és összepakoltam a sulis dolgaim. Nagyon hamar kész voltam, de nembaj. Ákos hétre jött értem. Annyira örültem mikor megláttam.
- szia Liz. Hűű csinos vagy. - mondta.
- sziaa. Köszönöm.
- most beilleszkedni szeretnèl vagy mindenkit elcsábítani? Nálam bevállt. - mosolyodott el.
- beilleszkedni. Köszönöm. - mondtam és elpirultam.
Elindultunk a suliba. Egész úton beszélgettünk, hülyültünk. Annyi mindent elmeséltünk magunkról a másiknak. Azt hiszem most ismertem meg milyen igazából. Az osztály legunszimpatikusabb tagjának tartottam most meg a legeslegjobb barátom.
Valaki utánam fütyült és hozzám szólt, de nem igazán értettem az angol nem az erősségem. Mázli, hogy a suliba magyarul beszélnek hozzánk. Ákos beszélt velük. Csak annyit értettem, hogy az ő barátnője vagyok. Huh. Ilyet se mondott még. Nem tudtam mire véljem. Majd elmentek.
- a te barátnőd? - kérdeztem mosolyogva.
- nem azt mondtad, hogy nem tudsz angolul.- kérdezte.
- de ennyit megértek. - duzzogta..
- bocsánat. - és megölelt. Így voltunk pár percig, majd elengedett.
- nincs harag? - kérdezte.
- nincs.
Befordultunk egy egyenesbe és az utca közepén volt a suli. Huuuu , de nagy és szèp ámultam. Ákos megfogta a kezem és előre fele kezdett húzni mivel megálltam és furán néztek rám. Bementünk az épületbe és megkerestük a 9/M-sek termét
A második emeleten a 3. ajtó volt az. Picit féltem bemenni, ezért Ákos volt az első, aki bement előttem. Én félénken lépkedtem mögötte.
- Sziasztok. - mondta hangosan Ákos.
Mindenki felénk nézett, de senki nem köszönt vissza. Ez nekem nem tetszett és, ha nekem nem tetszik valami akkor kinyitom a számat.
- Hé. Köszönt nektek. Mi lenne, ha egy sziát kinyögnétek. Megerőltető lenne? - kérdeztem. Picit hangosabban a kelleténél.
- Fogd vissza magad. Nem otthon vagy. - mondta egy lány, kèsőbb megtudtam, hogy Réka a neve.
- De igaza van. Lehet, hogy újak ès még nem lettek beavatva, de nekik az ország is új.- mondta egy srác, odajött hozzánk - sziasztok Márk vagyok.
- Szia én Ákos, ő pedig Elizabeth.- mondta.
- De mindenki csak Liznek hív.-mondtam.
- Szia Ákos, sziaa Liz. - rám kacsintott.
A többiek is odajöttek. Bemutatkoztak. Egy-kettőnek megjegyeztem a nevét, de nem mindenkinek. Majd megtanulom.
- Persze. Most mindenki játsza el, hogy milyen kedves. - mondta Réka.
- Hallod neked mi bajod? Mindig ennyire idegesìtő vagy?-kérdeztem.
- Itt mindenki a tanulmányi eredménye miatt került ide. Ti meg csak a pénzes szülők miatt. Mit gondoltatok, hogy csak úgy befogadunk titeket? Na arra várhattok. - mondta Réka.
- Az a bajod velünk, hogy pénzes családból származunk. Nem is ismersz milyen emberek vagyunk. Nem a pénz számít, hanem, hogy belül, a lelkünk mélyén milyenek vagyunk.- mondtam.
- bunkó, parasztok. Mint mindegyik gazdag. - mondta Réka.
- Állj le. Azt eltűröm, hogy engem ocsárolj, de azt, hogy Lizt a szádra vedd, azt nem. - mondta Ákos.
- Ahh, szerelmesek. - mondta Réka gonosz kacajjal.
- Barátok. Legjobb barátok. - javítottam ki.
A vitát a csengő zavarta meg.
Mr. Jackinson jött be irodalom órára.
Beültünk az első padba. Jackinson tanár úr bemutatott minket az osztálynak. Egész órán csöndben voltam. Ákost nem érdekelték a többiek véleménye, de nekem fájt.
27.rész
A következő 1-2 hét gyorsan elment. A suli , a menhely, az angol tanár és az otthon között ingáztam. Ákos nagyon sokszor átjött. Régen nem sokat beszéltünk, de most szinte csak vele beszéltem. Tináék egyszer sem kerestek, egyszer se hívtak moziba, vásárolni és sehova se. Mintha egy idegen lennék, egy idegen helyen. Ákos mindig mellettem van. Bármikor hívhatom. Letörli a könnyeim és felvidít. Annyira fontos lett nekem. A repülő holnap indul. Ákiék ma már elindultak. Nekem még van pár dolgom amit el kell tennem. Az összes képem ami Kristófékkal kapcsolatos összetéptem. Elengedem a múltam. Miamiba megyek ez egy új élet. Kezdek álmosodni de várom Ákit skypeon. Úgy 2 órája érkeztek meg. Uuu villog a neve. Mennem kell. Áááá holnap MIAMI
El se aludtam pedig Ákos párszor elakart küldeni, deolyan jól elvoltunk cammon, hogy nem volt szivem. Apa hajnali 4-kor bejött, hogy kezdjek el készülödni. Kicsit meglepte,hogy fent vagyok. Gyorsan felöltöztem , fésülködtem stb..apa addiga kocsihoz vitte a cuccokat. Hajnali 6-kor elindultunk a repülőtérre. Estefelé értünk Miamiba írtó hosszúvolt az út. Áki Miamiba már a reptèren várt, ez nagyon kedves volt tőle. Apa leállított egy taxit és elindultunk az új házhoz. Kicsit izgatott voltam. Végig Ákost faggattam hátha tud valamit, de ha tudott is semmit nem mondott. Egy tengerparti házhoz mentünk. Ez tetszett. Imádom a vizet. Egyből mosolyra húzodott a szám.
A házunk a tengerparttól 5 km-terre van. Nem is olyan sok. Hihetetlenül nagy. Mikor belèptem a nappaliba találtam magam és háromszor akkora volt, mint a régi házunkké.
- Liz. Menj fel a lépcsőn és jobbra a legutolsó a te szobád. - mondta apa.
Megfogtam Ákos kezét és felrohantam. Csak mikor felértem akkor vettem észre, hogy egy cseppet sem zavarja és még mindig fogom a kezét. Elpirultam és elengedtem. Kinyitottam a szobám ajtaját ès elállt a lélegzetem.
Volt benne egy franciaágy, egy vízágy, íróasztal és gardróbom is volt. A szobámból nyílt a fürdőszoba. Nem tudom apa, hogy tudta megvenni, ezt a házat, de nagyon szép. Ákossal ráfeküdtünk a vìzágyra.
Kopogtak.
- Lizu rendelünk pizzát milyet kérsz?- kérdezte apa
- szalámis-sajtos-kukoricást.- vágtam rá.
- és te Ákos?
- ugyanazt.- mondta
- Liz 4 óra mulva aludnod kell. Vedd figyelembe , hogy ez egy másik időzóna.
Ákos mikorra kell hazamenned? - kérdezte apu.
- 8-ra jönnek értem.- mondta
- Rendben.
És apa kiment.
- te már láttad az osztálytársainkat? - kérdeztem.
- nem. Ahogy te , úgy én is csak holnap kezdek. Kicsit izgulok, de legalább te ott leszel velem.
Erre a mondatra 100 pillangó repdesett a gyomromban. Nem tudtam miért. Nem akartam belé szeretni és most lehet, hogy megtörtént?
- elmosolyodtam.
Nem érdekelt mi volt régen. Ez itt Miami, a múlt pedig Budapesten van. Nem fogok senkit visszasírni, ahogy engem sem fognak.
Megcsörrent a telefonom. Ákos adta oda. Mielőtt elvettem volna csak annyit kérdeztem:
- ki az?
- Kristóf. - mondta Ákos.
A szemèből harag, gyűlölet és kétségbeesés sugárzott. Nem tudtam mit tegyek, nem tudtam Kristóf mit akar, felvettem a telefont.
- Szia. Mondd.- szóltam bele nyersen.
- Liz , kicsim. Tévedtem, ne haragudj , szeretlek. - mondta Kristóf.
A szívem összeszorult. Jellemző, ahogy máshol vagyok egyből visszaakar kapni, de kapott 2 esèlyt többet nem érdemel.
- sajnálom Kristóf, de ez nem így műkődik. Belőlünk márcsak te meg én lesz ès semmi több. Most mennem kell, mert itt van Áki. Szia. - és letettem. Nem vártam meg mit mond, egyszerűen csak kinyomtam a telefont és kèsz. Nem érdekel a mentegetőzés, hogy milyen szépen néz a szemével és itt volt az a pont mikor elsírtam magam. Nem tudtam , hogy azért, mert hiányzik vagy azért, mert elengedtem végleg. Ákoshoz bújtam, ő átölelt és vigasztalt ès elaludtam a karjai között.
El se aludtam pedig Ákos párszor elakart küldeni, deolyan jól elvoltunk cammon, hogy nem volt szivem. Apa hajnali 4-kor bejött, hogy kezdjek el készülödni. Kicsit meglepte,hogy fent vagyok. Gyorsan felöltöztem , fésülködtem stb..apa addiga kocsihoz vitte a cuccokat. Hajnali 6-kor elindultunk a repülőtérre. Estefelé értünk Miamiba írtó hosszúvolt az út. Áki Miamiba már a reptèren várt, ez nagyon kedves volt tőle. Apa leállított egy taxit és elindultunk az új házhoz. Kicsit izgatott voltam. Végig Ákost faggattam hátha tud valamit, de ha tudott is semmit nem mondott. Egy tengerparti házhoz mentünk. Ez tetszett. Imádom a vizet. Egyből mosolyra húzodott a szám.
A házunk a tengerparttól 5 km-terre van. Nem is olyan sok. Hihetetlenül nagy. Mikor belèptem a nappaliba találtam magam és háromszor akkora volt, mint a régi házunkké.
- Liz. Menj fel a lépcsőn és jobbra a legutolsó a te szobád. - mondta apa.
Megfogtam Ákos kezét és felrohantam. Csak mikor felértem akkor vettem észre, hogy egy cseppet sem zavarja és még mindig fogom a kezét. Elpirultam és elengedtem. Kinyitottam a szobám ajtaját ès elállt a lélegzetem.
Volt benne egy franciaágy, egy vízágy, íróasztal és gardróbom is volt. A szobámból nyílt a fürdőszoba. Nem tudom apa, hogy tudta megvenni, ezt a házat, de nagyon szép. Ákossal ráfeküdtünk a vìzágyra.
Kopogtak.
- Lizu rendelünk pizzát milyet kérsz?- kérdezte apa
- szalámis-sajtos-kukoricást.- vágtam rá.
- és te Ákos?
- ugyanazt.- mondta
- Liz 4 óra mulva aludnod kell. Vedd figyelembe , hogy ez egy másik időzóna.
Ákos mikorra kell hazamenned? - kérdezte apu.
- 8-ra jönnek értem.- mondta
- Rendben.
És apa kiment.
- te már láttad az osztálytársainkat? - kérdeztem.
- nem. Ahogy te , úgy én is csak holnap kezdek. Kicsit izgulok, de legalább te ott leszel velem.
Erre a mondatra 100 pillangó repdesett a gyomromban. Nem tudtam miért. Nem akartam belé szeretni és most lehet, hogy megtörtént?
- elmosolyodtam.
Nem érdekelt mi volt régen. Ez itt Miami, a múlt pedig Budapesten van. Nem fogok senkit visszasírni, ahogy engem sem fognak.
Megcsörrent a telefonom. Ákos adta oda. Mielőtt elvettem volna csak annyit kérdeztem:
- ki az?
- Kristóf. - mondta Ákos.
A szemèből harag, gyűlölet és kétségbeesés sugárzott. Nem tudtam mit tegyek, nem tudtam Kristóf mit akar, felvettem a telefont.
- Szia. Mondd.- szóltam bele nyersen.
- Liz , kicsim. Tévedtem, ne haragudj , szeretlek. - mondta Kristóf.
A szívem összeszorult. Jellemző, ahogy máshol vagyok egyből visszaakar kapni, de kapott 2 esèlyt többet nem érdemel.
- sajnálom Kristóf, de ez nem így műkődik. Belőlünk márcsak te meg én lesz ès semmi több. Most mennem kell, mert itt van Áki. Szia. - és letettem. Nem vártam meg mit mond, egyszerűen csak kinyomtam a telefont és kèsz. Nem érdekel a mentegetőzés, hogy milyen szépen néz a szemével és itt volt az a pont mikor elsírtam magam. Nem tudtam , hogy azért, mert hiányzik vagy azért, mert elengedtem végleg. Ákoshoz bújtam, ő átölelt és vigasztalt ès elaludtam a karjai között.
26.rész
Apa azt mondta menjek le vacsorázni, de nem akartam, ezért rendeltem szalámis pizzát. Forró vizet engedtem és mire megérkezett a pizza a fürdés és a hajmosás is megvolt. Felmentem a szobámba leültem az újonnan beszerzett babzsák fotelembe és kezembe vettem a laptopom. Felmentem facebookra , a neon.hu-ra meg bekapcsoltam a youtubeot. Facebookon egy váratlan üzenet fogadott. Amíg a saját kis apróbb dolgommal foglalkoztam el is feledkeztem Kristófról. Az üzenet pedig tőle jött.
Kristóf:
Szia Liz. Tudom szép napokat; hónapokat töltöttünk együtt, de sajnos itt a vège. Sófíával újra együtt vagyunk és úgy néz ki itt is marad. Tudom most nehéz lesz neked; de hidd el te egy rendkívüli lány vagy. Szia.
Nem bírtam rá válaszolni. Könny szökött a szemembe. Apa bejött a szobába és látta ahogy a kapcsolatban-t 'szinglire' állítom. Nem kérdezett semmit csak csöndben leült mellém. Egy idő után megszólalt.
- kicsim szeretnél elköltözni? -kérdezte.
- igen, de jó messzire. -válaszoltam.
- Miami-ra gondoltam- mondta mosolyogva.
Hirtelen ránéztem és megöleltem. Azta. Miamiba megyek. El se hiszem. Ez...ez hihetetlen.
Apa azt mondta 2 hét múlva költözünk. Egyből válaszoltam Kristófnak:
Sziaa. Semmigond èn úgyis Miamiba megyek. Sok boldogságot a továbbiakban. Hidd el többet úgyse látsz. Puszii.
És elküldtem.
Pár perc alatt 5 chat ablak is jelezni kezdett. Tina, Vanessza, Vencel, Kristóf és Rebi.
Mindenki Miamiról akart faggatni. Bettina azt akarta tudni hogy hogy képzelem, hogy elmegyek, mert így nem tud bosszút állni. Vencel jó utat és sok boldog napot kívánt. Vanessa azt üzente, hogy majd meglátogat. Most már aludnom kell. Holnap egy fura napom lesz.
Reggel frissen ébredtem fel, kipihent voltam. Úgy éreztem erős vagyok. Úgy éreztem a szakítást is kibírom...igen csak úgy éreztem. Ahogy kiléptem a kapunk és végig néztem az utcán minden stimmel, minden ugyanolyan volt kivéve, hogy nincs mellettem. Az élet nem állt meg, ugyanúgy jár a 4-gyes villamos, a pótlóbuszok , a helyi járatos busz, de számomra ezek már ismeretlenek. Számomra megállt minden. Mikor a suliba beértem sokan összesúgtak a hátam mögött. Két dologra tudtam gondolni Miami vagy a szakítás. Egy szeplős lány szakította meg a gondolat menetemet.
- szia Szabina vagyok. -mondta
- Szia.
- Tényleg Miami-ba utazol? - tért egyből a tárgyra.
- igen. Két hét múlva elköltözöm.
- és Kristóf? - kérdezte.
- szakítottunk. - válaszoltam.
- sajnálom. Ne haragudj mennem kell. Szia.
- szia.
Újra egyedül maradtam a sugdolózásokkal. Felmentem az emeletre és bementem az osztályba. Kristóf meg a exe már ott voltak, de mintha ott se lennék enyelegtek tovább.
- hé Miami. - kiálltott oda Lóri.
- Szia.- nevettem el magam.
- Szóval Miamiba mész- jött oda Ákos.
- úgy néz ki. - mondtam.
- Pazar. Lesz egy ismerős.- mondta mosolyogva.
- te is? - kérdeztem.
- igen. Anya kint kapott munkát.- mondta.
- értem.
Egyszer csak becsukódott az ajtó és elkezdődött az óra.
Kristóf:
Szia Liz. Tudom szép napokat; hónapokat töltöttünk együtt, de sajnos itt a vège. Sófíával újra együtt vagyunk és úgy néz ki itt is marad. Tudom most nehéz lesz neked; de hidd el te egy rendkívüli lány vagy. Szia.
Nem bírtam rá válaszolni. Könny szökött a szemembe. Apa bejött a szobába és látta ahogy a kapcsolatban-t 'szinglire' állítom. Nem kérdezett semmit csak csöndben leült mellém. Egy idő után megszólalt.
- kicsim szeretnél elköltözni? -kérdezte.
- igen, de jó messzire. -válaszoltam.
- Miami-ra gondoltam- mondta mosolyogva.
Hirtelen ránéztem és megöleltem. Azta. Miamiba megyek. El se hiszem. Ez...ez hihetetlen.
Apa azt mondta 2 hét múlva költözünk. Egyből válaszoltam Kristófnak:
Sziaa. Semmigond èn úgyis Miamiba megyek. Sok boldogságot a továbbiakban. Hidd el többet úgyse látsz. Puszii.
És elküldtem.
Pár perc alatt 5 chat ablak is jelezni kezdett. Tina, Vanessza, Vencel, Kristóf és Rebi.
Mindenki Miamiról akart faggatni. Bettina azt akarta tudni hogy hogy képzelem, hogy elmegyek, mert így nem tud bosszút állni. Vencel jó utat és sok boldog napot kívánt. Vanessa azt üzente, hogy majd meglátogat. Most már aludnom kell. Holnap egy fura napom lesz.
Reggel frissen ébredtem fel, kipihent voltam. Úgy éreztem erős vagyok. Úgy éreztem a szakítást is kibírom...igen csak úgy éreztem. Ahogy kiléptem a kapunk és végig néztem az utcán minden stimmel, minden ugyanolyan volt kivéve, hogy nincs mellettem. Az élet nem állt meg, ugyanúgy jár a 4-gyes villamos, a pótlóbuszok , a helyi járatos busz, de számomra ezek már ismeretlenek. Számomra megállt minden. Mikor a suliba beértem sokan összesúgtak a hátam mögött. Két dologra tudtam gondolni Miami vagy a szakítás. Egy szeplős lány szakította meg a gondolat menetemet.
- szia Szabina vagyok. -mondta
- Szia.
- Tényleg Miami-ba utazol? - tért egyből a tárgyra.
- igen. Két hét múlva elköltözöm.
- és Kristóf? - kérdezte.
- szakítottunk. - válaszoltam.
- sajnálom. Ne haragudj mennem kell. Szia.
- szia.
Újra egyedül maradtam a sugdolózásokkal. Felmentem az emeletre és bementem az osztályba. Kristóf meg a exe már ott voltak, de mintha ott se lennék enyelegtek tovább.
- hé Miami. - kiálltott oda Lóri.
- Szia.- nevettem el magam.
- Szóval Miamiba mész- jött oda Ákos.
- úgy néz ki. - mondtam.
- Pazar. Lesz egy ismerős.- mondta mosolyogva.
- te is? - kérdeztem.
- igen. Anya kint kapott munkát.- mondta.
- értem.
Egyszer csak becsukódott az ajtó és elkezdődött az óra.
25.rész
Lefeküdtem az ágyra és csak sírtam. Apa kopogott , de nem bírtam felkellni. Túl gyenge voltam ahhoz. Csak sírbi akartam. Azt mondták a sírás jót tesz. A sírás alatt elaludtam, de pár óra alatt felébredtem. Rémálmom volt legalábbis azt hittem , de mikor megmostam a szemem rájöttem, hogy nem álom volt. Anya tényleg eldobott, ahogy a gazdag emberek a megunt játékot. Apa feljött beszélgetni , de nem akartam. Az alváson kívül semmi mást nem akartam. Apa szerint lázam volt, de miután visszajött a lázmérővel addigra megint elaludtam. Az agyamat kikapcsoltam. Nem akartam gondolkodni csak aludni. Reggel mikor felkeltem olyan fáradtnak éreztem magam, nyügös voltam éreztem hogy valami baj van. Apa feljött megnézni.
- kicsim szőrnyen nézel ki.
- egy lány pont ezt szereti hallani- mondtam.
- menj vissza aludni. Olyan fehérnek tűnsz. Délután elkísérlek orvoshoz. Szólok Vaninak ne várjon rád. - mondta apa.
- Itt van Vani? - csodálkoztam.
- igen bejött érted, hogy együtt menhetek suliba, de így nem engedlek el! - mondta apa.
Nem tudta mi lelte Vanit..most minden a fejetetejére állt. Vani lett ...Tina. Tina meg Vani, vagy ez most , hogy van?
Nem tudtam ezen gondolkodni. Felmentem az emeletre és lepihentem , de nem tudtam elaludni. Apuék párszor benéztek meg felhoztak gyógyszereket. Egésznap a laptopon néztem a videókat amiket anya csinált rólunk. Nagyon soknál könny szökött a szemembe. Apa hangjára lettem figyelmes, odamentem az ajtóra és résnyire kinyitottam. Telefonon beszélt, bár eléggé felemelte a hangját. Elcsíptem egy részt a beszélgetésükből
- de nem dobhatod így el. A lányod. - mondta apa..
Anya nem tudom mit mondhat csak apa válaszait hallottam, de az utolsónál lefagytam.
- ha azt akarod, hogy ne legyünk a közelbe, akkor elköztözünk, de akkor végleg elveszted Lizt! -mondta apa.
- de Carol nem lehetsz ennyire érzéketlen. Egy kicsit gondolj Elizabethre.
- Tudod mit szia.
Hátrahőköltem, nem akartam, hogy észre vegyen. Elakar költözni? Anya nem akarja, hogy itt legyek? De mit tettem? Ennyire rossz vagyok? Miért lett az álom...rémálom. csak egy napot kérnék mikor még minden csodálatos volt. Csak egyet...egyetlen egyet. Néha azthiszem ez túl nagy kérés. Fel kell nőnöm. Már semmi nem lesz ugyanolyan. Azthiszem inkább belemegyek a költözésbe. Odaültem a géphez felmentem facebookra és megláttam valamit amit nem kellett volna. Vani küldött egy képet, ahol Kristóf mással csókolozik. Sófia. Ez, hogy lehet. Elővettem a telefonom, de inkább eltettem. Majd később beszélek vele. Ennyi a mai napra bőven elég volt.
Egésznap sírtam. Szomorú zenéket hallgattam. Mi folyik itt? Ilyen az mikor elveszít az ember mindent? Barátot, családot és szerelmet?! Ilyenkor kihez forduljak? Hisz senkim nem maradt. A suliba kaptunk egy szorólapot...állatmenhely. valahogy az állatok mindig megnyugtatnak. Úgy döntöttem amíg nem költözünk el minden délutánom ott fogom tölteni. Felvettem a kabátom és elindultam. Úgy 25 perc alatt odaértem az állatmenhelyre. A nő aki fogadott Laurának hívják. Csak 18 éves volt és régóta itt van. Azt mondta bármikor eljöhetek és csak segíteni kell az állatoknak. Itt csak kutyusok voltak, de annyira édesek voltak. Az egyiket (Bogit) nagyon megszerettem. Olyan ez, mint az első látásra szerelem, csak ő egy kiskutya. Laura azt mondta ha szeretnék már most itt maradhatok és segít , ha valami nem megy. Nagyon aranyos volt és az egèsz délutánom ott töltöttem. Ennyire jól soha nem éreztem magam , mint ma délután. Este 7-kor indultam vissza mikor hazaértem apa a kapuba várt.
- Liz, hol voltál? - kérdezte aggódva.
- az állatmenhelyen. Minden délután ott leszek. Szeretek ott lenni. - mondtam.
- szólhattál volna. Aggódtam érted. - mondta.
- nyugi. Nincs semmibaj. - mondtam mosolyogva
- kicsim szőrnyen nézel ki.
- egy lány pont ezt szereti hallani- mondtam.
- menj vissza aludni. Olyan fehérnek tűnsz. Délután elkísérlek orvoshoz. Szólok Vaninak ne várjon rád. - mondta apa.
- Itt van Vani? - csodálkoztam.
- igen bejött érted, hogy együtt menhetek suliba, de így nem engedlek el! - mondta apa.
Nem tudta mi lelte Vanit..most minden a fejetetejére állt. Vani lett ...Tina. Tina meg Vani, vagy ez most , hogy van?
Nem tudtam ezen gondolkodni. Felmentem az emeletre és lepihentem , de nem tudtam elaludni. Apuék párszor benéztek meg felhoztak gyógyszereket. Egésznap a laptopon néztem a videókat amiket anya csinált rólunk. Nagyon soknál könny szökött a szemembe. Apa hangjára lettem figyelmes, odamentem az ajtóra és résnyire kinyitottam. Telefonon beszélt, bár eléggé felemelte a hangját. Elcsíptem egy részt a beszélgetésükből
- de nem dobhatod így el. A lányod. - mondta apa..
Anya nem tudom mit mondhat csak apa válaszait hallottam, de az utolsónál lefagytam.
- ha azt akarod, hogy ne legyünk a közelbe, akkor elköztözünk, de akkor végleg elveszted Lizt! -mondta apa.
- de Carol nem lehetsz ennyire érzéketlen. Egy kicsit gondolj Elizabethre.
- Tudod mit szia.
Hátrahőköltem, nem akartam, hogy észre vegyen. Elakar költözni? Anya nem akarja, hogy itt legyek? De mit tettem? Ennyire rossz vagyok? Miért lett az álom...rémálom. csak egy napot kérnék mikor még minden csodálatos volt. Csak egyet...egyetlen egyet. Néha azthiszem ez túl nagy kérés. Fel kell nőnöm. Már semmi nem lesz ugyanolyan. Azthiszem inkább belemegyek a költözésbe. Odaültem a géphez felmentem facebookra és megláttam valamit amit nem kellett volna. Vani küldött egy képet, ahol Kristóf mással csókolozik. Sófia. Ez, hogy lehet. Elővettem a telefonom, de inkább eltettem. Majd később beszélek vele. Ennyi a mai napra bőven elég volt.
Egésznap sírtam. Szomorú zenéket hallgattam. Mi folyik itt? Ilyen az mikor elveszít az ember mindent? Barátot, családot és szerelmet?! Ilyenkor kihez forduljak? Hisz senkim nem maradt. A suliba kaptunk egy szorólapot...állatmenhely. valahogy az állatok mindig megnyugtatnak. Úgy döntöttem amíg nem költözünk el minden délutánom ott fogom tölteni. Felvettem a kabátom és elindultam. Úgy 25 perc alatt odaértem az állatmenhelyre. A nő aki fogadott Laurának hívják. Csak 18 éves volt és régóta itt van. Azt mondta bármikor eljöhetek és csak segíteni kell az állatoknak. Itt csak kutyusok voltak, de annyira édesek voltak. Az egyiket (Bogit) nagyon megszerettem. Olyan ez, mint az első látásra szerelem, csak ő egy kiskutya. Laura azt mondta ha szeretnék már most itt maradhatok és segít , ha valami nem megy. Nagyon aranyos volt és az egèsz délutánom ott töltöttem. Ennyire jól soha nem éreztem magam , mint ma délután. Este 7-kor indultam vissza mikor hazaértem apa a kapuba várt.
- Liz, hol voltál? - kérdezte aggódva.
- az állatmenhelyen. Minden délután ott leszek. Szeretek ott lenni. - mondtam.
- szólhattál volna. Aggódtam érted. - mondta.
- nyugi. Nincs semmibaj. - mondtam mosolyogva
24.rész
- és ez így van? Szóval, ha mi nem lennénk együtt akkor vele lennél? -kérdeztem.
- Nem. - mondta és magához húzott, majd megcsókolt.
Abban a pillanatban úgy éreztem minden rendben van. Kristóf szeret és semmi más nem fontos.
- khm.
Kristóf engedett az ölelésből.
- Szia Tina.- mondtam.
Tina rám se figyelt.
- Kristóf akkor ma megyünk moziba? - kérdezte
- Persze. 6-kor tali a mozi előtt.- mondta.
- Moziba megyünk? - kérdeztem meglepetten.
- Igen moziba megyünk, de nélküled. - mondta Tina.
- Azthittem legjobb barátok vagyunk.- mondtam.
- Jaj Elizabeth èbredj már fel. Olyan naiv vagy. Azok után , hogy lecseréltél Vanessára megint azt hiszed egy kicsit is érdekelsz? Én a régi Liz barátja voltam, nem pedig a Vanessa utánzaté. - mondta.
- Ezt most nem értem.
-Láttam reggel, hogy vele jöttél.- mondta.
- És? Egyedül indultam el csak összefutottunk és nem gondoltam volna, hogy baj lesz mert vele jövök. Ti egész hétvégén nem kerestetek, nem is érdekelt titeket mivan velem. Te még hazudtál is - fordultam Kristófhoz, majd sarkon fordultam és bementem a suliba. Nem hiszem el. Még neki áll feljebb.. igen engem kihasznál mindenki? Azt akarják olyan érzéketlen legyek, mint Vani? Na arra várhatnak. Megfogadtam, hogy a régi Lizi leszek és ebből nem engedek!
Már minden a feje tetejére àllt. A barátaim ellenem fordultak , a pasim a volt csajával jár moziba , a szüleim különmentek, a tesóimmal még nem is beszéltem azóta. Én meg ... én meg csak újra a régi önmagam akartam lenni, de valahogy egy nyugodt , boldog pillanatom nincs mostanába. Olyan nagy kérés egy kis segítség?! Nem bírtam tovább. Lementem az orvosiva és beteget jelentettem. Haza akartam menni. Mármint haza haza, úgyis elkellett hoznom a cuccaimat. Ez jó indoknak tűnt. Mikor kimentem a suliból már szakadt az eső. Szerintem az égiek sírva nevetnek a szerencsétlen Lizin. Én is szeretlek titeket néztem fel az égre. Elindultam felfelé. Mikor az utcába értem , láttam, hogy anya kocsija áll a garázs előtt. Fura, azthittem egyedül leszek. Elindultam, de a kapu előtt megtorpantam. Most csöngessek vagy bemehetek. Úgy voltam vele, hogy ez az én házam is hisz eddig itt laktam így bementem a kapun , végigmentem a kerten és benyitottam a lakásba, de ekkor jött csak a java. Gyerekhangokat hallottam, ilyen tizenévesekét. Egyből a nappali felé vettem az írányt. Amit ott láttam attól lefagytam, ez lehetetlen, hogy tehették
Anyu és az új hapsija két gyerekkel társasozott.
Hirtelen azt se tudtam kik azok és mit keresnek itt.
- sziasztok. -mondtam meglepetten.
Anya felém fordult.
- nem is hívtál, hogy jössz. Csöngettél? - kérdezte anya.
- nem. Elvileg még itt lakom és itt a családom nagy része. - mondtam.
- nem Elizabeth. Te apáddal itt csak vendég vagy mostantól.
- Tessék? - kérdeztem hihetetlenül.
- hallottad és köszönj szépen Robi két gyermekének. Márk és Lilla. Azthiszem Márk az osztálytársad lesz.
- Ezt mégis, hogy kèpzeled? Ezeket magadhoz veszed a saját lányod meg eldobod. Hol vannak a cuccaim?
- pincébe. Márk kisérd le Elizabethtet.- mondta.
- Ne fáradj. Tudom az utat.-mondtam és elindultam. Harag és gyűlölet keveredett bennem, hogy tehették ezt. Ezt nem hiszem el. Elengem van. Többet vissza se akarok többet ide vagy a környékre se betenni a lábam. Soha többé. Ő mától nem az anyám. Összeszedtem a cuccaim és elmentem. Sírva mentem az utcán , mikor elértem az új házhoz apa kocsija ott állt kint. Bementem és leraktam a dobozokat. Apa lejött a " zaj " hallatára.
- Lizi. Mi a baj? - kérdezte.
- Gyűlölöm. - mondtam sírva és felszaladtam a lépcsőn.
- Nem. - mondta és magához húzott, majd megcsókolt.
Abban a pillanatban úgy éreztem minden rendben van. Kristóf szeret és semmi más nem fontos.
- khm.
Kristóf engedett az ölelésből.
- Szia Tina.- mondtam.
Tina rám se figyelt.
- Kristóf akkor ma megyünk moziba? - kérdezte
- Persze. 6-kor tali a mozi előtt.- mondta.
- Moziba megyünk? - kérdeztem meglepetten.
- Igen moziba megyünk, de nélküled. - mondta Tina.
- Azthittem legjobb barátok vagyunk.- mondtam.
- Jaj Elizabeth èbredj már fel. Olyan naiv vagy. Azok után , hogy lecseréltél Vanessára megint azt hiszed egy kicsit is érdekelsz? Én a régi Liz barátja voltam, nem pedig a Vanessa utánzaté. - mondta.
- Ezt most nem értem.
-Láttam reggel, hogy vele jöttél.- mondta.
- És? Egyedül indultam el csak összefutottunk és nem gondoltam volna, hogy baj lesz mert vele jövök. Ti egész hétvégén nem kerestetek, nem is érdekelt titeket mivan velem. Te még hazudtál is - fordultam Kristófhoz, majd sarkon fordultam és bementem a suliba. Nem hiszem el. Még neki áll feljebb.. igen engem kihasznál mindenki? Azt akarják olyan érzéketlen legyek, mint Vani? Na arra várhatnak. Megfogadtam, hogy a régi Lizi leszek és ebből nem engedek!
Már minden a feje tetejére àllt. A barátaim ellenem fordultak , a pasim a volt csajával jár moziba , a szüleim különmentek, a tesóimmal még nem is beszéltem azóta. Én meg ... én meg csak újra a régi önmagam akartam lenni, de valahogy egy nyugodt , boldog pillanatom nincs mostanába. Olyan nagy kérés egy kis segítség?! Nem bírtam tovább. Lementem az orvosiva és beteget jelentettem. Haza akartam menni. Mármint haza haza, úgyis elkellett hoznom a cuccaimat. Ez jó indoknak tűnt. Mikor kimentem a suliból már szakadt az eső. Szerintem az égiek sírva nevetnek a szerencsétlen Lizin. Én is szeretlek titeket néztem fel az égre. Elindultam felfelé. Mikor az utcába értem , láttam, hogy anya kocsija áll a garázs előtt. Fura, azthittem egyedül leszek. Elindultam, de a kapu előtt megtorpantam. Most csöngessek vagy bemehetek. Úgy voltam vele, hogy ez az én házam is hisz eddig itt laktam így bementem a kapun , végigmentem a kerten és benyitottam a lakásba, de ekkor jött csak a java. Gyerekhangokat hallottam, ilyen tizenévesekét. Egyből a nappali felé vettem az írányt. Amit ott láttam attól lefagytam, ez lehetetlen, hogy tehették
Anyu és az új hapsija két gyerekkel társasozott.
Hirtelen azt se tudtam kik azok és mit keresnek itt.
- sziasztok. -mondtam meglepetten.
Anya felém fordult.
- nem is hívtál, hogy jössz. Csöngettél? - kérdezte anya.
- nem. Elvileg még itt lakom és itt a családom nagy része. - mondtam.
- nem Elizabeth. Te apáddal itt csak vendég vagy mostantól.
- Tessék? - kérdeztem hihetetlenül.
- hallottad és köszönj szépen Robi két gyermekének. Márk és Lilla. Azthiszem Márk az osztálytársad lesz.
- Ezt mégis, hogy kèpzeled? Ezeket magadhoz veszed a saját lányod meg eldobod. Hol vannak a cuccaim?
- pincébe. Márk kisérd le Elizabethtet.- mondta.
- Ne fáradj. Tudom az utat.-mondtam és elindultam. Harag és gyűlölet keveredett bennem, hogy tehették ezt. Ezt nem hiszem el. Elengem van. Többet vissza se akarok többet ide vagy a környékre se betenni a lábam. Soha többé. Ő mától nem az anyám. Összeszedtem a cuccaim és elmentem. Sírva mentem az utcán , mikor elértem az új házhoz apa kocsija ott állt kint. Bementem és leraktam a dobozokat. Apa lejött a " zaj " hallatára.
- Lizi. Mi a baj? - kérdezte.
- Gyűlölöm. - mondtam sírva és felszaladtam a lépcsőn.
2014. április 15., kedd
23.rész
Rántott hús, Rizi-bizi, meg tavaszi saláta volt a vacsora. Rachel ma kitett magáért és végre nem Pizza az ebéd meg a vacsora. Fura lesz megszokni. Vacsi után olyan 9 körül megkértem aput, hogy olvason fel nekem. Kicsit furán nézett rám. Megfogta a homlokom nem e vagyok lázas. Mondtam, hogy nincs semmibaj csak hiányoznak az apa-lánya napok/percek/esték és megtaláltam Andersen meséik mesekönyvet. Apa kiválasztotta : Az olomkatona cimű mesét én magamhoz vettem Bubut a plüssmacimat és mire apa befejezte elaludtam. Ma reggel olyan frissen és üdén ébredtem, olyan..olyan gondtalanul. Lementem a lépcsőn Rachel már készített reggelit, apa az asztalnál ült és kávét ivott meg újságot olvasott. Szokatlan így lejönni reggel.
- jó reggelt tündérem. - köszönt apa.
- jó reggelt.- mondtam.
- hívott a nagyi. - mondta mosolyogva.
- mikoor? - kérdeztem mosolyogva.
- úgy 15 perce. Szeretné tudni, hogy mikor szeretnél kimenni Madridba és , hogy szeretnél - e most is önkénteskedni a menhelyen?
- igen szeretnék. - mosolyogtam , és apa nyakába ugrottam, aki majdnem kiborította a kávét. Ennél jobban nem is indulhatott volna a reggelem.
- Liz, ha szeretnél holnap rendezhetünk csajos napot. Úgyis szombat, ráérek, remélem te is. - mondta Rachel.
- Persze, de ugye Vanessza nem jön? - kérdeztem félve.
- nem. - mondta mosolyogva.
- benne vagyok, de most sietnem kell. Sziasztok. - mondtam.
- Szia Lizu. - mondta apa.
Fura volt egyedül suliba menni. Mintha mindenki hanyagolt volna. Ennyire utálnának, de most nem csináltam semmit.
- ez egyre viccesebb lesz. Komolyan Liz , az életedből drámát lehetne írni. - mondta Vanessa.
- Most ne szólogass be kérlek. - néztem rá könyörgő szemekkel.
Elindultam feléjük.
- Liz ne. - mondta Vanessa.
- Mert? Ott a barátom. Az én barátom és nem hagyom , hogy az a fruska elvegye. - mondtam.
- De erre van egy másik megoldás is. - mondta Vanessa.
- Várj.. te segíteni akarsz nekem? - kérdeztem.
- Persze. Hisz rokonok leszünk.- mondta - na figyelj. Menjünk a másik oldalra és menj el mellettük köszönés nélkül, úgy, hogy Kristóf lássa. - mondta.
- Ez bevállhat? - kérdeztem.
- Ha szeret akkor utánad megy, hogy megtudja mi a baj.-mondta.
Nem tudtam mi legyen, ha letámadom az se megoldás, szóval belementem. Megkerültük a sulit és a másik oldalon jöttem befelé. Éreztem magamon Kristóf pillantását, majd felmentem a lépcsőn, de Kristóf nem jött utánam. Bementem az ajtón majd kinéztem az ablakon és láttam, hogy a többiekkel nevetgél.
- Vanessa ez nem vált be. - mondtam.
- Ne aggodj. Nincs még vége a napnak. Mégcsak most mentél el mellette. Mindjárt idejön. Nézd el is indult. - mondta Vanessa.
- de vele jön. Nem pedig egyedül. - mondtam.
- Szia Liz. - köszönt Kristóf, majd megölelt és puszit nyomott az arcomra. - beszeretnék mutatni valakit
- Sziaa.- mondtam vigyorogva. - kit?
- ő itt Sófia. A volt barátnőm. Ebbe a tanèvbe cserediák lesz. - mondta.
- Értem. - mondtam. - Szia Sofía , én Elizabeth vagyok. Üdv nàlunk. - mondtam kedvesen.
- Szia.- mondta Sofía.
Majd sarkon fordult és elment.
- Mintha utálna.- mondtam.
- Még mindig szeret és azt hiszi miattad nem vagyok vele. - mondta Kristóf
- jó reggelt tündérem. - köszönt apa.
- jó reggelt.- mondtam.
- hívott a nagyi. - mondta mosolyogva.
- mikoor? - kérdeztem mosolyogva.
- úgy 15 perce. Szeretné tudni, hogy mikor szeretnél kimenni Madridba és , hogy szeretnél - e most is önkénteskedni a menhelyen?
- igen szeretnék. - mosolyogtam , és apa nyakába ugrottam, aki majdnem kiborította a kávét. Ennél jobban nem is indulhatott volna a reggelem.
- Liz, ha szeretnél holnap rendezhetünk csajos napot. Úgyis szombat, ráérek, remélem te is. - mondta Rachel.
- Persze, de ugye Vanessza nem jön? - kérdeztem félve.
- nem. - mondta mosolyogva.
- benne vagyok, de most sietnem kell. Sziasztok. - mondtam.
- Szia Lizu. - mondta apa.
Fura volt egyedül suliba menni. Mintha mindenki hanyagolt volna. Ennyire utálnának, de most nem csináltam semmit.
- ez egyre viccesebb lesz. Komolyan Liz , az életedből drámát lehetne írni. - mondta Vanessa.
- Most ne szólogass be kérlek. - néztem rá könyörgő szemekkel.
Elindultam feléjük.
- Liz ne. - mondta Vanessa.
- Mert? Ott a barátom. Az én barátom és nem hagyom , hogy az a fruska elvegye. - mondtam.
- De erre van egy másik megoldás is. - mondta Vanessa.
- Várj.. te segíteni akarsz nekem? - kérdeztem.
- Persze. Hisz rokonok leszünk.- mondta - na figyelj. Menjünk a másik oldalra és menj el mellettük köszönés nélkül, úgy, hogy Kristóf lássa. - mondta.
- Ez bevállhat? - kérdeztem.
- Ha szeret akkor utánad megy, hogy megtudja mi a baj.-mondta.
Nem tudtam mi legyen, ha letámadom az se megoldás, szóval belementem. Megkerültük a sulit és a másik oldalon jöttem befelé. Éreztem magamon Kristóf pillantását, majd felmentem a lépcsőn, de Kristóf nem jött utánam. Bementem az ajtón majd kinéztem az ablakon és láttam, hogy a többiekkel nevetgél.
- Vanessa ez nem vált be. - mondtam.
- Ne aggodj. Nincs még vége a napnak. Mégcsak most mentél el mellette. Mindjárt idejön. Nézd el is indult. - mondta Vanessa.
- de vele jön. Nem pedig egyedül. - mondtam.
- Szia Liz. - köszönt Kristóf, majd megölelt és puszit nyomott az arcomra. - beszeretnék mutatni valakit
- Sziaa.- mondtam vigyorogva. - kit?
- ő itt Sófia. A volt barátnőm. Ebbe a tanèvbe cserediák lesz. - mondta.
- Értem. - mondtam. - Szia Sofía , én Elizabeth vagyok. Üdv nàlunk. - mondtam kedvesen.
- Szia.- mondta Sofía.
Majd sarkon fordult és elment.
- Mintha utálna.- mondtam.
- Még mindig szeret és azt hiszi miattad nem vagyok vele. - mondta Kristóf
22.rész
Apa látta a reakciómat és egyből válaszolt.
- Rachel is aggódott miattad. Fontos vagy neki. Probálj meg egy kicsit megbarátkozni vele. Kérlek. Legalább az én kedvemért. Nem olyan rossz ember, mint gondolod. Nem az ő hibája, hogy anyáddal szétmentünk. Nálunk már egy ideje gondok voltak és nem volt erőnk megoldani. Rachel csak kèsőbb jött a képbe. - mondta apa.
- Ez nem mentség. Egy kapcsolat vagy házasság, ha megromlik megjavítani kell nem pedig eldobni. Ránk nem is gondoltatok? Velünk mi lesz? Nekünk , hogy fog esni? - kérdeztem.
- Liz ti mindig csak magatokkal foglalkoztatok. Észre se vettétek az elején, hogy nem járok haza. - válaszolta.
- De mi gyerekek vagyunk. Ti felelősséggel tartoztok értünk. - mondtam.
- Igen, de, hogy boldoggá tegyünk titeket nekünk is boldognak kell lennünk. Liz értsd meg. Ez volt a legjobb megoldás. - mondta szipogva.
- Persze.
Az út további részébe nem szóltunk egymáshoz. Mikor hazaértünk kiszálltam a kocsiból és az ajtó felé indultam.
Rachel kinyitotta az ajtót. Odaszaladt hozzám és átölelt.
- Liz annyira örülök, hogy nem esett bajod. - mondta.
- én is. Most felakarok menni a szobámba - mondtam.
- Persze. Hosszú napod volt. Pihenj le. - mondta.
Felsiettem a lépcsőn. Ledőltem az ágyra és csak azon gondolkodtam, amit apa mondott.. nem hiszem, hogy csak magammal törödnék. Ez nem igaz. Megfogtam a telefont és felhívtam Kristófot.
- szia törpe. Mi a baj?
- én csak magammal törődök? - kérdeztem köszönés nélkül.
- Tessék? - csodálkozott.
- válaszolj kérlek - mondtam.
- Régen igen, de már nem. - mondta
Köszönés nélkül kinyomtam a telefont és leejtettem a földre. Nem akartam elhinni. Egy olyan lány voltam, aki csak magával törődött , egy felszínes , sznob p*csa. Könnybe lábadt a szemem, nem bírtam ki sírás nélkül. Ez nem én lehetek. Nem igaz, ez nem lehet, hogy lehettem ilyen. Bekapcsoltam a telefonon a zenelejátszóm és csak Children zenéket hallgattam, nem tudtam mit tegyek. Órákon keresztül ezen gondolkodtam, hogy ronthattam el ennyire? Tanácstalan voltam. Nem tudtam mit gondoljak magamról. Olyan voltam , mint Vanessza. Ezt nem tudtam elviselni, de eszembe jutott, hogy hozzam helyre a hibáimat...
Nem tudom meddig voltunk így, de biztonsángban éreztem magam. Újra a kicsi Lizi voltam, aki az emlékeimben létezett. Nem tudtam hol siklottam ki, de most visszataláltam a régi önmagamhoz. Tökéletes vagy majdnem tökéletes az életem. Kell ennél több, de a Kristófos dolog még mindig nem hagy nyugodni. Apa engedett az ölelésből.
- menjünk enni. - mondta.
- rendben. -mosolyogtam.
- Lizu jól vagy? - kérdezte aggódva.
- persze. Jól vagyok apu. - válaszoltam.
Felálltam és apa jött utána. Az ebédlőasztalnál már ott volt Rachel. Mintha kicsit aggódott volna, legalábbis ezt olvastam ki a szeméből.
- jól vagyok. - nyugtattam meg.
Elmosolyodott, azt hiszem rájött, hogy fegyverszünet van és nem akarok több vitát. Remélem megtudunk békélni. Én mindent megteszek
- Rachel is aggódott miattad. Fontos vagy neki. Probálj meg egy kicsit megbarátkozni vele. Kérlek. Legalább az én kedvemért. Nem olyan rossz ember, mint gondolod. Nem az ő hibája, hogy anyáddal szétmentünk. Nálunk már egy ideje gondok voltak és nem volt erőnk megoldani. Rachel csak kèsőbb jött a képbe. - mondta apa.
- Ez nem mentség. Egy kapcsolat vagy házasság, ha megromlik megjavítani kell nem pedig eldobni. Ránk nem is gondoltatok? Velünk mi lesz? Nekünk , hogy fog esni? - kérdeztem.
- Liz ti mindig csak magatokkal foglalkoztatok. Észre se vettétek az elején, hogy nem járok haza. - válaszolta.
- De mi gyerekek vagyunk. Ti felelősséggel tartoztok értünk. - mondtam.
- Igen, de, hogy boldoggá tegyünk titeket nekünk is boldognak kell lennünk. Liz értsd meg. Ez volt a legjobb megoldás. - mondta szipogva.
- Persze.
Az út további részébe nem szóltunk egymáshoz. Mikor hazaértünk kiszálltam a kocsiból és az ajtó felé indultam.
Rachel kinyitotta az ajtót. Odaszaladt hozzám és átölelt.
- Liz annyira örülök, hogy nem esett bajod. - mondta.
- én is. Most felakarok menni a szobámba - mondtam.
- Persze. Hosszú napod volt. Pihenj le. - mondta.
Felsiettem a lépcsőn. Ledőltem az ágyra és csak azon gondolkodtam, amit apa mondott.. nem hiszem, hogy csak magammal törödnék. Ez nem igaz. Megfogtam a telefont és felhívtam Kristófot.
- szia törpe. Mi a baj?
- én csak magammal törődök? - kérdeztem köszönés nélkül.
- Tessék? - csodálkozott.
- válaszolj kérlek - mondtam.
- Régen igen, de már nem. - mondta
Köszönés nélkül kinyomtam a telefont és leejtettem a földre. Nem akartam elhinni. Egy olyan lány voltam, aki csak magával törődött , egy felszínes , sznob p*csa. Könnybe lábadt a szemem, nem bírtam ki sírás nélkül. Ez nem én lehetek. Nem igaz, ez nem lehet, hogy lehettem ilyen. Bekapcsoltam a telefonon a zenelejátszóm és csak Children zenéket hallgattam, nem tudtam mit tegyek. Órákon keresztül ezen gondolkodtam, hogy ronthattam el ennyire? Tanácstalan voltam. Nem tudtam mit gondoljak magamról. Olyan voltam , mint Vanessza. Ezt nem tudtam elviselni, de eszembe jutott, hogy hozzam helyre a hibáimat...
Nem tudom meddig voltunk így, de biztonsángban éreztem magam. Újra a kicsi Lizi voltam, aki az emlékeimben létezett. Nem tudtam hol siklottam ki, de most visszataláltam a régi önmagamhoz. Tökéletes vagy majdnem tökéletes az életem. Kell ennél több, de a Kristófos dolog még mindig nem hagy nyugodni. Apa engedett az ölelésből.
- menjünk enni. - mondta.
- rendben. -mosolyogtam.
- Lizu jól vagy? - kérdezte aggódva.
- persze. Jól vagyok apu. - válaszoltam.
Felálltam és apa jött utána. Az ebédlőasztalnál már ott volt Rachel. Mintha kicsit aggódott volna, legalábbis ezt olvastam ki a szeméből.
- jól vagyok. - nyugtattam meg.
Elmosolyodott, azt hiszem rájött, hogy fegyverszünet van és nem akarok több vitát. Remélem megtudunk békélni. Én mindent megteszek
2014. április 14., hétfő
21.rész
A szoba kék színű...a kedvencem. Volt egy hatalmas francia ágyam és egy vízágyam is. Kaptam gerendát is, amin gyakorolhatok, mivel imádom a gimnasztikát és versenyekre is járok. Az ablakom nagy volt és volt előtte egy ilyen szivacsos beugrom, amin lehet ülni vagy feküdni. Írtó nagy volt. Alig hittünk a szemünknek. Kristóf segített kipakolni a cuccaim, de amennyi szekrényem volt, annyi cuccom nincs is.
- Liz..ez hatalmas. - mondta Kristóf.
- Egy álom. - mondtam csodálkozva.
- Gyerekek. - nyitott be Apa. - ma vacsorázni megyünk és Liz..Vanessa is velünk jön.
- Tessék? - kérdeztem.
- Vanessa Rachel unokahúga és ő lesz az esküvőn az egyik koszorús lány. - mondta.
- Esküvő? - kaptam a szám elé. - Apa ugye ezt nem gondoltad komolyan. Én nem akarok mást csak, hogy újra anyával legyél és utálom, ezt a helyet.
Kiszaladtam. Elmentem. Vissza se akartam menni. Egy ideig csak céltalanul mászkáltam, de utána eszembejutott, hogy Tinára mindig számíthatok. Egyből felhívtam.
- Tin nálatok aludhatok? - sírtam.
- Persze Liz. Mi a baj? - kérdezte.
- Majd elmondom. Pár perc és ott vagyok. Letettem.
3 utcával voltam lejjebb mégis mire Tináékhoz értem nagyon fájt a lábam. Becsöngettem. Tina nyitott ajtót. Egyből sírva rá borultam.
- Lizi mi a baj? - kérdezte.
- Rahel Vanessa rokona és apa elveszi. Vani a rokonom lesz. - zokogtam - tudod ez mit jelent?
-Mire gondolsz? - kérdezte Tincsa. / igen mindig találok Tinának új becenevet...kicsit zavaró még neki is /
- Hogy az életem minden percéről tudhat. Rachel lesz a külön kis kamerája. Minden cikis dolgodat megtudhatja. Olyan lesz, mint egy pióca , akit nem lehet levakarni. - sírtam.
- Nyugi Liz. Rachel csak nem lehet ennyire rémes. - probált nyugtatni.
Valaki kopogott.
- Liz apukád 10 perc és itt van érted. - mondta miss Johnson.
- Nem úgy volt, hogy itt alszol? - kérdezte Tincsa.
- De. Apáéktól eljöttem. - mondtam.
- Liz , ezt megkellene beszélnetek. - mondta.
- Nem. Nem akarok vele beszélni. Soha többet. - sírtam.
A kapu előtt megállt egy autó. 2 rövidet és egy hosszút dudált, mindig így szokta, hogy tudjuk, hogy ő az. Féltek egyedül hagyni minket és néha én is féltem, ezért találták ki ezt a megoldást. Hiányoznak azok az idők...mikor még boldogok voltunk. Hirtelen eszembejutott valami.. Még el se váltak, akkor össze se házasodhatnak.
- Megakadályozhatom. - mondtam hangosan.
- Mit?
- Az esküvőjüket. Holnap elmesélem, de most jobb, ha megyek. - Szia.
- Szia Liz.
Lementem a lépcsőn. Kimentem a kapun és beszáltam a kocsiba.
- Liz tudod mennyire aggódtunk érted - mondta apa.
Az aggódtunknál kicsit felhúztam a szemöldököm. Kit jelent a többesszám?
20.rész
Nem tudtam ki költözik. Sem azt, hogy valaki el, vagy be költözik. Annyira gondolkodtam és ideges voltam, hogy észre se vettem, hogy Kristóf kezét mennyire erősen szorítom.
- Liz. Ez fáj. - mondta Kristóf.
- Juj, bocsánat. Ne haragudj. - mondtam halkan.
- Naaa, nyugi. Nem lesz semmi gond. - mondta és megölelt. Egyre közelebb értünk a házhoz...a házhoz, amibe eddig soha nem volt annyi feszültség, harag, mint most. Kristóf nem hagyott magamra. Tudta, hogy szükségem van rá. Tudta, egyedül képtelen leszek erős maradni. Benyitottam az ajtón. Anya apával veszekedett. Olyan szavakat mondtak egymásra, mint még soha. Nem tudtam mit mondani.
- Megjöttem. - mondtam.
- Liz már éppen ideje volt. Csak rád vártunk. - mondta apa.
- Rám? Miért? - kérdeztem meg félénken.
- Elválunk. Minniék itt maradnak anyáddal, te velem meg Rachellel elköltözöl. - mondta.
- De én nem akarok innen elmenni. - mondtam sírva.
- Nem nyitunk erről vitát. - mondta nyomatékosan.
- Hova költöznek? - kérdezte Kristóf.
- Itt maradunk Pesten. Csak pár utcával lejjebb vettem házat. - mondta - Liz neked meg 2 perced van, hogy összeszedd a cuccaid. - fordult felém.
Lefagytam. Kristóf segített feljönnöm a lépcsőn. Minnie és Ádám a szobájuk ajtajában áltak.
- Ez nem igazság. - mondta Ádám.
- Ne aggódjatok. Legalább nem km-re szakítottak minket el egymástól. - mondta Minnie.
Nem voltam kiváncsi a többi mondanivalójára. Csak Kristóffal akartam lenni egy kicsit.
- Szeretlek. - öleltem meg sírva.
- Ne sírj. Mi együtt maradunk örökre - ölelt meg.
Együtt összepakoltuk a cuccaimat és segített levinni. Apa márcsak rám várt. Nem akartam elbucsúzni. Úgy fogtam fel, ez csak egy utazás, egy olyan életbe, amit soha nem akartam, de mint minden utazásnak ennek is egyszer vége lesz és újra visszatérek. Nem tudom, hogy komolyan gondoltam vagy sem, de picit megnyugtatott. Apa elvette a cuccaim és betette a csomagtartóba. Kristóf felhívta apujàt, hogy kicsit késik. Nem akartam nélküle az ismeretlenbe menni. Az új ház nem volt sokkal messzebb a miénktől. De viszont elég giccses környék volt. Fogalmam sincs apu, ezt miből finanszírozta. A ház nagyon nagy volt. Legalább kétszer nagyobb a miénknél. - Apu kiválaszthatom a szobám? - kérdeztem.
- Nem. Rachel már kiválasztotta. - mondta.
- Ó. Remèlem a kertre néz az ablakom. Az olyan szép. - mondtam.
- Nem hiszem kicsim. - válaszolt apa.
- Elszakítassz az otthonomtól, a családomtól és még olyan helyen is kell laknom, amit nem szeretek. - fakadtam ki.
- Majd megszereted és Rachelt is. Tündéri egy nő.
- Nem is nő. Csak egy csitri. - duzzogtam.
- Elizabeth így nem beszélhetsz Rachelről. - mondta dühösen apa.
- Persze. Én semmiről se dönthetek. - sírtam el magam és megöleltem Kristófot.
Mikor bementünk a kapun, csak akkor láttam mennyire nagy a kert és mennyire óriási ház.
- Te jó ég. - mondtam.
Rachel kiszaladt és odaszaladt apához. Megölelte és megcsókolta. Még nézni is rossz volt.
- Eliza. Második emeletet, balra a 3.ajtó a te szobád. - mondta, kicsit sem kedvesen.
- köszönöm, de szólitson csak Liznek.- mondtam
- Nekem Eliza leszel és ezen nem vitatkozok.
Kristóf felkísért. Mikor az ajtó előtt álltunk..nem akartam bemenni, hazaakarok menni. A saját ágyamat és a saját szobámat akarom. Olyan nagy kérés ez? Kristóf èrezte a hezitálásomat. Megfogta a kezem, magához húzott és egy puszit adott a homlokomra. Majd megfogta a kilincset és kinyitotta az ajtót. Nem ment be. Nem tudtam miért. Odafordultam, ami elèm tárult az valami hihetetlen. Szóhoz sem jutottam. Ilyet csak a hírességek otthonába láttam. Ez nekem kicsit sok volt. Kristóf fogott meg, hogy el ne ájuljak.
- Liz. Ez fáj. - mondta Kristóf.
- Juj, bocsánat. Ne haragudj. - mondtam halkan.
- Naaa, nyugi. Nem lesz semmi gond. - mondta és megölelt. Egyre közelebb értünk a házhoz...a házhoz, amibe eddig soha nem volt annyi feszültség, harag, mint most. Kristóf nem hagyott magamra. Tudta, hogy szükségem van rá. Tudta, egyedül képtelen leszek erős maradni. Benyitottam az ajtón. Anya apával veszekedett. Olyan szavakat mondtak egymásra, mint még soha. Nem tudtam mit mondani.
- Megjöttem. - mondtam.
- Liz már éppen ideje volt. Csak rád vártunk. - mondta apa.
- Rám? Miért? - kérdeztem meg félénken.
- Elválunk. Minniék itt maradnak anyáddal, te velem meg Rachellel elköltözöl. - mondta.
- De én nem akarok innen elmenni. - mondtam sírva.
- Nem nyitunk erről vitát. - mondta nyomatékosan.
- Hova költöznek? - kérdezte Kristóf.
- Itt maradunk Pesten. Csak pár utcával lejjebb vettem házat. - mondta - Liz neked meg 2 perced van, hogy összeszedd a cuccaid. - fordult felém.
Lefagytam. Kristóf segített feljönnöm a lépcsőn. Minnie és Ádám a szobájuk ajtajában áltak.
- Ez nem igazság. - mondta Ádám.
- Ne aggódjatok. Legalább nem km-re szakítottak minket el egymástól. - mondta Minnie.
Nem voltam kiváncsi a többi mondanivalójára. Csak Kristóffal akartam lenni egy kicsit.
- Szeretlek. - öleltem meg sírva.
- Ne sírj. Mi együtt maradunk örökre - ölelt meg.
Együtt összepakoltuk a cuccaimat és segített levinni. Apa márcsak rám várt. Nem akartam elbucsúzni. Úgy fogtam fel, ez csak egy utazás, egy olyan életbe, amit soha nem akartam, de mint minden utazásnak ennek is egyszer vége lesz és újra visszatérek. Nem tudom, hogy komolyan gondoltam vagy sem, de picit megnyugtatott. Apa elvette a cuccaim és betette a csomagtartóba. Kristóf felhívta apujàt, hogy kicsit késik. Nem akartam nélküle az ismeretlenbe menni. Az új ház nem volt sokkal messzebb a miénktől. De viszont elég giccses környék volt. Fogalmam sincs apu, ezt miből finanszírozta. A ház nagyon nagy volt. Legalább kétszer nagyobb a miénknél. - Apu kiválaszthatom a szobám? - kérdeztem.
- Nem. Rachel már kiválasztotta. - mondta.
- Ó. Remèlem a kertre néz az ablakom. Az olyan szép. - mondtam.
- Nem hiszem kicsim. - válaszolt apa.
- Elszakítassz az otthonomtól, a családomtól és még olyan helyen is kell laknom, amit nem szeretek. - fakadtam ki.
- Majd megszereted és Rachelt is. Tündéri egy nő.
- Nem is nő. Csak egy csitri. - duzzogtam.
- Elizabeth így nem beszélhetsz Rachelről. - mondta dühösen apa.
- Persze. Én semmiről se dönthetek. - sírtam el magam és megöleltem Kristófot.
Mikor bementünk a kapun, csak akkor láttam mennyire nagy a kert és mennyire óriási ház.
- Te jó ég. - mondtam.
Rachel kiszaladt és odaszaladt apához. Megölelte és megcsókolta. Még nézni is rossz volt.
- Eliza. Második emeletet, balra a 3.ajtó a te szobád. - mondta, kicsit sem kedvesen.
- köszönöm, de szólitson csak Liznek.- mondtam
- Nekem Eliza leszel és ezen nem vitatkozok.
Kristóf felkísért. Mikor az ajtó előtt álltunk..nem akartam bemenni, hazaakarok menni. A saját ágyamat és a saját szobámat akarom. Olyan nagy kérés ez? Kristóf èrezte a hezitálásomat. Megfogta a kezem, magához húzott és egy puszit adott a homlokomra. Majd megfogta a kilincset és kinyitotta az ajtót. Nem ment be. Nem tudtam miért. Odafordultam, ami elèm tárult az valami hihetetlen. Szóhoz sem jutottam. Ilyet csak a hírességek otthonába láttam. Ez nekem kicsit sok volt. Kristóf fogott meg, hogy el ne ájuljak.
18.rész
Egész éjjel forgoldtam. Rémálmaim voltak. Reggel fáradtan keltem és pont Némettel kezdtem, de szeretem a szerdákat. Az egyetlen tanár, akinek nem vagyok a szíve csücske. Reggeli már az asztalon volt. Minnie és Ádám az asztalnál volt.
- Jó reggelt Liz. - mondták.
- Sziasztok. Anyu? - kérdeztem.
- Nem volt még itthon. - mondta Ádám.
- Apa? - csodálkoztam. Ilyenkor már itthon szoktak lenni.
- Nem jött haza. - mondta Minnie.
Nem tudtam mi történt a gondolkodásomat a csengő szakította félbe. Minnie nyitott ajtót.
Valaki bejött. Ádámmal egyszerre néztünk a folyosó felé. Egy nő jött be. Nem értettem. Ki ez? Miért vannak nála böröndök?
- Sziasztok. Ti vagytok Gábor gyerekei? - kérdezte nyálasan.
- Igen. Te meg egy rózsaszín cicababa. Mit keresel itt és ki vagy? - kérdezte Minnie.
- Beszélj illedelmesebben a mostohaanyáddal. - mosolygott.
Mivan. Lefagytam. Hisz apa házas. Ez a lotyó azt hiszi idepofátlankodhat?!
Csengettek.
Kristóf volt. Azonnal kitohantam és leléptünk. Nem bírtam tovább.
- Jó reggelt Liz. - mondták.
- Sziasztok. Anyu? - kérdeztem.
- Nem volt még itthon. - mondta Ádám.
- Apa? - csodálkoztam. Ilyenkor már itthon szoktak lenni.
- Nem jött haza. - mondta Minnie.
Nem tudtam mi történt a gondolkodásomat a csengő szakította félbe. Minnie nyitott ajtót.
Valaki bejött. Ádámmal egyszerre néztünk a folyosó felé. Egy nő jött be. Nem értettem. Ki ez? Miért vannak nála böröndök?
- Sziasztok. Ti vagytok Gábor gyerekei? - kérdezte nyálasan.
- Igen. Te meg egy rózsaszín cicababa. Mit keresel itt és ki vagy? - kérdezte Minnie.
- Beszélj illedelmesebben a mostohaanyáddal. - mosolygott.
Mivan. Lefagytam. Hisz apa házas. Ez a lotyó azt hiszi idepofátlankodhat?!
Csengettek.
Kristóf volt. Azonnal kitohantam és leléptünk. Nem bírtam tovább.
19. rész
- Liz mi történt és ki volt az a nő nálatok? - kérdezte Kristóf.
- Apa állítólagos barátnője, aki azt hiszi ideköltözik. - mondtam.
- A csaj 23-nál nincs több. Csak pàr évvel fiatalabb Minnienél. - mondta Kristóf.
- Tudom
- Most mi lesz? - kérdezte.
- Fogalmam sincs. Azt se tudom hol jár a fejem. Csak kattog az agyam össze vissza. - mondta sírva.
- Na, kicsim. Nyugodj meg. - mondta Kristóf ès átölelt. - Bármi lesz tudd én mindig itt leszek neked. Soha nem hagylak magadra.
- Néha úgy érzem meg se érdemellek. - mondtam mosolyogva.
- Szeretlek. - mondta Kristóf.
- Én is szeretlek.
Tina és Vencel épp most fordultak ki Tináék utcájából KÉZENFOGVA!
- Ugye tudjátok, hogy ebből botrány lesz. - kérdeztem mosolyogva.
- Persze, de nem érdekel a kishercegnő. Nem szeretem, ha uralkodni akarnak rajtam. A kiránduláson sem volt 5 szabad percem magamra, mert Vani mindig rajtam lógott. A csaj, azt hittem féltékeny leszel rá. Fel se fogta, hogy Kristófot szereted. - mondta Vencel.
- Szerintem én végig őt szerettem. Csak benned láttam őt, mivel mindig együtt voltatok. - mondtam.
Kristóf magához húzott és átölelt. Annyira nagyon szeretem
Egész úton hülyéskedtünk. Igen és a fiúk jót szorakoztak azon, hogy szeretjük Justin Bieber zenéjèt. Pasik. Mikor a suli ajtaja felé mentünk valaki kicsapta az ajtót. Mindenki odafordult.
- Bettina. - ordította Vanessa.
- Ez , hogy tud meg mindent ilyen hamar? - kérdezte Kristóf.
- Szerintem kamerákat szereltetett fel - kuncogtam.
- Ne már akkor tudja, azt is, hogy én írtam neki, hogy egy elkényeztetett ribanc? - jött oda Peti.
Ezen felnevettünk. Vanessa lejött a lépcsőn.
- Bettina, hogy voltál képes elvenni a barátomat? - ordította.
- Vanessa, ami soha nem volt a tied, azt nem lehet elvenni. Amúgy mi nem vagyunk süketek, ezért halkabban is mondhatod, de ha te nagyothalló vagy, akkor menj el orvoshoz. - mondtam nyugodtan.
A körülöttünk lévők elkezdtek tapsolni. Vaninak senki nem mert eddig beszólni vagy valami.
- Elizabeth téged senki nem kérdezett. Foglalkozz csak a saját életeddel. Úgy tudom most költözik be hozzátok apud új barátnője. - mondta Vani.
Lefagytam. Ez övön aluli ütés volt. Vanessa győzedelmes mosollyal nézett rám. Megint nyert.
- Vanessa te rosszabb vagy, mint egy pióca. Mindenki életét szemmel tartod? - kérdezte Kristóf.
- Igen. Te mit csináltál tegnap éjjel? -kérdezte mosolyogva.
- Aludtam. - mondta Kristóf.
- Biztos vagy benne? Nézd csak ezen a képen nem épp alszol - mutatott neki egy képet.
- Vanessa jó probálkozás, de ez egy 1 éve készült kép és ez a megcsalás miatt szakított velem Liz. - mondta Kristóf.
- Csak nem fáj az igazság, hogy vesztettél? - kérdezte Vencel.
- Én soha nem veszítek. - mondta Vanessa.
Elfordult és bement az iskolába. Mindenki minket tapsolt.
- Azta. - jött oda Rebeka.
- Szia. - mondtam és megöleltem.
- Ti mikor lettetek ilyen jóba ? - kérdezte Tina.
- Mikor nem beszéltem vele. - mondta Kristóf.
- Tényleg jó, hogy említed, ez miatt még kapni fogsz. - mondtam mosolyogva.
Mindenki felnevetett. Együtt mentünk be a suliba. Vencel Tina kezét fogta. Kristóf engem ölelt át. Peti Rebyvel beszélgetett. Én meg elfelejtettem a reggeli botrányt. A suliba mindenki Vanessával való incidensünkről beszélt, de ez nem érdekelt. Tudni akartam hol vannak Minniek. Suliba nem jöttek, nekem meg otthon maradt a telom. Kezdtem ideges lenni. Vajon mi történhetett?
Kristóf probált megnyugtatni, de nem sok sikerrel járt. Nehezen, de kibírtam mind a 6 órát, azt hiszem párszor rám is szóltak, hogy jó lenne, ha figyelnék. Mikor kicsöngettek azonnal kirohantam a teremből. Kristófot megvártam a suli kapunál, nem sokkal utánam ért oda. Siettünk felfelé. A domb elején nem vált le, hanem hazaakart kisérni. Mikor befordultunk az utcánkba egy költöztető autót láttunk a házunk előtt.
- Te jó isten - csúszott ki a számon.
- Apa állítólagos barátnője, aki azt hiszi ideköltözik. - mondtam.
- A csaj 23-nál nincs több. Csak pàr évvel fiatalabb Minnienél. - mondta Kristóf.
- Tudom
- Most mi lesz? - kérdezte.
- Fogalmam sincs. Azt se tudom hol jár a fejem. Csak kattog az agyam össze vissza. - mondta sírva.
- Na, kicsim. Nyugodj meg. - mondta Kristóf ès átölelt. - Bármi lesz tudd én mindig itt leszek neked. Soha nem hagylak magadra.
- Néha úgy érzem meg se érdemellek. - mondtam mosolyogva.
- Szeretlek. - mondta Kristóf.
- Én is szeretlek.
Tina és Vencel épp most fordultak ki Tináék utcájából KÉZENFOGVA!
- Ugye tudjátok, hogy ebből botrány lesz. - kérdeztem mosolyogva.
- Persze, de nem érdekel a kishercegnő. Nem szeretem, ha uralkodni akarnak rajtam. A kiránduláson sem volt 5 szabad percem magamra, mert Vani mindig rajtam lógott. A csaj, azt hittem féltékeny leszel rá. Fel se fogta, hogy Kristófot szereted. - mondta Vencel.
- Szerintem én végig őt szerettem. Csak benned láttam őt, mivel mindig együtt voltatok. - mondtam.
Kristóf magához húzott és átölelt. Annyira nagyon szeretem
Egész úton hülyéskedtünk. Igen és a fiúk jót szorakoztak azon, hogy szeretjük Justin Bieber zenéjèt. Pasik. Mikor a suli ajtaja felé mentünk valaki kicsapta az ajtót. Mindenki odafordult.
- Bettina. - ordította Vanessa.
- Ez , hogy tud meg mindent ilyen hamar? - kérdezte Kristóf.
- Szerintem kamerákat szereltetett fel - kuncogtam.
- Ne már akkor tudja, azt is, hogy én írtam neki, hogy egy elkényeztetett ribanc? - jött oda Peti.
Ezen felnevettünk. Vanessa lejött a lépcsőn.
- Bettina, hogy voltál képes elvenni a barátomat? - ordította.
- Vanessa, ami soha nem volt a tied, azt nem lehet elvenni. Amúgy mi nem vagyunk süketek, ezért halkabban is mondhatod, de ha te nagyothalló vagy, akkor menj el orvoshoz. - mondtam nyugodtan.
A körülöttünk lévők elkezdtek tapsolni. Vaninak senki nem mert eddig beszólni vagy valami.
- Elizabeth téged senki nem kérdezett. Foglalkozz csak a saját életeddel. Úgy tudom most költözik be hozzátok apud új barátnője. - mondta Vani.
Lefagytam. Ez övön aluli ütés volt. Vanessa győzedelmes mosollyal nézett rám. Megint nyert.
- Vanessa te rosszabb vagy, mint egy pióca. Mindenki életét szemmel tartod? - kérdezte Kristóf.
- Igen. Te mit csináltál tegnap éjjel? -kérdezte mosolyogva.
- Aludtam. - mondta Kristóf.
- Biztos vagy benne? Nézd csak ezen a képen nem épp alszol - mutatott neki egy képet.
- Vanessa jó probálkozás, de ez egy 1 éve készült kép és ez a megcsalás miatt szakított velem Liz. - mondta Kristóf.
- Csak nem fáj az igazság, hogy vesztettél? - kérdezte Vencel.
- Én soha nem veszítek. - mondta Vanessa.
Elfordult és bement az iskolába. Mindenki minket tapsolt.
- Azta. - jött oda Rebeka.
- Szia. - mondtam és megöleltem.
- Ti mikor lettetek ilyen jóba ? - kérdezte Tina.
- Mikor nem beszéltem vele. - mondta Kristóf.
- Tényleg jó, hogy említed, ez miatt még kapni fogsz. - mondtam mosolyogva.
Mindenki felnevetett. Együtt mentünk be a suliba. Vencel Tina kezét fogta. Kristóf engem ölelt át. Peti Rebyvel beszélgetett. Én meg elfelejtettem a reggeli botrányt. A suliba mindenki Vanessával való incidensünkről beszélt, de ez nem érdekelt. Tudni akartam hol vannak Minniek. Suliba nem jöttek, nekem meg otthon maradt a telom. Kezdtem ideges lenni. Vajon mi történhetett?
Kristóf probált megnyugtatni, de nem sok sikerrel járt. Nehezen, de kibírtam mind a 6 órát, azt hiszem párszor rám is szóltak, hogy jó lenne, ha figyelnék. Mikor kicsöngettek azonnal kirohantam a teremből. Kristófot megvártam a suli kapunál, nem sokkal utánam ért oda. Siettünk felfelé. A domb elején nem vált le, hanem hazaakart kisérni. Mikor befordultunk az utcánkba egy költöztető autót láttunk a házunk előtt.
- Te jó isten - csúszott ki a számon.
17. rész
Az òrák hamar elteltek és közben kibékültünk Kristóffal. Hazafele egy darabig Tinával és Kristóffal mentem, de a hegyen már egyedül.
- Elizabeth. - kiálltott utánam valaki.
Vanessa csodás már csak ő hiányzott.
- Szia. Mondd. - mondtam.
- Te tudod ki az a csaj és elfogod nekem mondani. - ordította.
- Nem, ez a te dolgod. - mondtam.
Felemelte a kezéd,de...
- Vanessa. - kiálltott rá Minnie.
- Te mit képzelsz magadról? - kérdezte Ádám.
- Az egy dolog, hogy néha veszekszünk Lizzel, de ő a kishúgunk és nem engedjük, hogy valaki is bántsa. - mondta haraggal Minnie.
- Kár, hogy délelőtt nem voltatok ott, hogy megvédjétek. - mondta gúnyos mosollyal Vani.
- Mit csináltál te ribanc? - kérdezte idegesen Ádám Vanessától.
- Takarodj innen. - mondta Minnie.
Vanessa elindult. Én viszont lefagytam. A tesóim megvédtek engem. Minnie odajött és meg ölelt.
- Lizus mi a baj? - kérdezte aggódva.
- Menjünk haza és elmesélem. - mondtam.
Mikor hazaértünk találtunk egy cetlit. Anya csak nagyon későn jön haza. Apa hívta Ádámot, hogy egy hamar ő sem lesz itthon. Minnie kitalálta rendeljünk estére Pizzát. A pizzapénzes üvegbe van rá pénz. Gyorsan összepakoltunk és EGYÜTT tanultunk holnapra.
- Liz most már mondd el mi volt. - kérte Minnie.
- Rendben. Akkor röviden. Vanessa szerzett egy meztelen gyerekkori képet és elküldte mindenkinek, majd kiderült Vencel megcsalta és , azt hitte, hogy velem, ezért ordibált és Kristóf nem állt velem szóba, de miután Vencel beszélt vele és elmondta ki az áldozata kibékültünk, de a suliba én voltam a ribanc. - hadartam.
- Te is arra gondolsz amire én - fordult Minnie Ádámhoz.
- Kikészítjuk Vanit vagy lejáratjuk és elmondjuk róla az igazat. - kérdezte Ádám.
- Az igazat? - értetlenkedtem.
- Vanit édesanyja születésénél elhagyta. Ők a nevelőszülei. A sokadik nevelőszülei. A kislány kezelhetetlen volt mindig. Mikor ide került a hapsinak megtetszett és mindent megadott neki. A pasi felesége féltékeny volt, ezért visszaakarta vinni az árvaházba, de a pasi nem engedte. Vani állította nekünk, hogy 1 éven keresztül kapcsolata volt a nevelőapjával, amiről a hapsi felesége nem tudott. Ez lesz a mi aduászunk, ha nem áll le...beszélünk. - mondta Minnie.
- Ez durva. Szegény. - mondtam.
- Ne sajnáld. Magának köszönheti. - mondta Ádám.
Egy ideig még beszélgettünk, de 7-kor már éhesek voltunk így megrendeltük a pizzát.
Minniék sonkásat én szalámisat, majd megnéztük a Szakítópróba című filmet. Nagyon jó volt. Este megnéztem egyedül újra. Felmentem 10-kor chatre, de nagyon fáradt voltam, ezért elköszöntem mindenkitől. Kristóf dobott egy sms-t, hogy reggel jön értem.
Nagyon Szeretem. ♡
- Elizabeth. - kiálltott utánam valaki.
Vanessa csodás már csak ő hiányzott.
- Szia. Mondd. - mondtam.
- Te tudod ki az a csaj és elfogod nekem mondani. - ordította.
- Nem, ez a te dolgod. - mondtam.
Felemelte a kezéd,de...
- Vanessa. - kiálltott rá Minnie.
- Te mit képzelsz magadról? - kérdezte Ádám.
- Az egy dolog, hogy néha veszekszünk Lizzel, de ő a kishúgunk és nem engedjük, hogy valaki is bántsa. - mondta haraggal Minnie.
- Kár, hogy délelőtt nem voltatok ott, hogy megvédjétek. - mondta gúnyos mosollyal Vani.
- Mit csináltál te ribanc? - kérdezte idegesen Ádám Vanessától.
- Takarodj innen. - mondta Minnie.
Vanessa elindult. Én viszont lefagytam. A tesóim megvédtek engem. Minnie odajött és meg ölelt.
- Lizus mi a baj? - kérdezte aggódva.
- Menjünk haza és elmesélem. - mondtam.
Mikor hazaértünk találtunk egy cetlit. Anya csak nagyon későn jön haza. Apa hívta Ádámot, hogy egy hamar ő sem lesz itthon. Minnie kitalálta rendeljünk estére Pizzát. A pizzapénzes üvegbe van rá pénz. Gyorsan összepakoltunk és EGYÜTT tanultunk holnapra.
- Liz most már mondd el mi volt. - kérte Minnie.
- Rendben. Akkor röviden. Vanessa szerzett egy meztelen gyerekkori képet és elküldte mindenkinek, majd kiderült Vencel megcsalta és , azt hitte, hogy velem, ezért ordibált és Kristóf nem állt velem szóba, de miután Vencel beszélt vele és elmondta ki az áldozata kibékültünk, de a suliba én voltam a ribanc. - hadartam.
- Te is arra gondolsz amire én - fordult Minnie Ádámhoz.
- Kikészítjuk Vanit vagy lejáratjuk és elmondjuk róla az igazat. - kérdezte Ádám.
- Az igazat? - értetlenkedtem.
- Vanit édesanyja születésénél elhagyta. Ők a nevelőszülei. A sokadik nevelőszülei. A kislány kezelhetetlen volt mindig. Mikor ide került a hapsinak megtetszett és mindent megadott neki. A pasi felesége féltékeny volt, ezért visszaakarta vinni az árvaházba, de a pasi nem engedte. Vani állította nekünk, hogy 1 éven keresztül kapcsolata volt a nevelőapjával, amiről a hapsi felesége nem tudott. Ez lesz a mi aduászunk, ha nem áll le...beszélünk. - mondta Minnie.
- Ez durva. Szegény. - mondtam.
- Ne sajnáld. Magának köszönheti. - mondta Ádám.
Egy ideig még beszélgettünk, de 7-kor már éhesek voltunk így megrendeltük a pizzát.
Minniék sonkásat én szalámisat, majd megnéztük a Szakítópróba című filmet. Nagyon jó volt. Este megnéztem egyedül újra. Felmentem 10-kor chatre, de nagyon fáradt voltam, ezért elköszöntem mindenkitől. Kristóf dobott egy sms-t, hogy reggel jön értem.
Nagyon Szeretem. ♡
16. rész
Odaakartam menni Kristófhoz, de azonnal kiment a teremből. Mindenki engem nézett. Úgy döntöttem haza megyek. Majd eljátszom az orvosiba, hogy rosszul vagyok. Kifelé igyekeztem mikor beleütköztem Petiékbe. Peti és Meluss a terem előtt voltak.
- Liz. Hogy vagy? - kérdezte Meluss.
- Szerinted? - mondtam szomorúan.
- Ne add fel. Minden rendbe jön. - mondta Peti.
- Liz. - kiabált valaki. Ismerős volt a hang. Vencel volt.
- Szia. - mondtam unottan. Reméltem észreveszi, hogy nincsen kedvem hozzá, de nem hiszem.
- Liz hogy vagy? Beszéltem Kristóffal, de nem hisz nekem. Te tudsz vele beszélni? - kérdezte Vencel.
- Átnéz rajtam. - mondtam.
- Nem tudom mit tegyek. - mondta.
- Én igen. - válaszoltam.
Otthagytam Petiéket. Megkerestem Kristófot..Vanessa kiabált vele. Nem érdekeltek már ők se ,odamentem és...és megcsókoltam. Nem érdekelt a világ. Kristóf visszacsókolt.
- Kristóf szeretlek. Teljes szívemből szeretlek és soha nem csaltalak volna meg. Higyj nekem kérlek. - néztem rá könyörgő szemekkel.
- Persze Liz. Te vagy itt a szent, de tudod mit? Csak egy kurva vagy. - mondta Vanessa.
- Vanessa hagyd abba. Én hiszek Liznek. - mondta Kristóf. - Vencel elmondta kivel volt.
- Kivel? - ordította Vani.
- Szerintem, ha akarják elmondják, de mi addig hallgatunk. - mondtam és odafordultam Kristófhoz. Újra vele vagyok. Újra van miért örülnöm és mondhatnak bármit. Szeretem Őt és csak ez számít. A hír hamar terjedt a békülésünkről és arról, hogy nem tudni kivel csalta meg Vencel Vanessát, és szerintem soha nem fog kiderülni. Hamar eltelt mind az 5 óra. Hazafelé Kristóffal és Tinával mentem.
- Tin akkor most összejössz Vennel? - löktem meg a válát.
- nem tudom, azt hiszem ez most nem alkalmas. - mondta kicsit szomorúan.
- Hmm. Vanessa miatt? - kérdeztem.
- Igen. Azt hiszi ő a suli hercegnője, de senkinek másra nem kell csak, hogy az ágyba jól eljátszanak vele. Reggelre meg helloszia. - mondta Tina.
Hát igen. Vanessa annyi emberrel lefeküdt már. Közbe titokba járt azzal, akit szeretek. Nem tudom, hogy a hercegnő mikor veszi észre, hogy elfoglalják a palotáját.
- Liz. Hogy vagy? - kérdezte Meluss.
- Szerinted? - mondtam szomorúan.
- Ne add fel. Minden rendbe jön. - mondta Peti.
- Liz. - kiabált valaki. Ismerős volt a hang. Vencel volt.
- Szia. - mondtam unottan. Reméltem észreveszi, hogy nincsen kedvem hozzá, de nem hiszem.
- Liz hogy vagy? Beszéltem Kristóffal, de nem hisz nekem. Te tudsz vele beszélni? - kérdezte Vencel.
- Átnéz rajtam. - mondtam.
- Nem tudom mit tegyek. - mondta.
- Én igen. - válaszoltam.
Otthagytam Petiéket. Megkerestem Kristófot..Vanessa kiabált vele. Nem érdekeltek már ők se ,odamentem és...és megcsókoltam. Nem érdekelt a világ. Kristóf visszacsókolt.
- Kristóf szeretlek. Teljes szívemből szeretlek és soha nem csaltalak volna meg. Higyj nekem kérlek. - néztem rá könyörgő szemekkel.
- Persze Liz. Te vagy itt a szent, de tudod mit? Csak egy kurva vagy. - mondta Vanessa.
- Vanessa hagyd abba. Én hiszek Liznek. - mondta Kristóf. - Vencel elmondta kivel volt.
- Kivel? - ordította Vani.
- Szerintem, ha akarják elmondják, de mi addig hallgatunk. - mondtam és odafordultam Kristófhoz. Újra vele vagyok. Újra van miért örülnöm és mondhatnak bármit. Szeretem Őt és csak ez számít. A hír hamar terjedt a békülésünkről és arról, hogy nem tudni kivel csalta meg Vencel Vanessát, és szerintem soha nem fog kiderülni. Hamar eltelt mind az 5 óra. Hazafelé Kristóffal és Tinával mentem.
- Tin akkor most összejössz Vennel? - löktem meg a válát.
- nem tudom, azt hiszem ez most nem alkalmas. - mondta kicsit szomorúan.
- Hmm. Vanessa miatt? - kérdeztem.
- Igen. Azt hiszi ő a suli hercegnője, de senkinek másra nem kell csak, hogy az ágyba jól eljátszanak vele. Reggelre meg helloszia. - mondta Tina.
Hát igen. Vanessa annyi emberrel lefeküdt már. Közbe titokba járt azzal, akit szeretek. Nem tudom, hogy a hercegnő mikor veszi észre, hogy elfoglalják a palotáját.
15.rész
Visszaadtam Tinának a telefont és azonnal Minnie és Ádám termébe akartam menni. Kristóf megakart állítani, de nem tudott. A harag ami bennem volt, erősebb volt nála. Felmentem a III.emeletre és megkerestem a 11.C-t. Benéztem az osztályba, de nem voltak bent. Martinék észrevettek.
- Kit keresel pici? - kérdezte Martin.
- Ádám - válaszoltam.
- Nem is jött ma iskolába. - nézett rám értetlenül.
- Minnie? - kérdeztem.
- ő se. - mondta - de neked ezt tudnod kéne.
- Reggel elindultak csak eltévedtek. Gondolom Natasha és Fabian sincs bent - mondtam.
- Okos kislány. - mondta gúnyos mosollyal.
Szuper. A tesoim lógnak. Vanessa szó szerint elküldte mindenkinek a képet és beteget se jelenthetek. Visszamentek Kristófhoz, aki Vencellel beszélgetett. Azt hittem rosszul látok.
- Szia cica lenyugodtál? - nézett rám aggódva Kristóf.
- Sziasztok - válaszoltam értetlenül - igen.
Majd hozzábújtam.
- Épp Vaniról beszélünk. - avatott be Vencel.
- Értem.
- Liz biztos nincs baj? - kérdezte Kristóf.
- Nincs. Megkeresem Tinát. - mondtam "mosolyogva " - Sziasztok.
Tinát Ramiék terménél találtam meg.
- Sziasztok. - mondtam.
- Hallottad a hír? Vencel szakítani akar Vanessával. - mondta a 12.-kes Ramóna.
- Te jó isten. Akkor erről beszélgetnek. - mondtam döbbenten.
- ELIZABETH CLAR - ordította valaki.
Tinával összenéztünk, majd a folyósó végén lévő Vanessára. A kiabálására mindenki, aki tudott kijött a teremből. Hol rám, hol Vanessára néztek.Nem tudtam mit tettem. Vanessa dühös volt.
- Liz képes voltál a pasimat elvenni? Neked ott volt Kristóf. Mit akartàl elérni? Mit? - ordított.
- Miről van szó? - kérdeztem döbbenten.
- Vasárnap. 8-9 -cig valaki Vennel volt és tudom, hogy te. - kiabálta.
Vencel és Kristóf már ott állt mellettem.
- Liz..megcsaltál? -kérdezte Kristóf.
- Nem. Otthon voltam. - sírtam.
- Hazudik. Tudom, hogy hazudik. - kiabálta.
- De nem tettem semmit.
- Liz csak miattad jöttem vissza, erre ezt teszed velem. Mit gondoltál? - kérdezte Kristóf.
- egy rohadt ribanc vagy Elizabeth! - mondta Vanessa.
Mindketten elmentek.
- De nem tettem semmit. - sírtam el magam.
- Tudjuk Liz. - mondta egyszerre Tina és Vencel.
- Ti együtt voltatok? - kérdeztem.
- Igen, de nem tudtam, hogy ez lesz. Beszélek Kristóffal. - mondta Tina
A wc-be rohantam. Sírtam. Ordítottam. Nem tettem semmit.
- Liz. - jött be utánam Meluss. - mindenki rólad meg Vencelről beszél. Tényleg együtt voltatok?
- Nem. - zokogtam.
- De akkor nem értem. - értetlenkedett.
- Vanessa kitalációja az egész.
Becsengettek.
- Liz menned kell órára. - mondta Meluss. - Petivel felkísérünk.
- Muszáj? - zokogtam.
- Igen Liz. Gyere.
A wc előtt Peti várt.
- Tudom, hogy nem csináltál semmit. - mondta Peti. - tudom kivel volt.
Felmentünk a lépcsőkön. Senki nem volt már kint. Odaértünk a teremhez
- Liz bekell menned. - utasított Peti.
- Rendben. - mondta.
Kinyitottam az ajtót. Angéla tanárnő már bent volt.
- Jó napot tanárnő. Elnézést a késésért. - mondtam.
- Elizabeth többet ne forduljon elő. - mondta Angéla tanárnő.
- Pff ribanc. - mondta Vanessa.
- Vanessa gyere ki felelni. Liz ülj le Rebeka mellé. - mondta a tanárnő.
Az óra hamar elment. Kristóf egyszer se nézett rám. Rebekának elmeséltem mindent, kívéve, hogy Tina feküdt le Vencellel. Kicsöngettek.
- Kit keresel pici? - kérdezte Martin.
- Ádám - válaszoltam.
- Nem is jött ma iskolába. - nézett rám értetlenül.
- Minnie? - kérdeztem.
- ő se. - mondta - de neked ezt tudnod kéne.
- Reggel elindultak csak eltévedtek. Gondolom Natasha és Fabian sincs bent - mondtam.
- Okos kislány. - mondta gúnyos mosollyal.
Szuper. A tesoim lógnak. Vanessa szó szerint elküldte mindenkinek a képet és beteget se jelenthetek. Visszamentek Kristófhoz, aki Vencellel beszélgetett. Azt hittem rosszul látok.
- Szia cica lenyugodtál? - nézett rám aggódva Kristóf.
- Sziasztok - válaszoltam értetlenül - igen.
Majd hozzábújtam.
- Épp Vaniról beszélünk. - avatott be Vencel.
- Értem.
- Liz biztos nincs baj? - kérdezte Kristóf.
- Nincs. Megkeresem Tinát. - mondtam "mosolyogva " - Sziasztok.
Tinát Ramiék terménél találtam meg.
- Sziasztok. - mondtam.
- Hallottad a hír? Vencel szakítani akar Vanessával. - mondta a 12.-kes Ramóna.
- Te jó isten. Akkor erről beszélgetnek. - mondtam döbbenten.
- ELIZABETH CLAR - ordította valaki.
Tinával összenéztünk, majd a folyósó végén lévő Vanessára. A kiabálására mindenki, aki tudott kijött a teremből. Hol rám, hol Vanessára néztek.Nem tudtam mit tettem. Vanessa dühös volt.
- Liz képes voltál a pasimat elvenni? Neked ott volt Kristóf. Mit akartàl elérni? Mit? - ordított.
- Miről van szó? - kérdeztem döbbenten.
- Vasárnap. 8-9 -cig valaki Vennel volt és tudom, hogy te. - kiabálta.
Vencel és Kristóf már ott állt mellettem.
- Liz..megcsaltál? -kérdezte Kristóf.
- Nem. Otthon voltam. - sírtam.
- Hazudik. Tudom, hogy hazudik. - kiabálta.
- De nem tettem semmit.
- Liz csak miattad jöttem vissza, erre ezt teszed velem. Mit gondoltál? - kérdezte Kristóf.
- egy rohadt ribanc vagy Elizabeth! - mondta Vanessa.
Mindketten elmentek.
- De nem tettem semmit. - sírtam el magam.
- Tudjuk Liz. - mondta egyszerre Tina és Vencel.
- Ti együtt voltatok? - kérdeztem.
- Igen, de nem tudtam, hogy ez lesz. Beszélek Kristóffal. - mondta Tina
A wc-be rohantam. Sírtam. Ordítottam. Nem tettem semmit.
- Liz. - jött be utánam Meluss. - mindenki rólad meg Vencelről beszél. Tényleg együtt voltatok?
- Nem. - zokogtam.
- De akkor nem értem. - értetlenkedett.
- Vanessa kitalációja az egész.
Becsengettek.
- Liz menned kell órára. - mondta Meluss. - Petivel felkísérünk.
- Muszáj? - zokogtam.
- Igen Liz. Gyere.
A wc előtt Peti várt.
- Tudom, hogy nem csináltál semmit. - mondta Peti. - tudom kivel volt.
Felmentünk a lépcsőkön. Senki nem volt már kint. Odaértünk a teremhez
- Liz bekell menned. - utasított Peti.
- Rendben. - mondta.
Kinyitottam az ajtót. Angéla tanárnő már bent volt.
- Jó napot tanárnő. Elnézést a késésért. - mondtam.
- Elizabeth többet ne forduljon elő. - mondta Angéla tanárnő.
- Pff ribanc. - mondta Vanessa.
- Vanessa gyere ki felelni. Liz ülj le Rebeka mellé. - mondta a tanárnő.
Az óra hamar elment. Kristóf egyszer se nézett rám. Rebekának elmeséltem mindent, kívéve, hogy Tina feküdt le Vencellel. Kicsöngettek.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)