43. rész

Mikor kinyitottam a kaput, az istállóba mentem előszőr. Mama farmján voltak nyuszik, lovak, malacok meg a lakásba cica és az udvaron kutya. A lovak közül Penny a kedvencem. Pennynek fehér színe van és imádja az almát. Mindennap meglátogatom és mama azt mondta szerzett nekem oktatót, aki megtanít majd lovagolni. Alig várom. Nem tudom milyen érzés egy ló hátán száguldani, de biztos nagyon jó. Penny most aludt és nem akartam felkelteni, ezért rákényszerítettem magam, hogy bemenjek a lakásba.
- Megjöttem - köszöntem, de semmi válasz nem jött rá. Gondoltam mama alszik vagy van valami dolga. Kivettem a hütőből a rántotthúst és a sültkrumplit és megmelegítettem. Utána felmentem a szobába és leültem megírni a házim, de sokat nem értettem belőle, ezért felhívtam Ricsit magyarázza el a matekot. Ricsi második csöngésre felvette.
- Szia. Ki vagy? - szólt bele a telefonba.
Egy hang azt suttogta: Tedd le, Tedd le.
- Hallo - szólt bele újra.
- Szia. Liz vagyok - mondtam.
- Eddig gondolkodtàl a neveden? Ugye tudod, hogy ez ciki? - kérdezte.
- Nem. Rossz voltba térerő füllentettem.
- Aha. Persze, de mondd, miért hívtál? - kérdezte.
- Elakadtam a matek háziba - mondtam.
- A mibe? - kérdezte Ricsi döbbenten.
- Matek házi. Tudod amibe vannak számok, egyenletek, béna áb..
- a magad nevében beszélj. Az én ábráim mesteriek - mondta Ricsi büszkén.
- Azért kaptál egyest? - kérdeztem.
- A tanár nem értékeli a művészetet. Az egy hiberbulagramma volt - mondta büszkén.
- Egy mi? - kérdeztem döbbenten.
- Hiperbulagramma - ismételte.
- Most magyarul - mondtam zavartan.
- Hiperbula és a paralelogramma gyermeke - ecsetelte Ricsi.
- Nem hiberbolára gondoltál? - kérdeztem értetlenül.
- Valami olyasmi, de most mennem kell. Jó volt veled dumálni. Szia Liz - köszönt el.
- Szia - mondtam a telefonnak, mivel Ricsi egyből letette.
Csodás - gondoltam. Felhívtam a lecke miatt és még jobban összezavart. Lefeküdtem az ágyra és csak a plafont bámultam. Gondolkodtam az életemen. A mai napon és az őrzős dolgon. Gondolataimat a csengő zavarta meg. Vártam pár percet, hogy mama oda menjen és kinyissa, de egy idő után rájöttem, hogy mama még nincs itthon. Lementem a lépcsőn, amin majdnem elestem. Ügyes vagy Liz gondoltam.
A rejtélyes csengető Erik volt.
- Szia - köszöntem.
- Itt van a mamád? - kérdezte aggódva.
- Ő nincs. Fogalmam sincs merre van. Mikor hazaértem, ő már nem volt itt - magyaráztam.
- A francba - mondta, majd sarkon fordult és kiment az autóhoz.
Nem sokkal később már Alexáék nappalijában voltam..helyesbítek: voltunk. Valamiféle gyűlést tartottak. Nem értettem mit szeretnének, csak annyit, hogy mama bajban van. Az egész olyan hirtelen történt és felgyorsultak az események. Valamiféle sötét erő megerősödött és mama egyedül akart szembeszállni vele. Nagyon féltem, mi lesz, ha baja esik? Nyitodott az ajtó és feleszméltem.
- Júlia itt a medálja - szólt egy barna hajú, szeplős lány. - de lehet már elkéstünk - mondta.
- Elizabeth, gyere ide - utasított Alexa anyukája.m kérdeztem semmit. Csak figyeltem és tettem, amit mondtak.
- Vedd fel a medált és keresd meg a farkasod - mondta határozottan.
- Keressem meg? De merre? Hova menjek? - kérdeztem rettegve.
- Képletesen érti. A farkast látod majd, amint rajtad a medál és ledöntöd a falaid - mondta Lexa.
- Rendben - mondtam.
Nem tudtam mit döntsek le, de megprobáltam, a farkast sehol sem láttam.
- Nincs itt - mondtam. - Nincs farkasom.
- Koncentrálj erősebben - utasított egy rövid fekete hajú lány.
Megprobáltam mégegyszer. Azthittem most se sikerül, de ekkor megláttam valamit: A farkast. Közelebb jött. Igaz, egy igazi farkasom van. Ez hihetetlem. A farkasom picit nagyobb, mint én, pedig a 172 centimmel nem vagyok kicsi. Szürke színe hasonlított ahhoz amire kiskoromból emlékeztem. Tényleg nem voltam soha egyedül, ő mindig velem volt. Féltem tőle, de közelebb mentem hozzá és hagyta, hogy megsimogassam. Mintha egy kötelék lenne közöttünk.
- Liz sikerült? - kérdezte Melory, akinek vörös haja,barna szeme és fura ruhadarabjai voltak. Harperre emlékeztetett a varázslós disneyból.
- Igen - mondtam csodálkozva. - Itt a farkasom.
- Megvagyunk - mondta egy pasi.
- Liz nincs kész még a feladatra. Semmit nem tud - mondta Alexa.
- Megtanulja, de nincs több időnk. Megkell mentenünk Elorin életét - mondta Emil.
 - Életét? - kérdeztem elfolytott hangon. Éreztem, hogy gombóc keletkezik a torkomban.
- Igen Elizabeth - a nagymamád, ha tényleg odament, akkor - itt elcsuklott a hangja Júliának.
- már lehet, hogy nincs velünk - fejezte be Emil.
- Nem. Nem hallhat meg - zokogtam. - Nem veszíthetek el már senkit.
- Ezért kell megtalálnotok - utasított a barna hajú lány.
- De hol keressük? - kérdezte Lexa.
- Ahol mindig keresni kell - mondta Emil.
- Pontosabban? Apa ez most fontos. Ne kertelj. Megkell találni Elizabeth mamáját - szólalt meg Erik.
- A nyugati határnál lévő erdőbe. Évekkel ezelőtt betiltottuk, hogy valaki odamenjen, mert a sötét erő mindig ott vert tanyát, ha visszajött - mondta merengve Emil.
- Ki az a sötét erő? - kérdeztem.
- Ganzar - válaszol Kirsten. Neki egy elefánt a lèlek állata és egy évvel idősebb nálam.
- Induljunk - mondta Melory.
Nem volt több kérdése senkinek. Senkit nem érdekelt, hogy felkészületlen vagyok, mert elindultunk az erdőbe.